Archívum

Antik-Vintage-Retro

Az alábbi három fogalom használata mindennapos a lakberendezésben és a kapcsolódó irodalomban. Sokszor mégsem egyértelmű, mikor melyiket kell használni egy tárgy leírására.
Antik: 100 évesnél öregebb bútor, műtárgy, vagy kézműves munka jelzője, mely a stílustól független. Gyűjtők számára a kora mellett fontos még az eredetisége, állapota, készítője és hogy mennyire ritka (többdarabos szett esetén a hiánytalan készlet is). Restaurálás során állíthatják vissza eredeti pompájukat.
Vintage: kor szerint a 100 évesnél fiatalabb, de 15 évesnél idősebb tárgyakra használt jelző, ami azonban sokkal inkább vonatkozik az állapotukra, mint a korukra. Az erősen használt, kopott külsejű bútorok, használati tárgyak összefoglaló neve, mely már egy stílust is jelöl. Az eredeti funkciótól eltérő, újragondolt, újrahasznosított, átalakított/felújított tárgyakat is jelenti. Az új tárgyaknak vintage kinézetet adni már egy külön műfajjá nőtte ki magát. Nem egyenlő a shabby chic stílussal.
Retro: az 50-es évektől a (jelenleg) 80-as évekig tartó időszak mindennapi használati- és dísztárgyaira alkalmazott jelző. Ezek koruk szerint „csak” régiek. Az újonnan készült, de ezen időszak stílusát, formáit visszahozó tárgyakat is illethetjük ezzel a jelzővel. A gyűjtőket általában a nosztalgia, az érzelmi kötődés motiválja, de természetesen fontos az eredetiség és az állapot is. Van a retronak egy olyan pejoratív értelmezése, ami inkább divatjamúltat jelent.
Ha bizonytalan, kérje szakértő segítségét egy adott tárgy kormeghatározásához.

Facebook

Bőröndök

A nyaralás azzal kezdődik, hogy bepakolunk a bőröndbe minden szükséges holmit. Ez a régmúlt időkben sem volt másképp, de a bőröndök kicsit máshogy néztek ki. Nem volt kerekük, kihúzható fogantyújuk és számzáras lakatuk. Sokszor készültek bőrből/műbőrből, melyeknek csak a keretében volt merevítés. A dobozszerű, merev oldalú változatok is népszerűek voltak, amik egy jó nagy aktatáskára hasonlítottak. A régen készült, minőségi darabok gyakran egy egész életet kiszolgáltak. Padlásokon heverve, tárolóként hasznosítva akár több generáción keresztül öröklődtek. Szerencsés esetben oldalukon a megjárt városok matricáival. Ha szeretnénk megőrizni, de ismét használatba venni ezeket az antik darabokat, adjunk nekik új életet azzal, hogy átalakítjuk az igényeinknek megfelelően.
A két egyforma nagyságú részből álló bőröndöt szedjük szét az összekötő zsanéroknál. Valamilyen faanyagból készíttessünk bele asztalossal egy merevítő vázat (ha puha oldalfalú a bőrönd, akkor oda is kell merevítő lap). Szereltessünk bele két polcot úgy, hogy közéjük férjen egy számítógép. Mivel elöl-hátul nyitott lesz, biztosított a megfelelő szellőzés és a kábelek csatlakoztathatósága is. Az aljára erősítsünk fel négy pici lábat. Az eredeti fogantyút, zárakat és más tartozékot hagyjuk rajta, ezek remek díszítőelemek. Az íróasztal mellé állítva jól mutat majd klasszikus, de akár indusztriális enteriőrben is.
Házi kedvenceink is megérdemlik a kényelmes fekhelyet, de a boltban kaphatók elég drágák. Kis fantáziával a régi bőrönd is alkalmas lehet erre a funkcióra. Hajtsuk fel a tetejét derékszögben. Rögzítsük ebben a pozícióban mindkét oldalon, merevítőkkel. Az alsó részre fúrjunk négy lyukat a lábak becsavarásához. Egy méretre vágott vastag szivacsot, vagy egy nagy párnát húzzunk be a kiválasztott (mosható) szövettel. Helyezzük bele a bőrönd alsó felébe úgy, hogy a láb csavarjait mindenképpen takarja. A felső, felnyitott részt is kipárnázhatjuk, de ha szabadon hagyjuk az eredeti bélést, akkor az is nagyon jól mutat majd. Még kedvencünk játékainak is marad hely. Kutyáknak, macskáknak ideális és stílusos fekhely.
Egyedi falipolcokként is új életre kelhetnek a bőröndök. A merev falú bőröndöt csukott állapotban, hosszában vágjuk ketté. Így az egyik felén lesz a fogantyús rész, a másikon pedig a zsanéros. Egy előre felfúrt konzol segítségével tegyük fel a falra úgy, hogy a konzol ne látszódjon. Másik megoldás: a bőröndöt álló helyzetben fúrjuk fel a falra. Így oldalra nyíló „ajtaja” lesz a fali szekrénynek, ami minibárként, vagy gyógyszeres szekrényként is funkcionálhat.
Tegyünk egymásra több bőröndöt (ha nem merevített, akkor mindegyiket ki kell bélelni, pl.: hungarocell téglákkal). A megfelelő magasságot elérve mutatós éjjeliszekrény lesz. Egy darabból is készíthetünk éjjeli szekrényt, ha hosszú lábakat erősítünk a lefektetett bőröndre. A merev falú változat ehhez sokkal praktikusabb választás.
Természetesen „csak” tároló dobozként használva is mutatósak lesznek az antik bőröndök. További ötletekhez kérje lakberendező segítségét.

Facebook

Rokokó

A rokokó a XVIII. század eleji Franciaországban jött létre és az 1780-as évekig volt népszerű. Neve a rocaille szóból ered, mely egy kavics, cement és kagylóhéj keverékéből álló anyag. Az új stílus egyfajta lázadás volt a barokk merevsége ellen. XIV. Lajos halála után a nemesség egy szabadabb, játékosabb, díszesebb környezetre vágyott. XV. Lajos uralkodása alatt teljesedett ki, melyben nagy szerepe volt szeretőjének, Madame Pompadournak is.
A rokokó tulajdonképpen dekorációs stílus. Faragás és gipsz díszítés ékesített mindent, általában aranyozva. Tekeredő szőlőindák, virág- és gyümölcsfüzérek, C és S formájú díszítő elemek, kagylómotívumok kerültek a festmények/tükrök köré, a bútorokra (különösen a konzolokra, komódokra és asztalokra), a szobák falaira és mennyezetére is. A festészetben az életképek jöttek divatba, melyek a nemesek világról alkotott idealizált elgondolásait, vágyait tükrözték (pl.: A. Watteau, F. Boucher). A kissé szabadosabb témák sem jelentettek tabut, már nem csak a mitológiai alakokat ábrázolták ruha nélkül és/vagy pikáns helyzetekben. A pásztori idillt jeleníti meg a toile de Jouy minta, mely ekkor „született”. A rokokó fontos eleme volt a chinoiserie is, ami a távolkeleti kultúrát hozta el a királyi udvarokba. A bútorokat lakkozták, festett jelenetekkel díszítették, népszerű lett az aranyozott bronz és a különféle berakások. A színek finomodtak, a fehér és a pasztell árnyalatok számítottak divatosnak. Az európai porcelángyártás megalakulásának köszönhetően megjelentek a kis méretű szobrok és figurák. Ezek kandallópárkányra, vagy konzolasztalra kerültek, beltéri díszítő elemként. Témájuk általában a vidámság és a szerelem volt. A ruhákon a csipkedíszek, szalagok, masnik, hímzések sokaságát lehetett látni, a rizsporos paróka és kesztyű fontos kiegészítő volt. Megjelent a szalon intézménye, ahol összegyűlt a kiválasztott társaság és élénk szellemi életet folytatott. Ennek adott különleges körítést a rokokó stílus.
Mai szemmel nézve a rokokó talán kicsit „soknak” tűnik. Azonban visszafogva az aranyozás és a díszítés mennyiségéből, mintegy jelzés értékűen kezelve a jellemző vonásokat, átültethető napjaink enteriőrjeibe is. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

Facebook

Parketta minták

A parkettázás története a reneszánszig nyúlik vissza. A XVI. század közepétől kezdték el a fa padlóburkoló lapokat V-alakú mintában elhelyezni. A két legrégibb típus a halszálka és a chevron mintázat. Ma is ezek a legnépszerűbbek, de gyakran összekeverik őket.
Állítólag 1539-ben, I. Ferenc francia király számára raktak először halszálka mintás padlót itáliai mesteremberek. Ebben a klasszikus mintában a darabok derékszöget zárnak be egymással úgy, hogy az egyik lap rövid oldala kerül a másik lap hosszú oldalának végéhez. Tulajdonképpen cikkcakk formát rajzolnak ki, de a vonala megtörik.
A chevron mintában (nevét a V-alakú rendfokozati jelzésről kapta) azonban hegyes csúcsok vannak, így jön létre az ék alak. A lapokat gérbe vágják, úgy illesztik össze a végüket, tehát a minta folyamatos lesz. Ma már készen kaphatók ilyen kialakítású padló- és falburkoló lapok.
A fenti két minta nem csak a padlók, hanem a falak díszítésénél is gyakori. Falicsempéből (pl. metrócsempe), padlólapból, sőt vinyl burkolóból is kialakíthatók, nem csak tömörfa parkettából. Klasszikus környezetben éppúgy jól mutatnak, mint modern enteriőrben.
Szerencsére a parketta ismét divatos lett, egyre többen szeretnék megmenteni a felújítandó épület régi, fa padlóburkolatát. Hacsak nincs nagyon rossz állapotban, érdemes is rászánni a pénzt és az időt, hiszen gyönyörű és értékes része lesz az enteriőrnek. Hézagkitöltéssel, csiszolással, lakkozással (esetleg pácolással megváltoztatva a színét) olyan lesz, mint új korában.
Kérje lakberendező segítségét a megfelelő minták kiválasztásához is.

Facebook

Régi hűtők

Hűtőszekrények anno

Facebook

Kerámia fajták

A különféle kerámiák széleskörű lakberendezési használati- és dísztárgyak képében jelennek meg otthonunkban. Általában nem igazán törődünk azzal, egy-egy darab tulajdonképpen miből is készül, melyik termékcsoportot képviseli a gyűjtőfogalmon belül. Íme, egy rövid áttekintés, mely hasznos információkkal szolgálhat akkor is, ha hasonló tárgyak gyűjtésére szánjuk el magunkat.
A porcelán legfontosabb tulajdonságai, melyeknek népszerűségét is köszönheti, a fehérség és az áttetszőség. Fő alapanyaga a kaolin. Mázasan, 1200-1400 °C közötti hőmérsékleten égetik ki. Formázásának két módja a korongozás és az öntés. Kínában találták fel a XIV. században. Európában csak a XVIII. században jelentek meg az első porcelán manufaktúrák (Franciaország, Poroszország, Anglia).
A terrakotta agyag alapú, mázas, vagy mázatlan kerámiafajta. Ez a történelem során a legkorábban használt alapanyag. Az 1000 °C körüli hőmérsékleten kiégetett késztermék porózus felületű, színe barnás-narancsos. Formázása korongozással történik. A nyers anyag nagyon puha, különböző eszközök segítségével könnyen alakítható, díszíthető.
Kőedényeket már i.e. 1900 körül készítettek az Indus völgyében. A megnevezés megtévesztő, hiszen az alapanyag egy speciális agyag és nem kő. 1100-1300 °C között, kemencében égetik ki. A késztermék felülete nem porózus és nagyon kemény. Átlátszatlan, általában mázas kerámia.
A biszkvit (biscuit) egy mázatlan porcelánfajta, mely az első, alacsonyabb hőfokú égetés után elért termék. Porózus marad, ami később megkönnyíti a máz felvitelét is. Felülete sokkal finomabb, márványhatású, fényessége az égetés hőmérsékletétől függ. A XVIII. század második felétől jött divatba.
A jasperware egy mázatlan, matt kerámia, melyet Josiah Wedgewood talált fel az 1770-es években. Legismertebb a speciális, Wedgewood kéknek nevezett árnyalata. Felületét domborműves díszítéssel (általában fehér színű) látják el. Legfőbb alkotóeleme a bárium-szulfát.
Az ironstone kerámia hasonló a kőedényekhez, ami a tartósságot és keménységet illeti. A XIX. században, Staffordshire-ben fejlesztették ki. A porcelánnak egy jóval olcsóbb, tömeggyártással készíthető alternatívája volt. Nevével ellentétben nem tartalmaz vasat.
A gyűjtők körében mindegyik típus népszerű. Nézzünk alaposan utána a jellemzőknek, gyártási jelzéseknek, lehetséges károsodásoknak, mielőtt antik darabokat vásárolnánk.

Facebook

A klasszikus stílus ezer arca

A „klasszikus stílus” kifejezés értelmezése néha gondot okoz a leendő megrendelőnek, van olyan helyzet, amikor egyenesen elrettenti a szolgáltatás igénybevételétől. A köztudatban ez a meghatározás sokszor egyenlő a bézs-barna színekkel, hatalmas és túldíszített bútorokkal, vagy nehéz drapériákkal. A klasszikus stílusnak azonban rengeteg arca van, melyek mindegyike gond nélkül kiegészíthető bármilyen technikai megoldással, mely a mai kor kényelmét szolgálja.
A történelmi stílusok megnevezés takarja azokat az irányzatokat, melyek egy-egy történelmi korra voltak jellemzőek, nem csak a lakberendezésben, hanem az élet szinte minden területén. Magukba foglalják a zenét, irodalmat, képzőművészeteket, építészetet, kertművészetet, öltözködést, stb. Szorosan összekapcsolódnak, ahogyan azt a történelemkönyvekben látjuk. Ezeket követve nem kell egy az egyben lemásolni például a paloták berendezését a kívánt hatás eléréséhez, hiszen a léptékek is valószínűleg teljesen mások, mint annak idején. A fő jellegzetességek közül elég lehet csak két-három jellemvonást kiemelni, a többi részletet pedig ehhez igazítani úgy, hogy harmonikus legyen az összkép. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: ókori római, reneszánsz, barokk, viktoriánus.
Az országok, tájegységek jellegzetességeit felhasználó stílusok szintén klasszikusnak mondhatók. Általában antik tárgyak felhasználásával, régies formák alkalmazásával, jellemző színekkel és anyaghasználattal idézik fel a választott stílust, amit egy modern/minimál enteriőr nem tud visszaadni (természetesen mindenhol léteznek ilyen otthonok is). Az összhatás az igazán fontos. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: provence-i, marokkói, (bármilyen) vidéki, tengerparti stílus.
Az általam tematikusnak nevezett stílusok olyan lakberendezési megoldásokat takarnak, melyek valamilyen téma köré épülnek. Ez lehet egy film, egy város, vagy akár most divatos irányzat is. Közös jellemzőjük ekkor is az, hogy klasszikus vonalvezetésű bútorokat, kiegészítőket, dísztárgyakat használnak, ha lehetséges, akkor antik darabokkal együtt. A színek itt is nagy segítséget nyújtanak a végeredmény szempontjából. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: shabby chic, steampunk, Párizs, ipari stílus.
A fentiekbe nem sorolható modern klasszikus stílus talán a legelterjedtebb. A nagyobb bútorok, építészeti elemek (holkerléc, rozetta, fali panel, stb.), kárpitozások, padlóburkolók mind klasszikusak, de a színek, kiegészítők, dísztárgyak már modernebb irányzatot képviselnek. Ezek együttese teszi kifinomulttá a végeredményt.
Nem kell megijedni a klasszikus stílus kifejezéstől. Mindenki megtalálhatja közöttük a számára megfelelőt. Kérje lakberendező segítségét a megvalósításhoz.

Facebook

Fenyőbútor

Nem feltétlenül kell lefesteni a régi fenyőbútorokat. Megfelelő környezetben elhelyezve (stílusok, színek) nagyon szépen mutat majd.

Facebook

Kilim szőnyeg

Kilim/kelim: Közép- és Kis-Ázsiából származó, nomádok által szőtt, csomózás nélkül készült szőnyeg. Anyaga birkagyapjú, vagy kecskeszőr. Jellegzetes motívumai stilizált ábrázolások.

Facebook

Ókori görög és római stílus

Az antik görög és római kultúra nem csak az ókorban volt meghatározó, de a történelem során többször is visszatért (reneszánsz, klasszicizmus, neoreneszánsz, neoklasszicizmus) az építészet és a művészetek révén a lakáskultúrában is.
A fennmaradt épületek, használati tárgyak azt mutatják, hogy a meghatározó színek a natúr, természetes palettából kerültek ki, ami a felhasznált anyagoknak köszönhető: például a márvány fehérsége és a mészkő krémszíne. A textileket növényi, állati és ásványi anyagokból kinyert festékekkel színezték. A falakra közvetlenül festették fel a tájképeket, életképeket. Az ülőbútorok kárpitozás nélküliek voltak, de párnákat már használtak. Az építészet és a szobrászat a vallási, a közéleti és a magánéleti területet egyaránt kiszolgálta. Jellegzetes építészeti elem volt a háromféle oszloprend: dór, ión, korinthoszi. A díszítő motívumok közül talán az akantuszlevél, a voluta és a meander a legismertebb. Az épületeket is színes díszítésekkel, aranyozással látták el, ami azonban az évszázadok során lekopott. A padlót gyakran apró mozaikkal burkolták, padlófűtést is alkalmaztak.
A mai, korszerű lakberendezési elveknek megfelelő otthonokba is becsempészhetjük az antik világ varázsát. A burkolatok között széles körű mozaik csempe választékot találunk. Természetes kövekből nem csak padlóburkolatnak való, de falra tehető ultra vékony kőfurnér és kőtapéta is kapható. Ha a lakás/ház kialakítása megengedi, használjunk könnyű, üreges ál-oszlopokat díszítő elemként. A kariatidával díszített bútorok, az antikolt fém kiegészítők (csaptelepek, lámpatestek, fogantyúk, stb.), a fehér gipsz szobrok, az amfora alakú vázák mind hangsúlyosabbá tehetik az erre a stílusra való törekvésünket. Maradjunk a bézsek, fehérek, barnák természetes kombinációjánál, amit egy kis arannyal fényűzővé tehetünk (például a fürdőben arany üvegmozaik díszítéssel). Kiegészítőként ezekhez bármilyen élénk szín jól mutat majd.
Kérje lakberendező segítségét klasszikus antik stílusú enteriőr kialakításához.

Facebook