Kis költségvetésű lakásfelújításnál, ahol csak falfestésre, tapétázásra, esetleg egy-két bútor cseréjére van lehetőség, még fontosabb szerepet kaphatnak a színek. Erejüket gyakran alábecsülik, az emberek egy része fél is tőlük. Attól tartanak, hogy egy erősebb szín hamar unalmassá válhat, így a biztonságos fehér, vagy a pasztell árnyalatok mellett döntenek. A kívánt stílust pedig túlzott mennyiségű dísztárggyal próbálják elérni.
A klasszikus történelmi stílusoknál viszonylag könnyű dolgunk van. Mindegyik korszakra jellemzőek voltak olyan színárnyalatok, melyek meghatározták az akkori enteriőrök hangulatát. Természetesen a szivárvány minden színét használták a régi időkben is, mégis mindig volt olyan árnyalat, ami a saját korában a legnépszerűbbek közé tartozott. Ha ezeket a színeket használjuk mi is a lakásfelújítás során, kis erőfeszítéssel érhetünk el sikert. A színkód alapján kevertetett festék ugyan drágább, mint a készen kaphatóak, de megéri áldozni rá a hatás érdekében. Tapéta esetén a minta is ugyanilyen fontos lehet.
Néhány kiragadott példa: az empire stílusra jellemző volt az ébenfekete, arany és aranysárga színek használata. A viktoriánus lakásbelsőknél gyakori szín volt a borvörös, az olívzöld és a meleg sötétbarnák. Az 50-es évekről elsősorban a rágógumi-rózsaszín, vajsárga és a világos türkizkék jut eszünkbe. Az Edward-kor stílusát a magnólia, a kékesszürke és a törtfehér jellemzi.
A falak mellett ne féljünk színesre festeni a mennyezetet, a nyílászárókat, vagy akár a díszléceket is. Merítsünk ihletet az adott kor otthonait ábrázoló képekből. A máig fennmaradt épületeket általában a történelmi hűségnek megfelelő színekkel restaurálták, így saját magunk is láthatjuk az összhatást. Legyünk merészek, mert a festés a legegyszerűbb és a legolcsóbb módja az átalakításnak, így ha tévedünk is, az könnyen orvosolható.
Amennyiben kétségei vannak a megfelelő színhasználattal kapcsolatban, kérje színtanácsadó/lakberendező segítségét!