Amikor a kertre terelődik a beszélgetés, gyakran hallani emberektől, hogy ő egy tipikus angol kertre vágyik, mert az gyönyörű. Valóban: az angolok kertművészete magas szintű, még a legkisebb területből is képesek kertet varázsolni. De vajon milyen a „tipikus” angol kert? Mint majdnem mindennek, ennek is van történelmi fejlődése, a különböző korokban más-más kialakítású kertet tartottak szépnek. Néhány példa időrendbe szedve:
A Tudor korban a hurkolt (knot) kert számított a legdivatosabbnak. Alacsony sövényekből álló bonyolult mintát alkottak, ahol a sövény vonalai egymást keresztezték és a nyírási mód miatt úgy tűnt, mintha egymás alatt folytatódtak volna. Ezeket általában a hálószobák ablakai alá telepítették, hogy onnan kitekintve kellemes látványt nyújtsanak. Mivel a sövény örökzöld növényekből állt, télen is élvezhető volt a kert.
A XVII. században úgynevezett parterre-k adtak helyet a virágoknak. Ezek alacsony sövénnyel elkerített, szimmetrikusan elhelyezett területek voltak, köztük gyepes vagy kavicsos utakkal. A színes virágfoltok kiemelkedtek a zöld környezetből. Versailles nagy hatással volt a korra. A hosszú, lépcsős vízesés is fontos látványelem volt ekkor.
Lancelot „Capability” Brown tájépítész neve fémjelzi a XVIII. századi kertépítészetet. Munkásságának legfőbb jellemzői a nagy füvesített terek, hatalmas fák ültetése, a környező táj bevonása a látványba és építészeti fókuszpontok (pavilonok, hidak, mű-romok) elhelyezése a területen. Maga a stílus még a XIX. század első felében is kedvelt volt.
A viktoriánus időkben jelentek meg az üvegházak, melyek státusszimbólumok is voltak költséges fenntarthatóságuk miatt. A növényvadászok bejárták a világ legeldugottabb zugait is új, egzotikus fajok után kutatva (rododendron, orchidea, jázmin, stb.). A virágágyások a szivárvány minden színében egyszerre pompáztak. Divatba jöttek a sziklakertek és a látványosan ültetett konyhakertek is. Rengeteg időt szántak a növénygondozásra.
A közelmúlt és napjaink angol kertjei elég változatosak. Talán a füves terület két oldalán végigfutó egynyári növényekből álló szegélyek és a vidéki stílusú kertek a legelterjedtebbek. Az előbbit minden évben újra kell telepíteni, ami lehetővé teszi újabb és újabb fajták kipróbálását. A vidéki kert jellemzője – a rózsák mellett – a vadon is élő virágok ültetése, melyek szabadon fejlődhetnek, épp csak az utakat jelölik ki. A kert és a ház között nincs szabad terület. A XX. század eleje óta a kertészeket segíti a számtalan színvonalas TV-s kertészeti műsor, a híres virágkiállítások és vásárok, valamint a Royal Horticultural Society is.
A fentiek csak ízelítőt adnak az angol kertekből, de ez talán segít dönteni abban, hogy saját otthonunkhoz és életvitelünkhöz melyik illik a legjobban.