A szecesszió (jelentése kivonulás) a XIX-XX. század fordulójának művészeti irányzata volt. Franciaországba Art Nouveau, az USA-ban Tiffany Style, Olaszországban Stile Floreale, Németországban Jugendstil, Spanyolországban Modernismo, Angliában pedig eleinte Modern Style, később ott is Art Nouveau volt a stílus neve. Szecessziónak hazánkban és Ausztriában hívták. Jellemző jegyei az organikus formák, növényi és állati motívumok, asszimetria, sokszínűség és kanyargós formák. Bőven bánt a dekorációs elemekkel, és az élet minden területére kihatott, nem csak a művészetekre. A tartalom és a forma közeledését hozta magával, azaz a funkcióból indulva alakították ki a formát.
Az iparművészeti ágak szorosan együttműködtek az építészettel és a belsőépítészettel. Az üvegművesség az ajtók, ablakok díszítésében, használati tárgyak (pl. lámpák, vázák) készítésében járult hozzá a lakberendezéshez. Kiemelkedő képviselője például L.C. Tiffany és R. Lalique. A textilművesek kárpitanyagokat és tapétákat terveztek, készítettek (pl.: W. Morris). A kerámiakészítés területén Zsolnay megalkotta az eozin mázat. Nem csak beltérben, de a házak külső díszítésére is elkezdték használni a kerámiát (pl.: Budapesti Iparművészeti Múzeum). Az ötvösművészek az ékszerek mellett bútorvereteket és dísztárgyakat is készítettek. A festők elvonultak a város zajától, művésztelepeket hoztak létre, ott alkottak (pl.: E. Munch, A. Mucha). Az építészetben megjelent a vasbeton. Az egyedi belső terek kerültek előtérbe. A fémművesség a középületeken is megjelent (pl.: H. Guimard párizsi metrókijárata).
Néhány eredeti bútordarabhoz, kiegészítőhöz még napjainkban is hozzá lehet jutni. A Tiffany lámpákat például még mindig gyártják.
Kérje lakberendező segítségét a szecessziós stílusú otthon kialakításához.