Archívum

Rokokó

A rokokó a XVIII. század eleji Franciaországban jött létre és az 1780-as évekig volt népszerű. Neve a rocaille szóból ered, mely egy kavics, cement és kagylóhéj keverékéből álló anyag. Az új stílus egyfajta lázadás volt a barokk merevsége ellen. XIV. Lajos halála után a nemesség egy szabadabb, játékosabb, díszesebb környezetre vágyott. XV. Lajos uralkodása alatt teljesedett ki, melyben nagy szerepe volt szeretőjének, Madame Pompadournak is.
A rokokó tulajdonképpen dekorációs stílus. Faragás és gipsz díszítés ékesített mindent, általában aranyozva. Tekeredő szőlőindák, virág- és gyümölcsfüzérek, C és S formájú díszítő elemek, kagylómotívumok kerültek a festmények/tükrök köré, a bútorokra (különösen a konzolokra, komódokra és asztalokra), a szobák falaira és mennyezetére is. A festészetben az életképek jöttek divatba, melyek a nemesek világról alkotott idealizált elgondolásait, vágyait tükrözték (pl.: A. Watteau, F. Boucher). A kissé szabadosabb témák sem jelentettek tabut, már nem csak a mitológiai alakokat ábrázolták ruha nélkül és/vagy pikáns helyzetekben. A pásztori idillt jeleníti meg a toile de Jouy minta, mely ekkor „született”. A rokokó fontos eleme volt a chinoiserie is, ami a távolkeleti kultúrát hozta el a királyi udvarokba. A bútorokat lakkozták, festett jelenetekkel díszítették, népszerű lett az aranyozott bronz és a különféle berakások. A színek finomodtak, a fehér és a pasztell árnyalatok számítottak divatosnak. Az európai porcelángyártás megalakulásának köszönhetően megjelentek a kis méretű szobrok és figurák. Ezek kandallópárkányra, vagy konzolasztalra kerültek, beltéri díszítő elemként. Témájuk általában a vidámság és a szerelem volt. A ruhákon a csipkedíszek, szalagok, masnik, hímzések sokaságát lehetett látni, a rizsporos paróka és kesztyű fontos kiegészítő volt. Megjelent a szalon intézménye, ahol összegyűlt a kiválasztott társaság és élénk szellemi életet folytatott. Ennek adott különleges körítést a rokokó stílus.
Mai szemmel nézve a rokokó talán kicsit „soknak” tűnik. Azonban visszafogva az aranyozás és a díszítés mennyiségéből, mintegy jelzés értékűen kezelve a jellemző vonásokat, átültethető napjaink enteriőrjeibe is. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

Barokk

ápr23

A barokk elnevezés a barocco (különös, nyakatekert) szóból ered. Ez a művészettörténeti stílus nagyjából a XVI. század végétől a XVIII. század közepéig tartott.
A barokk abban a korban kezdte térhódítását, amikor a katolikus egyház elindította az ellenreformációt. Stílusjegyei elősegítették ezt a törekvést, ami fordítva is igaz: a katolikus egyház ösztönözte a barokk kifejlődését, mert eszközt látott benne nagyságának megmutatására.
Legfőbb jellemzője a monumentalitás, ami nem csak a vallási építészetben volt tetten érhető. Az uralkodó osztály palotái is ezt tükrözték, melyek megtestesítették az abszolutisztikus monarchiát. Franciaországban ekkor épült XIV. Lajos parancsára a Versailles-i kastély. Az épületek túldíszítettek voltak: aranyozás, nemes anyagok (pl.: ritka fafajták, márvány, gobelin), falfestmények, csigavonalas díszítmények, gazdag színek. Gyakori volt a kupolás megoldás. A szobrászatot és a festészetet egyaránt jellemezte az alakok színpadias beállítása, az allegorikus ábrázolás, a mozgalmasság és a lendületesség.
A nagy belmagasságú belső tereket télen kandallóval fűtötték. A baldachinos ágyakat körben vastag függönnyel védték a hidegtől. Mivel ekkoriban divat volt ágyban fekve fogadni a vendégeket, így nem csak a közösségi terek (szalon, folyosók, előtér), hanem a privát szférához tartozó hálószoba is a reprezentációt szolgálta.
A bútorművesség terén kiteljesedett a furnérozás, az intarzia, a marketéria (csont, teknőspáncél, gyöngyház, porcelán, stb.) technikája. Az aranyozott bronzdíszítmények alkalmazása tette világhírűvé XIV. Lajos művész-bútorkészítőjét, André Charles Boulle-t. Az ülőbútorok már kárpitozottak (gobelin), háttámlájuk egyenes, lábuk íves és faragott (cabriole), a váz gyakran aranyozott. Ekkor jelent meg a fiókos komód. Az álló- és asztali órák, mint dekoratív berendezési tárgyak, szintén a tulajdonos gazdagságát mutatták.
A barokk stílus használata teret igényel. Ha mai korra átültetve, egy átlagos otthonban szeretnénk alkalmazni, kissé vissza kell fogni csillogását és monumentalitását – de ez nem lehetetlen. Kérje lakberendező segítségét egy ízléses enteriőr megvalósításához.

A klasszikus stílus ezer arca

jan29

A „klasszikus stílus” kifejezés értelmezése néha gondot okoz a leendő megrendelőnek, van olyan helyzet, amikor egyenesen elrettenti a szolgáltatás igénybevételétől. A köztudatban ez a meghatározás sokszor egyenlő a bézs-barna színekkel, hatalmas és túldíszített bútorokkal, vagy nehéz drapériákkal. A klasszikus stílusnak azonban rengeteg arca van, melyek mindegyike gond nélkül kiegészíthető bármilyen technikai megoldással, mely a mai kor kényelmét szolgálja.
A történelmi stílusok megnevezés takarja azokat az irányzatokat, melyek egy-egy történelmi korra voltak jellemzőek, nem csak a lakberendezésben, hanem az élet szinte minden területén. Magukba foglalják a zenét, irodalmat, képzőművészeteket, építészetet, kertművészetet, öltözködést, stb. Szorosan összekapcsolódnak, ahogyan azt a történelemkönyvekben látjuk. Ezeket követve nem kell egy az egyben lemásolni például a paloták berendezését a kívánt hatás eléréséhez, hiszen a léptékek is valószínűleg teljesen mások, mint annak idején. A fő jellegzetességek közül elég lehet csak két-három jellemvonást kiemelni, a többi részletet pedig ehhez igazítani úgy, hogy harmonikus legyen az összkép. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: ókori római, reneszánsz, barokk, viktoriánus.
Az országok, tájegységek jellegzetességeit felhasználó stílusok szintén klasszikusnak mondhatók. Általában antik tárgyak felhasználásával, régies formák alkalmazásával, jellemző színekkel és anyaghasználattal idézik fel a választott stílust, amit egy modern/minimál enteriőr nem tud visszaadni (természetesen mindenhol léteznek ilyen otthonok is). Az összhatás az igazán fontos. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: provence-i, marokkói, (bármilyen) vidéki, tengerparti stílus.
Az általam tematikusnak nevezett stílusok olyan lakberendezési megoldásokat takarnak, melyek valamilyen téma köré épülnek. Ez lehet egy film, egy város, vagy akár most divatos irányzat is. Közös jellemzőjük ekkor is az, hogy klasszikus vonalvezetésű bútorokat, kiegészítőket, dísztárgyakat használnak, ha lehetséges, akkor antik darabokkal együtt. A színek itt is nagy segítséget nyújtanak a végeredmény szempontjából. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: shabby chic, steampunk, Párizs, ipari stílus.
A fentiekbe nem sorolható modern klasszikus stílus talán a legelterjedtebb. A nagyobb bútorok, építészeti elemek (holkerléc, rozetta, fali panel, stb.), kárpitozások, padlóburkolók mind klasszikusak, de a színek, kiegészítők, dísztárgyak már modernebb irányzatot képviselnek. Ezek együttese teszi kifinomulttá a végeredményt.
Nem kell megijedni a klasszikus stílus kifejezéstől. Mindenki megtalálhatja közöttük a számára megfelelőt. Kérje lakberendező segítségét a megvalósításhoz.

Ókori görög és római stílus

nov13

Az antik görög és római kultúra nem csak az ókorban volt meghatározó, de a történelem során többször is visszatért (reneszánsz, klasszicizmus, neoreneszánsz, neoklasszicizmus) az építészet és a művészetek révén a lakáskultúrában is.
A fennmaradt épületek, használati tárgyak azt mutatják, hogy a meghatározó színek a natúr, természetes palettából kerültek ki, ami a felhasznált anyagoknak köszönhető: például a márvány fehérsége és a mészkő krémszíne. A textileket növényi, állati és ásványi anyagokból kinyert festékekkel színezték. A falakra közvetlenül festették fel a tájképeket, életképeket. Az ülőbútorok kárpitozás nélküliek voltak, de párnákat már használtak. Az építészet és a szobrászat a vallási, a közéleti és a magánéleti területet egyaránt kiszolgálta. Jellegzetes építészeti elem volt a háromféle oszloprend: dór, ión, korinthoszi. A díszítő motívumok közül talán az akantuszlevél, a voluta és a meander a legismertebb. Az épületeket is színes díszítésekkel, aranyozással látták el, ami azonban az évszázadok során lekopott. A padlót gyakran apró mozaikkal burkolták, padlófűtést is alkalmaztak.
A mai, korszerű lakberendezési elveknek megfelelő otthonokba is becsempészhetjük az antik világ varázsát. A burkolatok között széles körű mozaik csempe választékot találunk. Természetes kövekből nem csak padlóburkolatnak való, de falra tehető ultra vékony kőfurnér és kőtapéta is kapható. Ha a lakás/ház kialakítása megengedi, használjunk könnyű, üreges ál-oszlopokat díszítő elemként. A kariatidával díszített bútorok, az antikolt fém kiegészítők (csaptelepek, lámpatestek, fogantyúk, stb.), a fehér gipsz szobrok, az amfora alakú vázák mind hangsúlyosabbá tehetik az erre a stílusra való törekvésünket. Maradjunk a bézsek, fehérek, barnák természetes kombinációjánál, amit egy kis arannyal fényűzővé tehetünk (például a fürdőben arany üvegmozaik díszítéssel). Kiegészítőként ezekhez bármilyen élénk szín jól mutat majd.
Kérje lakberendező segítségét klasszikus antik stílusú enteriőr kialakításához.

TV2 interjú

okt11

A TV2 Szépítők c. lakberendezési műsorának szombati adásában volt a velem készített interjú, ami az alábbi linken elérhető. A felvezető után rögtön ez a blokk következik.
https://tv2.hu/musoraink/szepitok/245440_csokkentheto-a-lakashitel-osszege.html

Szecesszió

szept11

A szecesszió (jelentése kivonulás) a XIX-XX. század fordulójának művészeti irányzata volt. Franciaországba Art Nouveau, az USA-ban Tiffany Style, Olaszországban Stile Floreale, Németországban Jugendstil, Spanyolországban Modernismo, Angliában pedig eleinte Modern Style, később ott is Art Nouveau volt a stílus neve. Szecessziónak hazánkban és Ausztriában hívták. Jellemző jegyei az organikus formák, növényi és állati motívumok, asszimetria, sokszínűség és kanyargós formák. Bőven bánt a dekorációs elemekkel, és az élet minden területére kihatott, nem csak a művészetekre. A tartalom és a forma közeledését hozta magával, azaz a funkcióból indulva alakították ki a formát.
Az iparművészeti ágak szorosan együttműködtek az építészettel és a belsőépítészettel. Az üvegművesség az ajtók, ablakok díszítésében, használati tárgyak (pl. lámpák, vázák) készítésében járult hozzá a lakberendezéshez. Kiemelkedő képviselője például L.C. Tiffany és R. Lalique. A textilművesek kárpitanyagokat és tapétákat terveztek, készítettek (pl.: W. Morris). A kerámiakészítés területén Zsolnay megalkotta az eozin mázat. Nem csak beltérben, de a házak külső díszítésére is elkezdték használni a kerámiát (pl.: Budapesti Iparművészeti Múzeum). Az ötvösművészek az ékszerek mellett bútorvereteket és dísztárgyakat is készítettek. A festők elvonultak a város zajától, művésztelepeket hoztak létre, ott alkottak (pl.: E. Munch, A. Mucha). Az építészetben megjelent a vasbeton. Az egyedi belső terek kerültek előtérbe. A fémművesség a középületeken is megjelent (pl.: H. Guimard párizsi metrókijárata).
Néhány eredeti bútordarabhoz, kiegészítőhöz még napjainkban is hozzá lehet jutni. A Tiffany lámpákat például még mindig gyártják.
Kérje lakberendező segítségét a szecessziós stílusú otthon kialakításához.

Gótikus stílus

márc13

A gótikus (jelentése: barbár) stílus a XIII-XIV. század fordulóján született meg Franciaországban. Az épületek ég felé törése, a fény előtérbe kerülése jellemezte. A csúcsíves keresztboltozatnak és a legyezőszerű bordáknak köszönhetően a falak vékonyabbak lettek, nagyobb ablakok beépítése vált lehetővé. Az egyházi építészet elemei átkerültek a világi építészetbe, így a lakóházak, paloták is követték ezt a stílust. Fontos lett a kényelem, a lakóterek azonban még nem különülnek el. A fűrészmalmoknak köszönhetően megjelenik a deszka, mint építőelem, ami a keretbetétes szerkezetek alapja. A bútorok méretei megnövekednek, létrejönnek az első szekrények (eddig ládákat használtak tárolásra). A csúcsíves- és rózsaablakokba színezett üvegek kerültek, melyek már nem csak a szentek, hanem királyok, lovagok hősi tetteit is elmesélik.
A gótikus stílus újjászületése a neogótika, mely a XVIII. századi Angliában jelent meg. Fénykora a XIX. században, a romantika időszakában volt. A gótikus stílusjegyeket használta fel, de idealizált formában, a középkori értékek dicsőítésével (hűség, hit, lovagiasság, bátorság, stb.) együtt. Számos kastélyt, lakóházat építettek ebben a stílusban, de ekkor épült például a Houses of Parliament és a Tower Bridge is. A díszítőelemeket is átvették: szobordíszek, csipkézett oromzat, csúcsdíszek, csúcsíves ablakok színes üveg betéttel. Nem csak maguk az épületek, hanem a bútorok is ennek megfelelően készültek. Az enteriőrökben a sötétbarna fa volt a domináns elem, a kárpitozáshoz nehezebb anyagokat (bőr, bársony) használtak, a többi szín is sötét tónusú (bordó, sötétzöld, sötétkék) volt. Tapétával alkották újra a falfülkéket, ami egy lényegesen olcsóbb megoldást jelentett.
Napjainkban a gótikus stílus a gót/gótika formában jelenik meg, ami szintén sötét színeket használ (fekete, mélykék, sötétlila) és félelmet keltő elemekkel vegyül, köszönhetően a vámpírtörténetek népszerűségének, melyek filmes megjelenésében ez a látványvilág az alapvető. Régi templomok, neogótikus épületek lakóházzá alakításakor már nem feltétlenül tartják meg a sötét színvilágot. A világosra festett falak, a kényelmesen kárpitozott ülőbútorok, a megfelelő világítás kialakítása és a terek tagolása remekül kiemeli a gótikus stílusjegyeket és tökéletes összhangba hozza a látványt.
Egy teljesen átlagos otthonban is megvalósítható a gótikus stílus, az arányok és megfelelő mennyiségek figyelembe vételével. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

Papier maché

márc6

A papírmasé (papier maché) a lakberendezéshez köthető komoly technológia volt a 19. században. A francia kifejezés jelentése: megrágott papír. Henry Clay terjesztette el Európában, aki 1772-ben meglátta benne a lehetőséget.
Franciaországban a 18. század folyamán papírmasszát készítettek főzési eljárással, amihez ragasztót kevertek, majd a keveréket formákba öntötték. Clay technológiájával viszont már nagy papírlapokat ragasztottak egymáshoz egy előre elkészített váz felületére és 2-3 rétegenként kipréselték közülük a levegőt. A széleit levágták, lenolajba mártották, majd forró sütőbe tették (természetesen ipari méreteket képzeljünk el). Ezután újabb rétegeket hordtak fel rá, míg a kívánt vastagságot elérték. A kész darab felületét lecsiszolták, majd az egészet ismét lenolajba áztatták és több óráig sütötték. Így az nem csak kemény és tartós, de vízálló is lett. Theodore Jennens 1847-ben szabadalmaztatott egy eljárást, mely során ezeket a darabokat gőzöléssel és préseléssel formára is tudták hajlítani.
Egészen az 1900-as évek elejéig készültek papírmaséból tárgyak: ál-oszlopok, székek háttámlája, ágyvégek, tálcák, varródobozok, tintatartók, asztallapok, tubákos szelencék, lovas kocsik ajtaja, gyerekjátékok, képkeretek stb. Díszlécek, rozetták, fali díszpanelek esetén jóval olcsóbb megoldást jelentett a gipsz és a faragott fa daraboknál. A használati tárgyak felületét általában feketére (esetleg vörösre, vagy sötétzöldre) lakkozták és festéssel (virágok, madarak), gyöngyház berakással díszítették, vagy lakkozás helyett aranyozták. A mesterek munkáiról ránézésre meg sem lehetett mondani, hogy nem fából készültek.
Az eredeti papírmasé darabok ma már nagyon értékesek és keresettek a gyűjtők körében.

Empire

máj30

Az empire stílus Napóleon uralkodása alatt fejlődött ki Franciaországban. A császár tudatosan teremtett egy olyan, az uralkodását fémjelző stílust, mely magában foglalja az ókori nagyhatalmak főbb jegyeit, ezzel is utalva saját dicsőségére. Hódításai következtében egész Európában elterjedt.
Az emipre (ejtsd: ampír) stílus a monumentalitásra és fényűzésre épül. A görög és római építészeti jegyeket ötvözi az ókori Egyiptomra jellemző motívumokkal, mindegyikből a díszesebbeket részesítve előnyben. Az épületeknél a korinthoszi oszlopok dominálnak. A belső terekben a nagy mennyiségű aranyozás teszi impozánssá a látványt, melyet legtöbbször feketével (ébenfa, lakkozás, márvány), bordóval és élénk sötétkékkel párosítanak. A bútorokat aranyozott réz díszítések borítják, az ülőbútorok egész váza aranyozott, sőt, még a kárpit anyagában is sárga vagy arany színt használtak. A textilek közül a selyem és a damaszt került előtérbe.
Visszatérő motívumok a babérkoszorú, olajág, N (Napóleon) és J (Josephine) betűk, virágfüzérek, korsók. Az asztalokon a lábak helyett gyakran kariatidák, vagy szárnyas állatfigurák tartják annak lapját. Ezek a díszítések gyakoriak a tálalók oldalán is. A mahagóni volt a leggyakrabban használt faanyag.
A falakat nehéz szövetekkel borították, melyet gyakran redőztek is a dúsabb hatás kedvéért. Színük általában sötétzöld, bordó, vagy sötétkék. Szintén kedvelt megoldás volt a festett fal és mennyezet gipsz díszítéseinek aranyozása. A faborítások éleit és mintáit is aranyozással emelték ki. Ez utóbbiak alapszíne jellemzően krémszín, vagy törtfehér. A függönyök alja a földre omlott, nehéz, de világosabb anyagból készültek, gazdagon redőzve és arany rojtozással, bojtokkal, szegélyekkel díszítve.
Lakberendező segítségével Ön is megvalósíthatja az empire stílus nyújtotta fényűzés érzését otthonában.

Adam-stílus

dec7

Az angol klasszicizmus egyik legkiemelkedőbb alakja Robert Adam (1728-1792) építész volt. Építész családból származott, öccsével (James) közösen dolgozott. Róla nevezték el az Adam-stílust, ami angolszász területeken a mai napig nagyon népszerű.
Adam munkássága megkezdése előtt négy évig utazgatott Európában, hogy megismerje más országok és kultúrák építészetét. Két évet töltött Rómában, ahol a klasszikus romokat tanulmányozta. Alkotásaiban az ókori görög, római és etruszk építészeti jegyeket és díszítő elemeket használta fel (medalion, váza, urna, szőlőinda, szfinx, griffmadár, stb.). Merített a francia XVI. Lajos stílusból is. Az Adam testvérek eleinte csak vidéki megrendeléseket kaptak, később azonban Londonban is számos munkára hívták meg őket, sőt a városrendezésben is részt vettek. Sikerüket sajátos dekorációs stílusuknak köszönhették. Nem csak az épületek külsejére, de a belső terekre is nagy figyelmet fordítottak: a mennyezetek és falak gondosan kidolgozott gipszvakolata és gazdag klasszikus díszítése még ma is csodálatot kelt. Ők tervezték meg a bekerülő bútorokat, szőnyegeket, világítótesteket, kandallókat, stb. is, megteremtve a belső tér összhangját az épülettel. Felhasználták az újonnan kifejlesztett festékeket és ezzel különleges színpalettákat hoztak létre: borsózöld, égszínkék, lila, élénk rózsaszín, terrakotta, lime. Jellemző volt a stílusra a festett díszítőelemek használata is, mint például virágfüzérek és szalagok.
Legismertebb munkáik közé tartoznak: Edinburgh University Old College, Kedleston Hall, Kenwood House, Luton Hoo, Paxton House, Syon House, stb. Terveiket könyv formában is kiadták. A stílus a késő viktoriánus korban ismét népszerűvé vált, újjáéledt.
Ez a minden ízében klasszikus stílus eleganciát kölcsönöz, ugyanakkor nem megfelelően használva zsúfolttá is teszi a teret. Már meglévő otthonokban nagy szakértelmet kíván az alkalmazása, ezért kérje lakberendező segítségét a megvalósításhoz.

classic interiors blog

…KULCS A STÍLUSHOZ…