A tenger hűsítő színei
Archívum
Tengerparti stílus
A tengerparti stílus nem csak nyáron hódítja meg a szíveket, hanem egész évben népszerű. Ennek oka talán a vidám, légies, ugyanakkor elegáns és néha kontrasztos színvilág, valamint a vakációk emlékei.
A „beach” stílus legkönnyebben két alapszínnel hozható létre: a fehér egy frissítően tiszta és élesen világos hátteret ad a dekorációnak, a bézs/homokszín pedig egy sokkal nyugodtabb, természet közelibb alapot nyújt. Az elsőnél hidegebb, a másodiknál melegebb lesz az összhatás. Mindkét esetben ugyanazok a kiegészítő színek:
A természetes fa barnája (a narancsos és vörös árnyalatokat kivéve) általában a padlón, a mennyezeti gerendákon és a bútorokon jelenik meg. Fontos, hogy nem festett barna színről van szó, hanem a fa saját színéről, melyet csak lakkréteg véd, így látható marad annak mintázata is.
A természetes szövetek (vászon, szizál, kókuszrost, kender, stb.) natúr színei (meleg szürkék, bézsek) jól mutatnak szőnyegen, függönyökön, ülőbútorok huzatán, de olyan kiegészítőkön is, mint például a kötélből készült asztali lámpa.
A tengerészkék kifejezetten sötét szín, ennek ellenére gyakran használjuk falszínként is, nem csak a kiegészítőkön. Lehorgonyozza a teret, sokkal „kézzelfoghatóbbá” teszi a stílust. Fehérrel párosítva kontrasztos, mégis megnyugtató a végeredmény.
Az élénkebb színek, mint a türkiz, vízkék, napsárga és piros általában a kiegészítők színei. Természetesen nem tiltja semmi, hogy ezeket is nagyobb mennyiségben használjuk, akár a falakon is, de figyelni kell rá, hogy ez még illeszkedjen a tengerparti stílushoz. Ha fehérrel párosítjuk őket, ezt sokkal könnyebb betartani.
A minták közül egyértelműen a csíkos a legkedveltebb, ami remekül illik is a stílushoz. Ennek előnye, hogy a fenti színek közül egyszerre többet is meg tud jeleníteni. A hajókat és azok alkatrészeit, tengeri állatokat, parti építményeket ábrázoló mintákat is bátran használhatunk. Dekorációként gyűjthetünk kagylókat és a víz által lecsiszolt üvegdarabokat, vásárolhatunk tengeri csillagokat, korallokat, színes üveggömböket, de díszíthetjük a falat akár egy hajó kormánnyal is.
Ha Ön is szeretne egész évben úgy hazaérni munka után, mintha nyaralni menne, kérje lakberendező segítségét a tengerparti életérzés megteremtéséhez.
Sötét falak
Színpárok 16.
Festékpaletta 7.
Festékek
A különböző festékek előállításakor sokféle alapanyagot használtak a történelem során. Két nagy csoportba sorolhatjuk ezeket: mesterséges és természetes alapúak. Utóbbiak esetében megkülönböztetünk ásványi, növényi, állati és gomba eredetűeket. Egyaránt használták őket festményekhez, textilfestéshez, falfestéshez, kerámiákhoz, sőt még sminkeléshez is.
Mesterséges szín a porosz kék is. Berlinben, 1705 körül állították elő először, hamuzsír, vas-szulfát és zsír keverékéből. A Mountbatten rózsaszín a híres tábornokról kapta a nevét 1940 körül, aki álcázó színnek használta, hogy rombolói láthatatlanok legyenek az ellenség számára alkonyatkor és hajnalban. Mályvából, rózsaszínből és világos szürkéből keverték ki. Mesterséges szín például az ólomfehér, kadmium sárga és Tiffany kék is.
A malachit zöldhöz a réz-kabonátot megőrölték, elegyítették zsírral vagy gyantával, majd szemfestékként használták Egyiptomban, kr.e. 2500 körül. A patina festékanyag is volt Görögországban, kr.e 300-tól. A rézről lekaparták a zöld patinát és ezt használták pigmentként. Előállítható még réz ecetben, vagy borban való áztatásával is. Ásványi szín például a galenit (szürkésfekete) és a vörös okker is.
Növényi alapanyagú festék a kurkuma, melyet a növény gyökeréből állítanak elő. Indiában már kr. e. 3000 körül használták, a hindu menyasszonyok ruháját színezték vele. A festő csüllengből készített kék festéket Julius Caesar is említi britanniai hadjáratának leírásában, ahol az ellenség harci arcfestéshez, elrettentésként alkalmazta. Növényi szín még például a festőbuzér vöröse is.
Az állati eredetű festékanyagok száma viszonylag kevesebb. A bíbor színt egy tetű fajból készítették, megszárítva, porrá zúzva az állatokat. I. Montezuma adóként kapott ilyen alapanyagot. A XX. századig a brit egyenruha vörös kabátját ezzel a festékkel színezték. Állati eredetű szín például a Türoszi bíbor is.
Zuzmó fajból állították elő a lakmusz lila színt, szárítással és őrléssel. 1300 körül Firenzében nagyon népszerű volt. Ammónia vagy ecet segítségével számos gombafajból készítenek festékeket, melyek a pasztell sárgától, a rozsdavörösön és barnán át egészen a mélyzöldig felölelik a színskálát.
Ma is több nagy festékgyártó ragaszkodik a természetes pigmenttel színezett falfestékekhez, ahogyan több textilgyártó is csak ilyen textilfestékekkel dolgozik – ezek nem bocsátanak ki káros anyagokat. Kérje lakberendező segítségét kiválasztásukhoz.
