Archívum

Provence-i stílus

A provence-i stílus már hosszú évek óta töretlen népszerűségnek örvend világszerte. Talán az fogja meg leginkább az embereket benne, hogy teljes nyugalmat áraszt.
A francia vidéki stílus esszenciáját foglalja magában. A házak általában terméskőből épültek, vakolatlan falaikkal a táj szerves részeivé váltak. Az ablakokon zsalugáterek vannak, hiszen az erős napsütéstől védeni kell a belső tereket. Ez szükségtelenné teszi a nehéz drapériákat és függönyöket, az ablakokra általában csak pamutból készült fényáteresztő függöny kerül. A földszinten ablakok helyett gyakran francia ajtók vannak. A terasz kinti szobaként funkcionál. Mivel itt kedvezően meleg az éghajlat, az étkezések nagy része is itt zajlik. Egy pergola vagy nagyobb fa árnyékában helyezik el az asztalt.
A házat a vastag falak megvédik a túlzott felmelegedéstől. A nyílászárókat nyitva hagyják, így a hűs szellő át tudja járni a belső szobákat is. A falak világosra vannak festve. A közösségi terekben és fürdőszobákban a padló terrakotta vagy kő burkolatú, a hálószobákban pedig öreg fapadló van. A fából készült bútorok és a régi berendezési tárgyak kopott eleganciája adja meg a hangulatot. Fontos tény, hogy ezek mind eredeti, generációkat kiszolgált darabok, azaz nem újonnan lefestett, majd visszakoptatott technikával készültek. A családban öröklődnek vagy a bolhapiacról kerülnek ide. Alapos tisztítás után már mehetnek is a helyükre. A kovácsoltvas kiegészítők, kisbútorok is gyakoriak. Ezek sokszor világos színűek (törtfehér, krémszín, zöld). A konyhában a tálalószekrény, a hatalmas tömörfa asztal és a kőből készült kandalló a legjellemzőbb berendezési elem. Az egész házban minden kézzel készült, természetes, helyi alapanyagokból. A natúr színek uralmát visszafogott árnyalatok törik meg (kékek, zöldek, rózsaszínek, lilák). A dekorációban is a természet nyilvánul meg. A virágok közül a levendula vezeti a sort, de a mezei virágok is kedvelt díszítő elemek.
Kérje lakberendező segítségét a provence-i hangulat megteremtéséhez otthonában.

Saját munka 22.

Pályázatra terveztem: retró lakberendezési tárgyak egy párizsi legénylakás társalgójában

Rokokó

A rokokó a XVIII. század eleji Franciaországban jött létre és az 1780-as évekig volt népszerű. Neve a rocaille szóból ered, mely egy kavics, cement és kagylóhéj keverékéből álló anyag. Az új stílus egyfajta lázadás volt a barokk merevsége ellen. XIV. Lajos halála után a nemesség egy szabadabb, játékosabb, díszesebb környezetre vágyott. XV. Lajos uralkodása alatt teljesedett ki, melyben nagy szerepe volt szeretőjének, Madame Pompadournak is.
A rokokó tulajdonképpen dekorációs stílus. Faragás és gipsz díszítés ékesített mindent, általában aranyozva. Tekeredő szőlőindák, virág- és gyümölcsfüzérek, C és S formájú díszítő elemek, kagylómotívumok kerültek a festmények/tükrök köré, a bútorokra (különösen a konzolokra, komódokra és asztalokra), a szobák falaira és mennyezetére is. A festészetben az életképek jöttek divatba, melyek a nemesek világról alkotott idealizált elgondolásait, vágyait tükrözték (pl.: A. Watteau, F. Boucher). A kissé szabadosabb témák sem jelentettek tabut, már nem csak a mitológiai alakokat ábrázolták ruha nélkül és/vagy pikáns helyzetekben. A pásztori idillt jeleníti meg a toile de Jouy minta, mely ekkor „született”. A rokokó fontos eleme volt a chinoiserie is, ami a távolkeleti kultúrát hozta el a királyi udvarokba. A bútorokat lakkozták, festett jelenetekkel díszítették, népszerű lett az aranyozott bronz és a különféle berakások. A színek finomodtak, a fehér és a pasztell árnyalatok számítottak divatosnak. Az európai porcelángyártás megalakulásának köszönhetően megjelentek a kis méretű szobrok és figurák. Ezek kandallópárkányra, vagy konzolasztalra kerültek, beltéri díszítő elemként. Témájuk általában a vidámság és a szerelem volt. A ruhákon a csipkedíszek, szalagok, masnik, hímzések sokaságát lehetett látni, a rizsporos paróka és kesztyű fontos kiegészítő volt. Megjelent a szalon intézménye, ahol összegyűlt a kiválasztott társaság és élénk szellemi életet folytatott. Ennek adott különleges körítést a rokokó stílus.
Mai szemmel nézve a rokokó talán kicsit „soknak” tűnik. Azonban visszafogva az aranyozás és a díszítés mennyiségéből, mintegy jelzés értékűen kezelve a jellemző vonásokat, átültethető napjaink enteriőrjeibe is. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

TV2 interjú

A TV2 Szépítők c. lakberendezési műsorának szombati adásában volt a velem készített interjú, ami az alábbi linken elérhető. A felvezető után rögtön ez a blokk következik.
https://tv2.hu/musoraink/szepitok/245440_csokkentheto-a-lakashitel-osszege.html

Empire

Az empire stílus Napóleon uralkodása alatt fejlődött ki Franciaországban. A császár tudatosan teremtett egy olyan, az uralkodását fémjelző stílust, mely magában foglalja az ókori nagyhatalmak főbb jegyeit, ezzel is utalva saját dicsőségére. Hódításai következtében egész Európában elterjedt.
Az emipre (ejtsd: ampír) stílus a monumentalitásra és fényűzésre épül. A görög és római építészeti jegyeket ötvözi az ókori Egyiptomra jellemző motívumokkal, mindegyikből a díszesebbeket részesítve előnyben. Az épületeknél a korinthoszi oszlopok dominálnak. A belső terekben a nagy mennyiségű aranyozás teszi impozánssá a látványt, melyet legtöbbször feketével (ébenfa, lakkozás, márvány), bordóval és élénk sötétkékkel párosítanak. A bútorokat aranyozott réz díszítések borítják, az ülőbútorok egész váza aranyozott, sőt, még a kárpit anyagában is sárga vagy arany színt használtak. A textilek közül a selyem és a damaszt került előtérbe.
Visszatérő motívumok a babérkoszorú, olajág, N (Napóleon) és J (Josephine) betűk, virágfüzérek, korsók. Az asztalokon a lábak helyett gyakran kariatidák, vagy szárnyas állatfigurák tartják annak lapját. Ezek a díszítések gyakoriak a tálalók oldalán is. A mahagóni volt a leggyakrabban használt faanyag.
A falakat nehéz szövetekkel borították, melyet gyakran redőztek is a dúsabb hatás kedvéért. Színük általában sötétzöld, bordó, vagy sötétkék. Szintén kedvelt megoldás volt a festett fal és mennyezet gipsz díszítéseinek aranyozása. A faborítások éleit és mintáit is aranyozással emelték ki. Ez utóbbiak alapszíne jellemzően krémszín, vagy törtfehér. A függönyök alja a földre omlott, nehéz, de világosabb anyagból készültek, gazdagon redőzve és arany rojtozással, bojtokkal, szegélyekkel díszítve.
Lakberendező segítségével Ön is megvalósíthatja az empire stílus nyújtotta fényűzés érzését otthonában.

Lajos-stílusok

Az 1610-1793 közötti időszak Franciaországban jellemző belsőépítészeti stílusait összefoglaló néven Lajos-stílusoknak nevezzük, az akkor uralkodó négy király után.
XIII. Lajos (1601-1643) időszaka alatt a barokk még nem forrott ki Franciaországban, a reneszánsz hatása erős volt. Éppen ezért a belső terek még visszafogottabb díszítésűek voltak. A bútorok ugyan dúsan faragottak, de természetes színűek és nagyméretűek. Az építészeti elemek a meghatározók rajtuk. A székek kárpitozottak és többségük már nem összecsukható. A királyi székhely ekkor a Louvre volt. Csak uralkodása vége felé kezdte éreztetni a hatását a barokk irányzat.
XIV. Lajos (1638-1715), a Napkirály a pompa megszállottja volt. A barokk az ő uralkodása alatt érte el tetőpontját. A minél több díszítő motívum aranyozás és egzotikus anyag használata volt a cél minden művészeti irányzatban. Ő építtette át a Versailles-i kastélyt az egész világon híres királyi palotává. A bútorok terén a legismertebb Boulle neve, akit a róla elnevezett berakás tett híressé. Előszeretettel használt aranyozott bronzot, teknőspáncélt, sárgarezet, nemes faanyagokat. Az építészetben Mansard alkotott maradandót. Őt főként a nevét viselő tetőszerkezet megoldás révén ismerjük. A kertek szépsége Le Nôtre munkásságához köthető. A mértanilag rendezett virágágyások, szökőkutak, hosszú sétányok ma is csodás képet mutatnak. A Versailles-i palota színpompás freskói és falfestményei Le Brun-nek köszönhetők.
XV. Lajos (1710-1774) a Napkirály dédunokája volt. Korának stílusa a rokokó, melyet a túldíszítettség, a kagyló motívumok, a chinoiserie, a nőies belső terek jellemeztek. A divatot két leghíresebb szeretője, Madame Pompadour és Madame Du Barry diktálta. Megindult a porcelángyártás, a csipkemanufatúrák és selyemszövők támogatása a minél pompásabb anyagokért, melyek vetekedtek a drága külföldi árukkal. A falakat kárpitozással vagy tapétával borították, a bútorokat lakkozták, festették, a C és S betűket formáló díszítéséket szinte mérték nélkül használták.
XVI. Lajos (1754-1793) uralkodása a klasszicizmus időszakára esett. A Pompei-i ásatásokon előkerült ókori római épületek, szobrok, használati tárgyak nagy hatással voltak a kor emberére. A fojtogató túldíszítettséget visszafogottabb stílus követte: az ókori építészet díszítőelemeit ismét felhasználták, a bútorok formái letisztultabbak lettek, a vonalak kiegyenesedtek. Még az öltözködésben is a kissé kényelmesebb ruházat felé fordultak. A vidéki élet idealizált szépségeit megjelenítő mintákat, díszítéseket használtak a textileken, porcelán és egyéb használati tárgyakon.
A forradalom kitörése vetett véget a Lajos-stílusoknak és Franciaország régi rendjének egyaránt. A több évig tartó fejetlenség és terror alatt számtalan épület, festmény, értékes szobor, porcelán, stb. semmisült meg a csőcselék szándékos rongálása, gyújtogatása során. Ezek örökre elvesztek az utókor számára.
Szerencsére elég forrás és kép áll rendelkezésre ahhoz, hogy a Lajos-stílusok bármelyikébe bele tudjon szeretni valaki és azt meg akarja valósítani saját otthonában is. Kicsit felfrissítve és a mai házak/lakások méretéhez igazítva, egy jó lakberendező segíthet valóra váltani ezt az álmot is.

Toile minta

A „Toile de Jouy”, röviden „Toile” minta francia eredetű. A toile szó lenvásznat jelent, Jouy pedig egy városka neve Franciaország északi részén. Itt készültek a XVIII. századtól kezdve az ilyen textilek. A szóösszetétel Jouy-i vásznat jelent.
A textil alapra egy színnel nyomják rá a mintát. Az alap általában fehér, vagy törtfehér színű. A minta ismétlődő, az anyag teljes terjedelmén. Leginkább idillikus jeleneteket ábrázol, például pásztornak-pásztorlánynak öltözött rokokó nemeseket, horgászó-piknikező-virágszedő csoportokat. Mindez körbevéve tájkép- és épület részletekkel. A mintához használt színek eredetileg a fekete, sötétkék és piros voltak, de előfordultak zöld, barna és rózsaszín változatok is. A vásznakat bútorok kárpitozására, falak borítására és függönyként használták. Maga a toile minta használatos volt továbbá tapétán, porcelán étkészleteken, ágyneműn, asztalterítőn, stb. is.
Az utóbbi években újra nagy divat ez a minta, előszeretettel használják a lakberendezésben. A színek sokkal változatosabbak és élénkebbek lettek, gyakorlatilag bármilyen háttérszínnel, bármilyen színű mintát összepárosítanak a tervezők. A jelenetek maradtak bukolikusak és idilliek. A chinoiserie témakörében találhatunk ezek helyett kínaizáló életképeket.
A minta nagyon sokoldalú. Alkalmazható vidéki stílusú és barokkosan elegáns enteriőrben egyaránt, sőt gyerekszobában is. A használt bútorok és kiegészítők adják meg a végső jelleget és az anyag színválasztásával tudjuk ezt hangsúlyozni.
Ha ez a kedvenc mintája, de fél attól, hogy túl sok lesz az otthonában, vagy csak egy különösen romantikus és elegáns enteriőrt szeretne, kérje lakberendező segítségét a tervezéshez.

Francia reneszánsz

A francia reneszánsz során nem csak az építészetben és a művészetekben készültek kiemelkedő alkotások, de a berendezési tárgyak szépsége és a kényelem is előtérbe került. Két uralkodó neve fémjelzi igazán ezt a kort: I. Ferenc (1494-1547) itáliai hadjáratai során ismerkedett meg a gótikát követő új irányzattal. Azonnal beleszeretett a díszítésekbe és az emberközpontú látásmódba. Hazatérve, Franciaországban is meghonosította az ott látottakat. Számos Loire menti kastély épült, vagy épült át az ő uralkodása alatt (pl.: Chambord, Chenonceau, Villandry). Ő hívta udvarába Leonardo Da Vincit is. Medici Katalin (1519-1589) Firenzében született és az olasz reneszánsz fénykorában nőtt fel. Ennek szeretetét vitte Franciaországba, ahol hozzáment a leendő II. Henrikhez. Régensként nagy összegeket költött a kastélyok bebútorozására, átépítésére (Louvre) és műkincsekre.
A francia reneszánsz lakóterekre jellemző a térhatás: hatalmas kandallók, impozáns márványlépcsők, nagy közös terek. A kőből épült falakat gazdag mintázatú falikárpitokkal borították, ami valamennyire védett a hideg ellen is. Az ágyak lábon álltak, ezzel védekezve a kőpadló hűvössége és a rovarok ellen, valamint rendelkeztek baldachinnal, ami nem csak a privát teret biztosította, de védett a huzattól is. Ekkor már szokás volt a fontos vendégeket az ágyban fekve fogadni.
A láda, mint legfőbb tárolóeszköz mellett megjelentek a szekrények első változatai is (dressoire, kabinetszekrény). Ezek dúsan faragottak, mutatják a tulajdonos gazdagságát és társadalmi rangját is. A bútoroknál is építészeti formaelemeket találunk: oszlopsor, ívsor, párkány, stb. Ekkor kezdték alkalmazni a keretbetétes szerkezetet, intarziát, furnérozást, berakásokat. A székek lehettek fix építésűek, vagy összecsukhatók. Megjelent a kárpitozás (bőr, bársony), ami kényelmesebb ülést biztosított. Az asztalok már nem szétszedhetők, oszlopos lábakon álló, masszív, impozáns darabok.
Az udvar egyik kastélyból a másikba költözött, mert a nagy létszámú udvartartást egy város és környéke csak korlátozott ideig tudta élelmezni. Ilyenkor az összes bútort, falikárpitot, étkészletet, ruhatárat, stb. vitték magukkal. A reneszánsz vége felé (III. és IV. Henrik uralkodása alatt) Párizs lett a királyok állandó székhelye. 
Az akkori enteriőr mai szemmel nézve talán túldíszítettnek, idejétmúltnak hathat. De modern körülmények között is megvalósítható az akkori életérzés és a művészeti érték megteremtése. Ehhez kérje lakberendező segítségét.
 

Provence

Provence. Egy szó, mely a legtöbb embert azonnal elvarázsolja. Képzeletünkben megjelennek a hatalmas levedulamezők, a nyugodt vidéki házak és a fehér-szürke-kék ezernyi árnyalata. Ez a táj már számos költőt, festőt, írót is megihletett.
Ki ne szeretne egy ilyen kőből épült, kék zsalugáteres, nagy kertes házban élni? Ahol a belső terekben régi fabútorok, kovácsoltvas kiegészítők, terrakotta padló és megnyugtató légkör fogadja az embert. A berendezés kopott eleganciával hirdeti az idő múlását és az örök értékeket. Természetes anyagokból, kézzel készült darabokról van szó, melyek generációkat kiszolgáltak már.
Képzeljünk magunk elé egy hálószobát, ahol a festett, ámde kopottas falakból nyugalom árad. Ahol a meleg éghajlat ellenére is kellemes alvást biztosít a gyönyörűen faragott fa ágy és a ropogós, hímzett fehér ágynemű. Ahol kis balkonra kiülhetünk reggelente meginni a kávét a kovácsoltvas kerek asztalka mellett. Majd lemehetünk a teraszra, hogy a kényelmes padon ülve fogyasszuk el a helyi termékeket és terményeket felsorakoztató reggelit.
A konyhában nagy, kétajtós, felül üveges tálalószekrény áll a fal mellett. Festett fa ez is, mint a legtöbb bútor. A hatalmas kőkandallóban tűz helyett egy nagy agyagedény áll, tele frissen szedett levendulával. A tömörfa asztal büszkén terpeszkedik középen. Főzési munkálatokhoz éppúgy használják, mint az ebéd vagy vacsora tálalásához. A kétszárnyú franciaajtót kitárva szinte a kertben érezhetjük magunkat. Így az egész házat átjárja a virágok illata és a hűs szellő. 
Sajnos nem élhet mindenki Provence-ban vagy vásárolhat ott nyaralót. De a hangulatot és a látványt átcsempészhetjük onnan akkor is, ha történetesen egy teljesen más országban élünk. Mindegy, hogy magasemeleti lakásról vagy modern építésű házról van szó. Ügyes megoldásokkal ez könnyen megvalósítható. Hiszen mindenkinek jár az álmok megvalósulása. Legalább ezé az egyé…