Egy teli könyvespolc nem csak a mesék világába vezethet

A TV2 Szépítők c. lakberendezési műsorának szombati adásában volt a velem készített interjú, ami az alábbi linken elérhető. A felvezető után rögtön ez a blokk következik.
https://tv2.hu/musoraink/szepitok/245440_csokkentheto-a-lakashitel-osszege.html
Legutóbb elkészült munkám a lakbermagazin.hu oldalon:
http://lakbermagazin.hu/lakberendezo/lakberendezo-munkak/2492-1-plusz-2-felszobas-budapesti-panellakas-klasszikus-stilusban-67m2.html
Lingel Károly 1864-ben alapította vállalkozását, mely bútorgyárrá nőtte ki magát. Később két fia is csatlakozott hozzá, így jött létre a Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár nevű cég.
Legismertebb és legkeresettebb termékük az úgynevezett amerikai típusú könyvszekrény volt. Eredetileg az USA-ban gyártottak ilyet, de hamarosan elterjedt Európában is. Ez gyakorlatilag egy önálló elemekből összeállítható szekrénysor, melynek polcai üvegezett, felfelé nyíló és betolható ajtókkal védettek, így a könyvek nem porosodnak, mégis jól látszanak és díszítik a szobát.
Ez a szekrény része volt az irodabútor családjuknak. Lingel felismerte a bürokrácia terjedését és az azzal járó keresletet, ezért kezdett el íróasztalokat, postai pultokat, különféle tároló szekrényeket gyártani.
A két háború között már konyhába és lakószobába szánt bútorcsaládokat is készítettek. Ezek alkalmasak voltak a tömegtermelésre, így gyorsan ki tudták szolgálni a nagyobb számú megrendeléseket is. A tervezés során figyelembe vették az Art Déco térhódítását.
Az államosításkor BUBIV néven olvasztották be a céget, de 1997-ben a család újra indította azt, így replikaként ismét kapható a könyvszekrény. Az eredeti darabok nagyon keresettek az aukciókon. Nem csak értékesek, de szépek és praktikusak is. Tökéletesen illenek egy klasszikus stílusú könyvtárszobába.
Kis költségvetésű lakásfelújításnál, ahol csak falfestésre, tapétázásra, esetleg egy-két bútor cseréjére van lehetőség, még fontosabb szerepet kaphatnak a színek. Erejüket gyakran alábecsülik, az emberek egy része fél is tőlük. Attól tartanak, hogy egy erősebb szín hamar unalmassá válhat, így a biztonságos fehér, vagy a pasztell árnyalatok mellett döntenek. A kívánt stílust pedig túlzott mennyiségű dísztárggyal próbálják elérni.
A klasszikus történelmi stílusoknál viszonylag könnyű dolgunk van. Mindegyik korszakra jellemzőek voltak olyan színárnyalatok, melyek meghatározták az akkori enteriőrök hangulatát. Természetesen a szivárvány minden színét használták a régi időkben is, mégis mindig volt olyan árnyalat, ami a saját korában a legnépszerűbbek közé tartozott. Ha ezeket a színeket használjuk mi is a lakásfelújítás során, kis erőfeszítéssel érhetünk el sikert. A színkód alapján kevertetett festék ugyan drágább, mint a készen kaphatóak, de megéri áldozni rá a hatás érdekében. Tapéta esetén a minta is ugyanilyen fontos lehet.
Néhány kiragadott példa: az empire stílusra jellemző volt az ébenfekete, arany és aranysárga színek használata. A viktoriánus lakásbelsőknél gyakori szín volt a borvörös, az olívzöld és a meleg sötétbarnák. Az 50-es évekről elsősorban a rágógumi-rózsaszín, vajsárga és a világos türkizkék jut eszünkbe. Az Edward-kor stílusát a magnólia, a kékesszürke és a törtfehér jellemzi.
A falak mellett ne féljünk színesre festeni a mennyezetet, a nyílászárókat, vagy akár a díszléceket is. Merítsünk ihletet az adott kor otthonait ábrázoló képekből. A máig fennmaradt épületeket általában a történelmi hűségnek megfelelő színekkel restaurálták, így saját magunk is láthatjuk az összhatást. Legyünk merészek, mert a festés a legegyszerűbb és a legolcsóbb módja az átalakításnak, így ha tévedünk is, az könnyen orvosolható.
Amennyiben kétségei vannak a megfelelő színhasználattal kapcsolatban, kérje színtanácsadó/lakberendező segítségét!