Az 1610-1793 közötti időszak Franciaországban jellemző belsőépítészeti stílusait összefoglaló néven Lajos-stílusoknak nevezzük, az akkor uralkodó négy király után.
XIII. Lajos (1601-1643) időszaka alatt a barokk még nem forrott ki Franciaországban, a reneszánsz hatása erős volt. Éppen ezért a belső terek még visszafogottabb díszítésűek voltak. A bútorok ugyan dúsan faragottak, de természetes színűek és nagyméretűek. Az építészeti elemek a meghatározók rajtuk. A székek kárpitozottak és többségük már nem összecsukható. A királyi székhely ekkor a Louvre volt. Csak uralkodása vége felé kezdte éreztetni a hatását a barokk irányzat.
XIV. Lajos (1638-1715), a Napkirály a pompa megszállottja volt. A barokk az ő uralkodása alatt érte el tetőpontját. A minél több díszítő motívum aranyozás és egzotikus anyag használata volt a cél minden művészeti irányzatban. Ő építtette át a Versailles-i kastélyt az egész világon híres királyi palotává. A bútorok terén a legismertebb Boulle neve, akit a róla elnevezett berakás tett híressé. Előszeretettel használt aranyozott bronzot, teknőspáncélt, sárgarezet, nemes faanyagokat. Az építészetben Mansart alkotott maradandót. Őt főként a nevét viselő tetőszerkezet megoldás révén ismerjük. A kertek szépsége Le Nôtre munkásságához köthető. A mértanilag rendezett virágágyások, szökőkutak, hosszú sétányok ma is csodás képet mutatnak. A Versailles-i palota színpompás freskói és falfestményei Le Brun-nek köszönhetők.
XV. Lajos (1710-1774) a Napkirály dédunokája volt. Korának stílusa a rokokó, melyet a túldíszítettség, a kagyló motívumok, a chinoiserie, a nőies belső terek jellemeztek. A divatot két leghíresebb szeretője, Madame Pompadour és Madame Du Barry diktálta. Megindult a porcelángyártás, a csipkemanufatúrák és selyemszövők támogatása a minél pompásabb anyagokért, melyek vetekedtek a drága külföldi árukkal. A falakat kárpitozással vagy tapétával borították, a bútorokat lakkozták, festették, a C és S betűket formáló díszítéséket szinte mérték nélkül használták.
XVI. Lajos (1754-1793) uralkodása a klasszicizmus időszakára esett. A Pompei-i ásatásokon előkerült ókori római épületek, szobrok, használati tárgyak nagy hatással voltak a kor emberére. A fojtogató túldíszítettséget visszafogottabb stílus követte: az ókori építészet díszítőelemeit ismét felhasználták, a bútorok formái letisztultabbak lettek, a vonalak kiegyenesedtek. Még az öltözködésben is a kissé kényelmesebb ruházat felé fordultak. A vidéki élet idealizált szépségeit megjelenítő mintákat, díszítéseket használtak a textileken, porcelán és egyéb használati tárgyakon.
A forradalom kitörése vetett véget a Lajos-stílusoknak és Franciaország régi rendjének egyaránt. A több évig tartó fejetlenség és terror alatt számtalan épület, festmény, értékes szobor, porcelán, stb. semmisült meg a csőcselék szándékos rongálása, gyújtogatása során. Ezek örökre elvesztek az utókor számára.
Szerencsére elég forrás és kép áll rendelkezésre ahhoz, hogy a Lajos-stílusok bármelyikébe bele tudjon szeretni valaki és azt meg akarja valósítani saját otthonában is. Kicsit felfrissítve és a mai házak/lakások méretéhez igazítva, egy jó lakberendező segíthet valóra váltani ezt az álmot is.
