Az utóbbi időben a lakberendezésbe is visszatért a Jacquard textilek használata, főként sötétítő függönyök, bútorkárpitok, díszpárnahuzatok, ágytakarók formájában. Az egyszínű, magában mintás változatok különösen elegáns hatást keltenek. Az így készült textilek elég strapabírók és szépen öregednek, ezért is könnyű az új kárpitozást antik kiegészítő darabokkal (pl.: díszpárnák) párosítani.
A Jacquard textil elnevezés nem magára az anyagra vonatkozik, hanem a szövés módjára. Joseph Marie Jacquard 1804-ben fejlesztett ki egy eszközt, mely a szövőgépekhez csatolva megkönnyítette a mintásan szövött (tehát nem nyomott mintás) anyagok elkészítését. Végtelenített sorba felfűzött lyukkártyák vezérelték a szövőgépet, ami így automatizálva készítette el a mintát az addigi fáradságos kézi szövés helyett. A lyukkártya egy-egy sora a textil egy-egy fonalsorának felelt meg. Maga a fonal sokféle lehet: pamut, selyem, gyapjú. Ezzel szélesebb vevőkör számára váltak elérhetővé az olyan – általában egy- vagy kétszínű – kelmék, mint például a brokát, a damaszt vagy a matelassé (steppelt textil).
Ezzel ismét kinyílt egy ajtó a gyönyörű, antik textíliák újra felhasználása előtt.
