Az ember számára mindig fontos volt az idő mérése. Eleinte a természeti jelenségeken kívül (nap, hold, csillagok állása) nem volt erre más lehetőség. Ahogy fejlődött az ember technikailag, úgy alakult ki az igény valamiféle szerkezetre, mellyel pontosabban lehet mérni az eltelt időt. Sokféle megoldás követte egymást a történelem során (napóra, homokóra, gyertyaóra, vízóra, stb.), míg eljutottunk a ma is ismert órákig. Természetesen ezeknek is rengeteg fajtája van, sokféle módon csoportosíthatók (például: kijelzés módja, hordozhatóság, alkalmazott mechanika). A lakberendezésben használt órák a funkcionalitásuk mellett dekorációs szerepet is betöltenek.
Az antik álló óra hazánkban már ritkaságnak számít. Ezek faborítású, igazából már bútordarabnak számító, nagyméretű ingaórák, üveg által védett számlappal és üvegablakkal, melyen át az inga látszódik. A skandináv Gusztáv-stílus gyakran dolgozik velük, mint fókuszponttal. A fa részeket általában lefestik a stílusra jellemző színre (fehér, törtfehér, szürke, világoskék). Az angolszász országokban a fa eredeti barna színét tartják meg leginkább, lakkozva, esetleg pácolva.
A kandalló óra, a nevének megfelelően, régen a kandallón kapott helyett. Jellemzője a teljes talpon álló kivitelezés. A borítás lehet fa, kőzetféle, valamilyen fém, vagy ezek kombinációja. A számlapot általában itt is üveg fedi. Gyakori a szoborral kiegészített változat. Egyszerűbben szemlélve az asztali órákkal rokon.
A falióra az egyik legkedveltebb típus. Nagyon sokféle lehet: ingás, kakukkos, konzolos, stb. Szín- és formavilága is rendkívül változatos, akárcsak a mérete. Könnyen lehet belőle fókuszpont, azonban a környezetébe is olvadhat, ha ez a cél. Nem kell kinyitni, elővenni, megfordítani, kerülgetni, csak rápillantunk, és már megyünk is tovább.
Az ébresztőóra az asztali órák egyik speciális válfaja. Ahogy az a nevéből is sejthető, elsősorban a hálószobában használjuk. Mostanában azonban a mobiltelefonok kezdik kiszorítani ezeket az órákat az otthonokból. A régi típusú, két harang közti ütő mozgásával hangot adó ébresztőórák mellett biztosan senki nem aludt el 🙂
Aki a feng shui szabályait be akarja tartani mindig ügyeljen arra, hogy – bármilyen óráról is van szó – pontosan járjon. Ha a rendszeres felhúzás, elemcsere, javíttatás ellenére késik, siet, megáll, inkább cseréljük le az adott darabot.
Kérje lakberendező segítségét a megfelelő kiegészítők kiválasztásához is.
Archívum
Saját munka 19.
Tortatál festés
Valódi bőr
A valódi bőr már az őskor óta jelen van az ember otthonában. Eleinte csak ruhaként és takaróként használták fel, később, ahogy finomodott a kikészítés minősége, más célra is alkalmazták. Ma a lakberendezésben elsősorban ülőbútorok kárpitanyagaként és szőnyegként találkozunk a bőrrel, pedig sok más felhasználási módja lehet, mely érdekesebbé teszi az enteriőrt. Amennyiben férfias otthon létrehozása a cél, ez még nagyobb hangsúlyt kaphat.
Több gyártó is forgalmaz olyan bútorfogantyút, mely bőrből készült, vagy bőrborítást kapott. A kontrasztos fonallal készült esetleges varrás egy szükséges elemből díszítő motívumot varázsol. Finom részlet például egy konyhabútoron.
Régi házak könyvtárszobáiban sokszor úgy oldották meg a hangszigetelést, hogy az ajtó szoba felőli része vastagon kipárnázott bőrborítású volt, mivel ez a helyiség gyakran a dolgozó szoba szerepét is betöltötte. Ezt steppeléssel, vagy gombozással is díszítették. Ezt az elegáns megoldást a modern korban is felhasználták, például cégvezetők irodájában. Még ha nincs is szükség a hangszigetelésre, nyugodtan elevenítsük fel a hagyományt, mert különleges hangulatot adhat az otthoni irodánknak is.
Régen az íróasztalok lapját is bőr betéttel látták el. A papír nem mozgott rajta írás közben, ugyanis a magas fényű lakkozás, politúrozás igencsak csúszós felületet eredményezett, valamint a könyöknek is kényelmesebb volt. Klasszikus stílusú bútorokat gyártó cégeknél még mindig kapható ilyen íróasztal.
Különféle használati- és dísztárgyakat is találhatunk bőrrel borított változatban ma is. Nem csak természetes és elegáns anyag, de tartós is. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: tároló dobozok, levélbontó kés és nagyító nyele, kézműves faliképek, poháralátét.
Mostanában egyre nagyobb divat a műbőr fali panelek használata az otthonokban, elsősorban látványelemként. TV készülék mögé, a kábelek elrejtésére is alkalmas, de könnyű tisztíthatósága miatt előszobai fogas-fal és ágy melletti falvédő szerepben is helytáll. Aki nem szereti otthonában a műanyagot, valódi bőrből is megrendelheti, hiszen ezek mindig egyedi méretben készülnek.
Kérje lakberendező segítségét otthonának berendezéséhez akkor is, ha ragaszkodik egy bizonyos anyag használatához.
Plusz tárolóhely
Kerámia fajták
A különféle kerámiák széleskörű lakberendezési használati- és dísztárgyak képében jelennek meg otthonunkban. Általában nem igazán törődünk azzal, egy-egy darab tulajdonképpen miből is készül, melyik termékcsoportot képviseli a gyűjtőfogalmon belül. Íme, egy rövid áttekintés, mely hasznos információkkal szolgálhat akkor is, ha hasonló tárgyak gyűjtésére szánjuk el magunkat.
A porcelán legfontosabb tulajdonságai, melyeknek népszerűségét is köszönheti, a fehérség és az áttetszőség. Fő alapanyaga a kaolin. Mázasan, 1200-1400 °C közötti hőmérsékleten égetik ki. Formázásának két módja a korongozás és az öntés. Kínában találták fel a XIV. században. Európában csak a XVIII. században jelentek meg az első porcelán manufaktúrák (Franciaország, Poroszország, Anglia).
A terrakotta agyag alapú, mázas, vagy mázatlan kerámiafajta. Ez a történelem során a legkorábban használt alapanyag. Az 1000 °C körüli hőmérsékleten kiégetett késztermék porózus felületű, színe barnás-narancsos. Formázása korongozással történik. A nyers anyag nagyon puha, különböző eszközök segítségével könnyen alakítható, díszíthető.
Kőedényeket már i.e. 1900 körül készítettek az Indus völgyében. A megnevezés megtévesztő, hiszen az alapanyag egy speciális agyag és nem kő. 1100-1300 °C között, kemencében égetik ki. A késztermék felülete nem porózus és nagyon kemény. Átlátszatlan, általában mázas kerámia.
A biszkvit (biscuit) egy mázatlan porcelánfajta, mely az első, alacsonyabb hőfokú égetés után elért termék. Porózus marad, ami később megkönnyíti a máz felvitelét is. Felülete sokkal finomabb, márványhatású, fényessége az égetés hőmérsékletétől függ. A XVIII. század második felétől jött divatba.
A jasperware egy mázatlan, matt kerámia, melyet Josiah Wedgewood talált fel az 1770-es években. Legismertebb a speciális, Wedgewood kéknek nevezett árnyalata. Felületét domborműves díszítéssel (általában fehér színű) látják el. Legfőbb alkotóeleme a bárium-szulfát.
Az ironstone kerámia hasonló a kőedényekhez, ami a tartósságot és keménységet illeti. A XIX. században, Staffordshire-ben fejlesztették ki. A porcelánnak egy jóval olcsóbb, tömeggyártással készíthető alternatívája volt. Nevével ellentétben nem tartalmaz vasat.
A gyűjtők körében mindegyik típus népszerű. Nézzünk alaposan utána a jellemzőknek, gyártási jelzéseknek, lehetséges károsodásoknak, mielőtt antik darabokat vásárolnánk.
Színpárok 34.
Vajtartók
Képek kiválasztása
Otthonunk felújítása/átalakítása és berendezése után jöhet a dekoráció, ami talán a legizgalmasabb része a folyamatnak. Itt mégis nagyon sokan elakadnak. Talán a falak dekorálása okozza a legtöbb fejtörést: milyen képek kerüljenek fel? Milyen legyen a színe, mérete, témája, stb.? Bizonytalanok, hogy az új megjelenéshez illenek-e a régi képek, ha nem, milyen új darabokat vegyenek.
A legfontosabb dolog talán az, hogy nem csak a szobákba, vagy a folyosói részekre kerülhetnek képek, hanem konyhába, fürdőszobába, háztartási helyiségbe, sőt mellékhelyiségbe is. Ez utóbbiakat is nyugodtan kezelhetjük szobaként, természetesen a praktikusságukkal együtt. Sokkal hívogatóbbak lesznek, sokkal inkább illenek majd az otthon többi részéhez.
A meglévő képek elhelyezése kissé bonyolultabb lehet, hiszen integrálni kell őket, akár egy más stílusú környezetbe. Cseréjük sokszor a valós, vagy eszmei értékük miatt nem lehetséges. Ha megoldható, egy átkeretezés sokat javíthat a helyzeten. Ezzel kapcsolatot tudunk teremteni a kép és környezete között. Alapvetően a keretnek a képhez és nem a környezethez kell elsősorban passzolnia, ilyen esetekben azonban az utóbbit is figyelembe tudjuk venni. Aki szereti az eklektikát, annak nem okoz gondot egy alap stílustól teljesen eltérő kép elhelyezése sem.
Új képek kiválasztásánál először a teljes méretet határozzuk meg, azaz kerettel, paszpartuval együtt mérjük. Segítségképpen újságpapírból vágjunk ki téglalapokat, vagy négyzeteket és nézzük meg, az megfelelő méret-e az adott helyre, szépen kitölti-e a teret. Ha több képet szeretnénk alakzatba rendezni, még a földön próbálgassuk a megfelelő összeállítást, majd ezután vigyük fel a falra a papírlapokat a végső ellenőrzéshez. Amennyiben egyedi festményeket akarunk vásárolni, először ezzel a módszerrel nézzük meg, hogyan mutatnának az általunk kiválasztott helyen, hiszen ez esetben a méret nagyon is kötött.
A téma meghatározása újabb problémákat vethet fel. Sokan gondolják, hogy fürdőszobába csak vízpartot, konyhába csak ételeket ábrázoló, gyerekszobába csak rajzos képek kerülhetnek. Nincs ilyen szabály. Érdemes azonban a feng-shui alapjait betartani. Például hálószobába egy viharos tengeren hányódó hajó nem feltétlenül szerencsés témaválasztás…
A színekkel már jobban boldogulnak a tulajdonosok. Vagy az egész lakást uraló színvilághoz illeszkedjen az új kép, vagy a kiegészítő színfoltok része is lehet. Megfelelő világítással még hangsúlyosabbá tehetjük a látványát. Előfordul olyan eset is, amikor a tervezési folyamat során már eleve egy meglévő festmény színeiből, témájából kell kiindulnia a lakberendezőnek. Ekkor a kép természetesen harmonizálni fog a végeredményként megvalósuló enteriőrrel.
Kérje lakberendező segítségét az Ön otthonához leginkább illő képek kiválasztásához és azok elhelyezéséhez.