Az árnykép népszerű képzőművészeti alkotás volt a 18-19. században. Ez egy világos – általában fehér – alapon lévő, fekete kartonpapírból kivágott, vagy fekete festékkel festett sziluett. Témája legtöbbször emberi arcél profilból (mellkép), de egész jeleneteket vagy állatokat is ábrázoltak.
A portré miniatűrök gyorsabb és olcsóbb változata volt ez. A különösen tehetséges művészek szabad kézzel, percek alatt elkészítettek egy árnyképet az előttük ülő modellt nézve. Az árnyalak belső része részletmentes, egyszínű fekete volt, sem a szemet, sem más jellegzetességet nem ábrázoltak. Méretük 7 és 13 cm között mozgott. Vásárokon egyfajta látványosságnak számított és az olcsó alapanyagnak köszönhetően a szegényebbek is meg tudták fizetni a róluk készült árnyképeket, a művészeknek pedig nem feltétlenül volt szükségük gazdag patrónusra a hivatásukhoz.
A nemesek körében is kedvelt időtöltés volt az árnykép készítés. Könnyítésként a modell és a rajzoló közé tettek egy állványon kifeszített papírt, a modellt pedig hátulról gyertyával megvilágították. A papírra vetülő árnyékot körbe rajzolták, majd ezt sablonként használva vágták ki fekete kartonból a kész művet. A festett verziókat is általában előrajzolták és utána töltötték ki fekete tintával.
Az árnyképek keretezve felkerültek a szobák falára. Később megjelentek az üvegre, gipszre, elefántcsontra festettek változatok is.
Fekete-fehér alapszíneinek köszönhetően a ma oly divatos letisztult színpalettába is könnyen beilleszthetők. Kérje lakberendező segítségét gyűjteménye megfelelő elhelyezéséhez.