1806-ból származik az első feljegyzés postán feladott Valentin napi üdvözlőlapról
Archívum
Antik tárgyak otthonunkban 2.
Boltokban
Minikertek 4.
Toalett kiegészítők
Mikulások régen
Politúr
Antik bútorok esetén gyakran találkozunk politúrozott felülettel. Ez egy magas fényű, kemény bevonat, melyen keresztül látszik a fa mintázata. A XVII. század végétől alkalmazták az 1920-30-as évekig, a mesterséges lakkok megjelenéséig.
A sellak állati eredetű gyanta, a Laccifer lacca nevű, fákon élősködő tetű váladéka. Ennek szeszes oldata a politúr. Színe a sárgától a barnáig terjed.
A politúrozáshoz megfelelően elő kell készíteni a bútor felületét. A fát több lépésben csiszolják, egyre finomabb csiszolópapírt használva. A kívánt szín eléréséhez pácolják a felületet, majd következik a növényi olajjal történő beeresztés. Ez utóbbi kiemeli a fa rajzolatát. Az alapozás során tömítik a fa pórusait. Habkőpor és 7%-os politúr segítségével tükörsima felületet hoznak létre. Száradás után úgynevezett politúr labdával és 7%-os politúrral megtörténik az első ráfényezés. Átcsiszolás után jön a második ráfényezés, 5%-os politúrral. A készre fényezés 2%-os politúrral és fényező labdával (pl.: lenvászon, ipari vatta, nyersgyapjú) történik. A felfényezés tulajdonképpen az olaj eltávolítása a politúrrétegek közül. Ez adja meg a bútor végső fényét.
A politúr egy nagyon tartós, nemes, de drága és kényes felület. A közvetlen napfény és hő (például fűtőtest mellett) árt neki. Megfelelő ápolást igényel: csak alkohol- és oldószermentes tisztítószer használható, valamint kerülni kell a viasz és szilikon tartalmú szereket is. Vizes ronggyal tisztítani nem szabad. Portalanítását puha ronggyal végezzük. A sérült politúr javítása időigényes feladat, bízzuk hozzáértő szakemberre.
Kérje lakberendező segítségét antik bútorainak megfelelő elhelyezéséhez, akár modernebb környezetben is.
Kandallóbetétek
Dobozágyak
Antik-Vintage-Retro
Az alábbi három fogalom használata mindennapos a lakberendezésben és a kapcsolódó irodalomban. Sokszor mégsem egyértelmű, mikor melyiket kell használni egy tárgy leírására.
Antik: 100 évesnél öregebb bútor, műtárgy, vagy kézműves munka jelzője, mely a stílustól független. Gyűjtők számára a kora mellett fontos még az eredetisége, állapota, készítője és hogy mennyire ritka (többdarabos szett esetén a hiánytalan készlet is). Restaurálás során állíthatják vissza eredeti pompájukat.
Vintage: kor szerint a 100 évesnél fiatalabb, de 15 évesnél idősebb tárgyakra használt jelző, ami azonban sokkal inkább vonatkozik az állapotukra, mint a korukra. Az erősen használt, kopott külsejű bútorok, használati tárgyak összefoglaló neve, mely már egy stílust is jelöl. Az eredeti funkciótól eltérő, újragondolt, újrahasznosított, átalakított/felújított tárgyakat is jelenti. Az új tárgyaknak vintage kinézetet adni már egy külön műfajjá nőtte ki magát. Nem egyenlő a shabby chic stílussal.
Retro: az 50-es évektől a (jelenleg) 80-as évekig tartó időszak mindennapi használati- és dísztárgyaira alkalmazott jelző. Ezek koruk szerint „csak” régiek. Az újonnan készült, de ezen időszak stílusát, formáit visszahozó tárgyakat is illethetjük ezzel a jelzővel. A gyűjtőket általában a nosztalgia, az érzelmi kötődés motiválja, de természetesen fontos az eredetiség és az állapot is. Van a retronak egy olyan pejoratív értelmezése, ami inkább divatjamúltat jelent.
Ha bizonytalan, kérje szakértő segítségét egy adott tárgy kormeghatározásához.