Antik bútorok esetén gyakran találkozunk politúrozott felülettel. Ez egy magas fényű, kemény bevonat, melyen keresztül látszik a fa mintázata. A XVII. század végétől alkalmazták az 1920-30-as évekig, a mesterséges lakkok megjelenéséig.
A sellak állati eredetű gyanta, a Laccifer lacca nevű, fákon élősködő tetű váladéka. Ennek szeszes oldata a politúr. Színe a sárgától a barnáig terjed.
A politúrozáshoz megfelelően elő kell készíteni a bútor felületét. A fát több lépésben csiszolják, egyre finomabb csiszolópapírt használva. A kívánt szín eléréséhez pácolják a felületet, majd következik a növényi olajjal történő beeresztés. Ez utóbbi kiemeli a fa rajzolatát. Az alapozás során tömítik a fa pórusait. Habkőpor és 7%-os politúr segítségével tükörsima felületet hoznak létre. Száradás után úgynevezett politúr labdával és 7%-os politúrral megtörténik az első ráfényezés. Átcsiszolás után jön a második ráfényezés, 5%-os politúrral. A készre fényezés 2%-os politúrral és fényező labdával (pl.: lenvászon, ipari vatta, nyersgyapjú) történik. A felfényezés tulajdonképpen az olaj eltávolítása a politúrrétegek közül. Ez adja meg a bútor végső fényét.
A politúr egy nagyon tartós, nemes, de drága és kényes felület. A közvetlen napfény és hő (például fűtőtest mellett) árt neki. Megfelelő ápolást igényel: csak alkohol- és oldószermentes tisztítószer használható, valamint kerülni kell a viasz és szilikon tartalmú szereket is. Vizes ronggyal tisztítani nem szabad. Portalanítását puha ronggyal végezzük. A sérült politúr javítása időigényes feladat, bízzuk hozzáértő szakemberre.
Kérje lakberendező segítségét antik bútorainak megfelelő elhelyezéséhez, akár modernebb környezetben is.