A könyvek önmagukban is értékkel bírnak és dekorálják a szobát. Nagyobb otthoni könyvtár esetén azonban érdemes a könyvek sorait kicsit megtörni, hogy érdekesebb látványt nyújtsanak.
Variálhatjuk a könyvek elrendezését, állítva vagy fektetve helyezve el azokat a polcokon. Kissé mozgalmasabb lesz a látvány. Kerüljük a ferdén támasztott megoldást, mert az deformálja a könyvek gerincét.
Egy sorozat elemeit vagy egy adott író által írt köteteket elrendezhetjük méret szerint, a kötés típusának megfelelő csoportosításban vagy akár a gerincek színe szerint is. Ez utóbbi csak ebben az esetben javasolt, mert az egész könyvtár szivárvány szerinti elrendezése csak nehézséget okoz annak, aki valóban használja is a saját könyvtárát és keres egy konkrét könyvet.
Helyezzünk dísztárgyakat a könyvek közé. Erre alkalmas lehet például egy-egy díszes könyvtámasz, váza, kisebb szobor, keretezett fotók, tároló dobozok. Ne a könyvek elé tegyük ezeket, mert úgy nehezebb kivenni az adott kötetet és a címe sem lesz olvasható.
Az elfektetett kötetek tetejére csak olyan dísztárgyat tegyünk, ami nem károsítja a borítót. Tehát a cserepes virág vagy egy túl nehéz márvány óra nem jó megoldás.
Jó olvasást mindenkinek!
Archívum
Üveg tárgyak
Apróságok gyűjteménye
Képeslap dekor
Könyvespolc
Bakelitek tárolása
Az európai Grand Tour
A XVII. és XVIII. századi nemes ifjak megfelelő neveléséhez hozzá tartozott az úgynevezett „Grand Tour”. Ez egy több hónapos, sőt sokszor 1-2 éves európai körutat jelentett a nyugati kultúra bölcsőjébe, Itáliába. Elsősorban az angol és skandináv nemesség tartotta fontosnak az antik kultúra közvetlen megismerését. Annak, aki akkoriban művészeti pályán tanult (építész, festő, szobrász stb.) ez szinte kötelező volt.
Az út során számos más országot is érintettek, mindenhol heteket, hónapokat töltve, tanulmányozva az ott látható műemlékeket, műalkotásokat. Az első állomás általában Párizs volt, onnan indultak tovább Svájcon át Itáliába. Firenze, Pisa, Torino, Pádua, Bologna, Velence, Genova után a fő végcél természetesen Róma volt. Visszafelé Németország egyetemei, majd Flandria és Hollandia kulturális öröksége következett, ezután tértek csak haza. Fontos tény, hogy ezek az utak nem vallási indíttatásúak voltak, így az érintett úticélokat ez nem befolyásolta.
Általában a nagykorúság elérésekor került sor az indulásra, azaz 21 éves koruk körül. Nem egyedül utaztak. Bár szolgahad nem ment velük (általában egy inas és egy szakács), vagy egy férfi családtag, vagy egy férfi ismerős (pl.: tanáruk, orvosuk) kísérte a fiatalembereket. Az utazás eleinte lovaskocsival történt, majd a vasút megjelenésével az került előtérbe. Sokan ellátogattak még a Grand Tour keretében Görögországba, Ausztriába, vagy akár Törökországba is.
Az így felszedett ismereteket és művészeti tudást nem csak a fejükben vitték haza. Bevett szokás volt bevásárolni az út során. Eredeti ókori leleteket, márványszobrokat, érmegyűjteményeket, sokszor egész könyvtárnyi könyvet, festményeket stb. gyűjtöttek így össze. Ezeket természetesen nem egyszerre vitték magukkal, hanem időközönként futárral (postaszolgálat) haza küldték. A Grand Tour-t megjárt nemesember otthonában általában egy egész szoba volt berendezve a gyűjtemény számára, de a ház reprezentatív helyiségeibe is jutott belőlük. Nagy divat volt lefestetni magukat egy híres ókor rommal, reneszánsz épülettel a háttérben. Ez nem a vagyon fitogtatására szolgált, hanem arra, hogy ezeket az ismereteket otthon elterjesszék, megfelelő beszámolókkal szolgáljanak azok számára, akik nem juthattak el oda (nők, kevésbé vagyonosak stb.). Azonban nem csak az emberi alkotásokra fókuszáltak, hanem az idegen tájak természeti szépségeire és élővilágára is. A tudomány elit dolognak számított, így cél volt, hogy minden ágában megfelelő jártasságot szerezzenek, azaz minimum társalogni tudjanak róla. A tehetségesebbek útikönyvet is írtak saját utazásukról.
A mai gyűjteményeket is el lehet rendezni úgy, hogy a Grand Tour biztosította hatást elérjük. Ehhez kérje lakberendező segítségét.
Antik-Vintage-Retro
Az alábbi három fogalom használata mindennapos a lakberendezésben és a kapcsolódó irodalomban. Sokszor mégsem egyértelmű, mikor melyiket kell használni egy tárgy leírására.
Antik: 100 évesnél öregebb bútor, műtárgy, vagy kézműves munka jelzője, mely a stílustól független. Gyűjtők számára a kora mellett fontos még az eredetisége, állapota, készítője és hogy mennyire ritka (többdarabos szett esetén a hiánytalan készlet is). Restaurálás során állíthatják vissza eredeti pompájukat.
Vintage: kor szerint a 100 évesnél fiatalabb, de 15 évesnél idősebb tárgyakra használt jelző, ami azonban sokkal inkább vonatkozik az állapotukra, mint a korukra. Az erősen használt, kopott külsejű bútorok, használati tárgyak összefoglaló neve, mely már egy stílust is jelöl. Az eredeti funkciótól eltérő, újragondolt, újrahasznosított, átalakított/felújított tárgyakat is jelenti. Az új tárgyaknak vintage kinézetet adni már egy külön műfajjá nőtte ki magát. Nem egyenlő a shabby chic stílussal.
Retro: az 50-es évektől a (jelenleg) 80-as évekig tartó időszak mindennapi használati- és dísztárgyaira alkalmazott jelző. Ezek koruk szerint „csak” régiek. Az újonnan készült, de ezen időszak stílusát, formáit visszahozó tárgyakat is illethetjük ezzel a jelzővel. A gyűjtőket általában a nosztalgia, az érzelmi kötődés motiválja, de természetesen fontos az eredetiség és az állapot is. Van a retronak egy olyan pejoratív értelmezése, ami inkább divatjamúltat jelent.
Ha bizonytalan, kérje szakértő segítségét egy adott tárgy kormeghatározásához.
Kerámia fajták
A különféle kerámiák széleskörű lakberendezési használati- és dísztárgyak képében jelennek meg otthonunkban. Általában nem igazán törődünk azzal, egy-egy darab tulajdonképpen miből is készül, melyik termékcsoportot képviseli a gyűjtőfogalmon belül. Íme, egy rövid áttekintés, mely hasznos információkkal szolgálhat akkor is, ha hasonló tárgyak gyűjtésére szánjuk el magunkat.
A porcelán legfontosabb tulajdonságai, melyeknek népszerűségét is köszönheti, a fehérség és az áttetszőség. Fő alapanyaga a kaolin. Mázasan, 1200-1400 °C közötti hőmérsékleten égetik ki. Formázásának két módja a korongozás és az öntés. Kínában találták fel a XIV. században. Európában csak a XVIII. században jelentek meg az első porcelán manufaktúrák (Franciaország, Poroszország, Anglia).
A terrakotta agyag alapú, mázas, vagy mázatlan kerámiafajta. Ez a történelem során a legkorábban használt alapanyag. Az 1000 °C körüli hőmérsékleten kiégetett késztermék porózus felületű, színe barnás-narancsos. Formázása korongozással történik. A nyers anyag nagyon puha, különböző eszközök segítségével könnyen alakítható, díszíthető.
Kőedényeket már i.e. 1900 körül készítettek az Indus völgyében. A megnevezés megtévesztő, hiszen az alapanyag egy speciális agyag és nem kő. 1100-1300 °C között, kemencében égetik ki. A késztermék felülete nem porózus és nagyon kemény. Átlátszatlan, általában mázas kerámia.
A biszkvit (biscuit) egy mázatlan porcelánfajta, mely az első, alacsonyabb hőfokú égetés után elért termék. Porózus marad, ami később megkönnyíti a máz felvitelét is. Felülete sokkal finomabb, márványhatású, fényessége az égetés hőmérsékletétől függ. A XVIII. század második felétől jött divatba.
A jasperware egy mázatlan, matt kerámia, melyet Josiah Wedgewood talált fel az 1770-es években. Legismertebb a speciális, Wedgewood kéknek nevezett árnyalata. Felületét domborműves díszítéssel (általában fehér színű) látják el. Legfőbb alkotóeleme a bárium-szulfát.
Az ironstone kerámia hasonló a kőedényekhez, ami a tartósságot és keménységet illeti. A XIX. században, Staffordshire-ben fejlesztették ki. A porcelánnak egy jóval olcsóbb, tömeggyártással készíthető alternatívája volt. Nevével ellentétben nem tartalmaz vasat.
A gyűjtők körében mindegyik típus népszerű. Nézzünk alaposan utána a jellemzőknek, gyártási jelzéseknek, lehetséges károsodásoknak, mielőtt antik darabokat vásárolnánk.
Játék tárolás
A gyerekek játékai az egész házat elfoglalhatják, ha nem figyelünk oda. Kevés helyen áll rendelkezésre külön játszószoba és a gyerekszobában sincs mindig elég tárolóhelynek való terület. Gyakran a nappaliban alakul ki egy játszó sarok. Éppen ezért fontosak a kreatív tárolási megoldások, hogy a játékidő végeztével könnyen el lehessen pakolni és rendezett, szép környezetben élhessünk.
Talán a legegyszerűbb megoldás az a fajta polcos szekrény, melybe tetszőlegesen pakolhatók kosarak is. Így az apróságokat is elnyelik, de a dekoratív, vagy gyakrabban használt játékok is kéznél vannak. Hasonló szekrényeket méretre is készíttethetünk, melyben vannak ajtós, nyitott polcos és akár kosaras részek is, a nagyobb játékok (pl. társasok) részére is. Az ajtókat lefesthetjük táblafestékkel, vagy tehetünk rá parafát, így még több funkciója lesz a szekrénynek.
A gyerekszobához illő textilből készítsünk egy „függőágyat”. A két végéhez varrjunk hosszú kötelet és a mennyezetre csigával rögzítve felhúzható lesz, mint egy fregoli. Töltsük meg plüssállatokkal és használaton kívül csak húzzuk fel. Az esetleges leesés-veszély miatt keményebb tárgyakat ne tegyünk bele.
Ha nem fér el szekrény, vegyünk nagyobb fali virágtartó kosarakat (lehet fém, vagy vesszőből fonott is). A falra, vagy az ajtó belső oldalára felakasztva remek tárolóhely lesz az apróságoknak. A füles vödrök és kosarak is alkalmasak erre, csak azok nem simulnak majd rá a falra. Egy kettéfűrészelt faláda lefestve és a falra rögzítve is tökéletes megoldás.
Ha nem ágyneműtartós a gyerekágy, használjuk ki az alatta lévő üres helyet is. Egyszerű ládákra négy kereket felszerelve könnyen mozgatható tárolóhelyet nyerünk. Dekoráljuk kedvünk szerint, több gyermek esetén akár a nevükkel is.
A nagyobb gyűjteményeknek (matchbox, Lego építmények, Barbie babák, stb.) méretre szabott polcot is készíttethetünk, ahol mini kiállítást rendezhet a gyerek a kedvenceiből. Így játékidőn kívül is látja őket, de nincsenek útban. Külön spot megvilágítás még jobban kihangsúlyozhatja a kiállítás jelleget.
Tárolási problémák megoldásához is kérje lakberendező segítségét.