A fonott bútorok évezredek óta jelen vannak az ember otthonában. A modern időkben többször divatba jöttek, majd ismét eltűntek. Manapság elsősorban kertek, teraszok berendezésével azonosítjuk ezt a típust. Régen az egyszerű földműves otthonában éppúgy megtalálhatók voltak, mint a főúri kastélyokban – természetesen más-más formában.
A fenti egy gyűjtő fogalom, mely növényi alapanyagból, kézi szövési technikával készült termékeket foglal magában. Többféle növényt is felhasználnak erre a célra: fűzfavessző, gyékény, bambusz, szizál (tengerifű), rattan, nád. Mindegyik jól festhető, pácolható, lakkozható, így könnyen felújíthatók a nem túl régi, már megunt darabok is. Alapvetően két típusa létezik a fonott bútoroknak: az egész darab ilyen technikával készült, vagy csak a bútor támlája/ülőlapja fonott, mintegy kitöltve a fa keretet. Az utóbbi éppúgy megtalálható a klasszikus angol és francia bútorok, mint a shakerek által készített egyszerű darabok között. A shabby chic és vidéki stílusok térhódításának köszönhetően ismét népszerű lett ez a típusú berendezés.
Fonott bútor vásárlásakor részesítsük előnyben a természetes anyagból készülteket a műanyag utánzatok helyett. Kérje lakberendező segítségét a megfelelő darabok kiválasztásához.
Archívum
Antik-Vintage-Retro
Az alábbi három fogalom használata mindennapos a lakberendezésben és a kapcsolódó irodalomban. Sokszor mégsem egyértelmű, mikor melyiket kell használni egy tárgy leírására.
Antik: 100 évesnél öregebb bútor, műtárgy, vagy kézműves munka jelzője, mely a stílustól független. Gyűjtők számára a kora mellett fontos még az eredetisége, állapota, készítője és hogy mennyire ritka (többdarabos szett esetén a hiánytalan készlet is). Restaurálás során állíthatják vissza eredeti pompájukat.
Vintage: kor szerint a 100 évesnél fiatalabb, de 15 évesnél idősebb tárgyakra használt jelző, ami azonban sokkal inkább vonatkozik az állapotukra, mint a korukra. Az erősen használt, kopott külsejű bútorok, használati tárgyak összefoglaló neve, mely már egy stílust is jelöl. Az eredeti funkciótól eltérő, újragondolt, újrahasznosított, átalakított/felújított tárgyakat is jelenti. Az új tárgyaknak vintage kinézetet adni már egy külön műfajjá nőtte ki magát. Nem egyenlő a shabby chic stílussal.
Retro: az 50-es évektől a (jelenleg) 80-as évekig tartó időszak mindennapi használati- és dísztárgyaira alkalmazott jelző. Ezek koruk szerint „csak” régiek. Az újonnan készült, de ezen időszak stílusát, formáit visszahozó tárgyakat is illethetjük ezzel a jelzővel. A gyűjtőket általában a nosztalgia, az érzelmi kötődés motiválja, de természetesen fontos az eredetiség és az állapot is. Van a retronak egy olyan pejoratív értelmezése, ami inkább divatjamúltat jelent.
Ha bizonytalan, kérje szakértő segítségét egy adott tárgy kormeghatározásához.
Lépcsőhöz pad
Famintázatok
A nem tömörfából készült, hanem csak famintázatú termékek (pl.: laminált padló és munkapult, kerámia járólap) esetén a gyártók az elnevezéssel próbálják segíteni a vásárlót abban, hogy az melyik valódi faanyagra hasonlít(ana) leginkább. A fantázianév általában két tagból áll: az egyik az igazi fa neve (pl.: tölgy), a másik legtöbbször a színre vonatkozik (pl.: mokka), de lehet utalás az eredetre (pl.: amerikai), vagy a felületre (pl.: rusztikus) is. Azonban szinte minden gyártónál más-más kinézete van még az azonos fafajtára utaló termékeknek is. Így a vásárló helyzete nem könnyű, ha szeretne egységességre törekedni és például a konyhájába azonos mintázatú laminált padlót és munkapultot választani.
A teljesség igénye nélkül lássunk néhány gyakori, mérsékelt égövi fafajtát és rövid jellemzésüket (nyers, kezeletlen felületre).
Tölgy: Színe sárgásbarna. Mintázata erőteljes, szinte férfias megjelenést ad a készterméknek. Magas csersav tartalma miatt nagyon tartós. Ez a leggyakrabban használt bútoripari faanyag.
Fenyő: Színe a fajtától függően a sárgásfehértől a vörösesbarnáig terjed. Mintázata markáns, jellegzetes, az erezetet sűrűn tarkítják csomók. Olcsó, könnyen megmunkálható, jól pácolható.
Bükk: Színe vöröses fehér (gőzölve hússzínű). Mintázata homogén, finom szövetű, erezete szinte alig látható. Jól esztergálható, gőzölve jól hajlítható.
Juhar: Színe fehér, néha sárgás árnyalattal. Mintázata egyenletes, világos színe miatt finom rajzolatú. Szálkamentesen hasítható, jól fehéríthető és pácolható.
Cseresznye: Színe vörösesbarna, ami idővel mélyül. Erezete dekoratív, a tölgyénél finomabb rajzolatú. Csiszolással könnyen fényezhető.
Dió: Színe szürkésbarna. Erezetét a lakkozás mutatja meg a legszebben. Jól faragható. A diógyökér mintázata dús, sokszínű és erőteljes. Egzotikumnak számít, ezért drága.
Amennyiben az azonos rajzolat és szín a fontos a fautánzatú termékek kiválasztásánál, javasolt egy mintát vinni az üzletbe, akár meglévő bútorból (például egy polcot), akár a kiválasztott másik termékmintát, hogy össze tudjuk hasonlítani őket.
A tökéletes összhang eléréséhez kérje lakberendező segítségét.
Zsaluk DIY
Barna konyhabútor
Faborítású hűtők
Rokokó
A rokokó a XVIII. század eleji Franciaországban jött létre és az 1780-as évekig volt népszerű. Neve a rocaille szóból ered, mely egy kavics, cement és kagylóhéj keverékéből álló anyag. Az új stílus egyfajta lázadás volt a barokk merevsége ellen. XIV. Lajos halála után a nemesség egy szabadabb, játékosabb, díszesebb környezetre vágyott. XV. Lajos uralkodása alatt teljesedett ki, melyben nagy szerepe volt szeretőjének, Madame Pompadournak is.
A rokokó tulajdonképpen dekorációs stílus. Faragás és gipsz díszítés ékesített mindent, általában aranyozva. Tekeredő szőlőindák, virág- és gyümölcsfüzérek, C és S formájú díszítő elemek, kagylómotívumok kerültek a festmények/tükrök köré, a bútorokra (különösen a konzolokra, komódokra és asztalokra), a szobák falaira és mennyezetére is. A festészetben az életképek jöttek divatba, melyek a nemesek világról alkotott idealizált elgondolásait, vágyait tükrözték (pl.: A. Watteau, F. Boucher). A kissé szabadosabb témák sem jelentettek tabut, már nem csak a mitológiai alakokat ábrázolták ruha nélkül és/vagy pikáns helyzetekben. A pásztori idillt jeleníti meg a toile de Jouy minta, mely ekkor „született”. A rokokó fontos eleme volt a chinoiserie is, ami a távolkeleti kultúrát hozta el a királyi udvarokba. A bútorokat lakkozták, festett jelenetekkel díszítették, népszerű lett az aranyozott bronz és a különféle berakások. A színek finomodtak, a fehér és a pasztell árnyalatok számítottak divatosnak. Az európai porcelángyártás megalakulásának köszönhetően megjelentek a kis méretű szobrok és figurák. Ezek kandallópárkányra, vagy konzolasztalra kerültek, beltéri díszítő elemként. Témájuk általában a vidámság és a szerelem volt. A ruhákon a csipkedíszek, szalagok, masnik, hímzések sokaságát lehetett látni, a rizsporos paróka és kesztyű fontos kiegészítő volt. Megjelent a szalon intézménye, ahol összegyűlt a kiválasztott társaság és élénk szellemi életet folytatott. Ennek adott különleges körítést a rokokó stílus.
Mai szemmel nézve a rokokó talán kicsit „soknak” tűnik. Azonban visszafogva az aranyozás és a díszítés mennyiségéből, mintegy jelzés értékűen kezelve a jellemző vonásokat, átültethető napjaink enteriőrjeibe is. Ehhez kérje lakberendező segítségét.
Díszítő motívumok 1.
Sötétbarna bútorok
Az utóbbi pár évben egyre nagyobb teret hódítanak a világos, festett bútorok, köszönhetően a shabby chic, vintage és vidéki stílusok népszerűségének. Az antik és örökölt sötét(ebb) barna bútorok láttán a legtöbb embernek az átfestés jut azonnal az eszébe, hogy illeszkedjenek a fehér, szürke, krémszínű enteriőrbe, ahol maximum a fa nagyon világos árnyalatai kerülnek felhasználásra a bútorzat terén. Azonban stílusosan elhelyezhetők a régi darabok festés nélkül is, eredeti pompájukban.
Az oly divatos „fehér” enteriőrben igazi fókuszpont válhat egy mutatós darabból. Tény, hogy a sötét szín nem belesimul a látványba, hanem éppen ellenkezőleg, magára vonja a figyelmet, kihangsúlyozva a világos környezetet. Ezért ehhez a megoldáshoz célszerű valóban szép, esetleg értékes bútort választani, amit szívesen megmutatunk vendégeinknek is.
Ahol a padló sötétebb fa, ott sokkal egységesebb képet mutat majd egy antik darab felhasználása. Összefoghatjuk a látványt például barna képkeretekkel, sötét lábú kárpitozott székekkel, antik réz/fekete világítótestekkel, sötét lépcsőkorláttal – a helyiség rendeltetésétől függően.
A fenti stílusok által használt pasztellszínek (halvány kék, halvány zöld, púder, stb.) sem zárják ki, hogy sötét, akár lakkozott felületű bútorokat helyezzünk el a szobában. Természetesen ez bármilyen színárnyalatra igaz, amennyiben illenek egymáshoz a bútor és a helyiség színei. Ha a környezet világos marad (elegendő fény), a végeredmény igazán kifinomult és hívogatóan otthonos lesz.
Merészebb megoldás, de szintén egyre gyakoribb az igazán sötét színűre festett falak az otthonokban. Itt is tökéletesen érvényesülhet egy örökölt bútor eredeti mivoltában. Ha falszínnek egy hideg árnyalatot választunk, például sötétkéket, sötétszürkét, esetleg feketét, akkor a bútor nem csak azzal tűnik majd ki, hogy világosabb a háttérnél, hanem azzal is, hogy meleg barna felülete kontrasztban áll a fal hideg színével. Ez talán férfiasabb stílust eredményez, de az otthonosság megmarad.
Ha mindenképp a fehérre festés mellett döntünk, érdemes vegyíteni a kettőt: a bútornak néhány része maradjon meg eredeti színében, azaz sötétbarnán. Egy komódnál ez lehet a teteje, egy széknél az ülőkéje, egy asztalnál a lapja, de bármilyen más kombináció is jól mutat majd. Így amellett, hogy integráltuk a bútort a környezetébe, megmutathatjuk régi szépségét is.
Kérje lakberendező segítségét a megfelelő antik bútorok kiválasztásához.