Lámpa vásárláskor mindig külön kell megvenni hozzá az izzókat. A gyártó a termékéhez megfelelő izzó bizonyos paramétereit feltünteti annak dobozán. Vannak azonban olyan tulajdonságok is, melyek kiválasztása a mi kezünkben van. Klasszikus enteriőrbe ahhoz illő világítás kerül, így oda kell figyelni ezek kiegészítőire is.
A menetes foglalatnak két fő típusa az E27 (27 mm-es átmérő) és az E14 (14 mm-es átmérő). Értelem szerűen egy adott lámpába csak az egyik féle tehető be.
Az izzó teljesítménye Wattban van megadva. A gyártó jelzi a dobozon, hogy maximálisan mekkora teljesítményű izzó használható a lámpához. A hagyományos izzók általában 40-100 W, a kompakt fénycsövek 5-20 W, a LED fényforrások pedig 0,5-15 W teljesítményűek.
A fényáram (Lumen) érték nincs megszabva, nekünk kell róla döntenünk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy milyen „erős” az izzó fénye. A magasabb érték nagyobb fényerőt jelent.
A színhőmérséklet is olvasható minden izzó dobozán. Kelvinben van megadva. A nappali természetes fény 5000 K körül van, ami kifejezetten hideg fénynek minősül. Az otthonunkba ennél jóval melegebb fényforrást válasszunk, különben nagyon rideg lesz az összhatás. A meleg fehér fény 2700-3000 K, a természetes fehér 3500-4000 K, a hideg fehér pedig 4500 K feletti tartományba esik.
Az izzó alakja is fontos szempont. Bura nélküli klasszikus csillárba például célszerű gyertya alakú izzókat választani. Átlátszó és opálos fehér kivitelben is kaphatók. Az átlátszatlan, zárt burájú lámpákba tehetünk csavart, energiatakarékos kompakt izzókat is. Ezeknek felkapcsolástól számítva kb. 30-60 másodpercre van szükségük, hogy teljes fényerővel világítsanak. Ha nyitott burás a lámpa, olyan formájú izzót válasszunk, hogy az ne lógjon ki a burából. Klasszikus típusú izzók is kaphatók már LED-es kivitelben. Ezek élettartama a legnagyobb.
Külön kategória az úgynevezett Edison izzó. Felkapcsolva az izzószál tökéletesen látható az üvegen belül. Ennek fényereje kicsi, inkább hangulatvilágításra alkalmas. A fény színe narancsos sárga.
A szaküzletekben mindig tudnak segíteni, de ezt is nyugodtan rábízhatja lakberendezőjére.
Archívum
Függőágyak
Faliórák
Papier maché
A papírmasé (papier maché) a lakberendezéshez köthető komoly technológia volt a 19. században. A francia kifejezés jelentése: megrágott papír. Henry Clay terjesztette el Európában, aki 1772-ben meglátta benne a lehetőséget.
Franciaországban a 18. század folyamán papírmasszát készítettek főzési eljárással, amihez ragasztót kevertek, majd a keveréket formákba öntötték. Clay technológiájával viszont már nagy papírlapokat ragasztottak egymáshoz egy előre elkészített váz felületére és 2-3 rétegenként kipréselték közülük a levegőt. A széleit levágták, lenolajba mártották, majd forró sütőbe tették (természetesen ipari méreteket képzeljünk el). Ezután újabb rétegeket hordtak fel rá, míg a kívánt vastagságot elérték. A kész darab felületét lecsiszolták, majd az egészet ismét lenolajba áztatták és több óráig sütötték. Így az nem csak kemény és tartós, de vízálló is lett. Theodore Jennens 1847-ben szabadalmaztatott egy eljárást, mely során ezeket a darabokat gőzöléssel és préseléssel formára is tudták hajlítani.
Egészen az 1900-as évek elejéig készültek papírmaséból tárgyak: ál-oszlopok, székek háttámlája, ágyvégek, tálcák, varródobozok, tintatartók, asztallapok, tubákos szelencék, lovas kocsik ajtaja, gyerekjátékok, képkeretek stb. Díszlécek, rozetták, fali díszpanelek esetén jóval olcsóbb megoldást jelentett a gipsz és a faragott fa daraboknál. A használati tárgyak felületét általában feketére (esetleg vörösre, vagy sötétzöldre) lakkozták és festéssel (virágok, madarak), gyöngyház berakással díszítették, vagy lakkozás helyett aranyozták. A mesterek munkáiról ránézésre meg sem lehetett mondani, hogy nem fából készültek.
Az eredeti papírmasé darabok ma már nagyon értékesek és keresettek a gyűjtők körében.
Patchwork, quilt, appliqué
A patchwork napjainkban is divatos kézimunka fajta. Eredete valószínűleg a szegénységben gyökerezik, hogy mindent, amit lehet, újra felhasználjanak. A régi, elhasznált ruhák, háztartási textilek még épen maradt darabjait felszabdalták és ezeket újra összevarrták. Ágytakarókat és párnahuzatokat készítettek belőlük.
A foltokat geometrikus alakzatokra vágják (háromszög, négyszög, ötszög, hatszög), hogy egymással jól kombinálhatók és könnyen összeilleszthetők legyenek. A kis darabokat nagyobb egységekké, úgynevezett blokkokká varrják össze, majd ezeket a blokkokat illesztik össze a kész egésszé. Sokféle alapminta alakult ki, melyek külön nevet is kaptak (pl.: Ohio Star, Windmill, Log Cabin). A felhasznált anyagok színei és mintái adják meg a takarók igazi báját.
A kézzel készült, régi darabok nagyon értékesek. A varrógép elterjedésével sokkal könnyebb művelet lett a patchwork készítés is. Azonban sokan éppen azt szeretik benne, hogy bárhol végezhető, akár a buszon utazva is. Sok lelet bizonyítja, hogy a történelem során folyamatosan foglalkoztak az emberek hasonló újrahasznosítási technikával. A 18.-19. században terjedt el igazán az amerikai telepeseknek köszönhetően. A viktoriánus korban státusszimbólum is volt, hogy milyen minőségű textilekből készítették a nők a kézimunkát (ők nem régi ruhákat használtak), mivel a nyomott mintás pamutanyagok vásárlását csak a tehetősebbek engedhették meg. A II. világháború után vált hobbivá, kellemes időtöltéssé a foltvarrás. Ma már mintakönyvek, kezdő készletek, tanfolyamok érhetőek el a témában, szinte bárhol.
A quilt olyan takaró, mely három rétegből áll (felső réteg, töltet, hátoldal) és ezeket díszvarrásokkal (steppelés) rögzítik egymáshoz. A varrás a teljes felületen történik és ez adja meg a mintát. A felső réteg lehet patchwork munka is. Ez esetben a steppelést úgy végzik, hogy az kiemelje a patchwork mintáját.
A harmadik foltvarrásos technika az appliqué. Egy textil alapra más textilekből kivágott darabokat varrnak rá úgy, hogy azok széleit folyamatosan aláhajtják. Itt nem a geometriai formákból áll össze a minta, hanem már eleve a választott alakot vágják ki az anyagból. Ez csak kézzel varrható, géppel nem. Kombinálható az előbbi két módszerrel is.
Néhány patchwork takaró remek dekorációs elem lehet egy hálószobában, vagy nappaliban. Ha Ön is beszerezne/készítene néhány mutatós darabot, kérje lakberendező segítségét a választáshoz.
Színfoltok használata
A semleges színekkel (feketék, fehérek, bézsek, barnák, szürkék, krémszínek) berendezett enteriőrben is szükségét érezhetjük egy kis színnek, ami felfrissíti, vidámabbá teszi a látványt. A lakberendezési elemek bármelyikét színessé tehetjük, sőt egyszerre akár több színt is használhatunk. Ezek lehetnek egymással harmonizáló, vagy egymást erősítő színek is. A kívánt hatás eléréséhez legyünk bátrak és ne a pasztellek, hanem a telített, erősebb árnyalatok közül válasszunk. Ezek a színes elemek magukra vonják majd a figyelmet, fókuszpontként funkcionálnak, ezért legyenek dekoratívak. Amit át kell gondolni: mennyire lesz költséges és/vagy időigényes ezek cseréje, ha változik az ízlésünk, vagy megunjuk a most kiválasztott színt.
A legkönnyebben és legolcsóbban cserélhető elemek például a díszpárnák, képek, vázák, ágytakaró, kisebb dísztárgyak, vágott virág. Nem okoz gondot egy új darab beszerzése, ha már más színre vágyunk. Az egész lakásban végigvihetjük segítségükkel a színfoltunkat, mégsem uralkodnak a helyiségeken.
A függönyök és szőnyegek már jóval nagyobb felületen jelenítik meg az erősebb színt, így ehhez bátrabbnak kell lenni. Cseréjük kicsit költségesebb és több utána járást is igényel. A színes lámpatestek nagyon mutatósak lehetnek, azonban drágábbak is a „szokványos” termékeknél.
Talán a legdekoratívabb megoldás a kárpitos bútorok kiemelése ezzel a módszerrel. Válasszunk klasszikus formájú, időtlen darabot, amire bármilyen szín illik majd. Nappaliban a kanapé és a fotelek, étkezőben a székek, hálóban a kárpitos fejtámla lehet a fókuszpont. Az átkárpitozást bármikor elvégzi egy szakember.
Időigényes és költséges a színes korpuszbútorok (könyvespolc, komód, éjjeliszekrény, konyhasziget, stb.) átfestése, ha meguntuk a mostani színt. Mégis érdemes ezt a megoldást választani, mert sokkal látványosabb lesz a végeredmény, mintha csak egyszerű kiegészítőkkel próbálnánk meg színt csempészni a helyiségbe. Régi darabok is új életre kelhetnek a festés által. Az igazán bátrak a beltéri ajtókat is átfestethetik a kiválasztott színre.
A fürdőszobai dekorcsempéhez és konyhai cseppfelfogóhoz, csak akkor válasszunk színes csempét, ha biztosak vagyunk benne, hogy ez hosszú távra szól. Nagy munkával és felfordulással jár ennek a cseréje. A színes háztartási gépek beállítása egy egyszínű konyhába, vagy fürdőszobába szintén látványos megoldás, ugyanakkor költséges is.
Kérje lakberendező segítségét az Ön otthonának megfelelő színfolt kiválasztásához és a megvalósításhoz.
Díszpárnák
A díszpárnák ideálisak egy szoba hangulatának kialakításához. Segítségükkel plusz színt vihetünk a térbe, hangsúlyozhatjuk a meglévő stíluselemeket, összhangot teremthetünk a berendezés darabjai között. Ha nem kapunk a boltban a pénztárcánknak, vagy az elképzeléseinknek megfelelő díszpárnát, készítsük el saját magunk a tökéletes darabokat. Így nem kell lecserélni a már meglévő unalmas, vagy oda nem illő párnákat sem, valamint könnyen átformálhatjuk a szoba összképét, például az évszakoknak, ünnepeknek megfelelően.
Használjunk gombokat a huzat díszítéséhez. Egy adott szín árnyalataiból, különböző méretekben összeválogatott készletből varrjunk ki mintát az egyszínű alapra. Ez lehet egy családtag nevének kezdőbetűje, egy közelgő ünnep motívuma, geometriai alakzatok, virágok, stb. Az előrajzolt mintát gyöngyökkel is kivarrhatjuk.
Ne dobjuk ki a régi kötött pulóvereket és kardigánokat! Vágjuk ketté az ujjak alatt, a vágott végét varrjuk össze. Az eredeti nyitott oldalán húzzuk bele a párnát. Ezt a szélét lezárhatjuk nagyobb gombokkal, vagy hozzá illő szalagokkal is, így könnyen cserélhető lesz.
Az egyszerű díszpárnára varrjunk fel a színvilághoz illő szalagokat. Kialakíthatunk mintákat is, de egyszerűen csak egymás mellé téve is jól mutatnak a keskenyebb-szélesebb csíkok. Csomagszerűen, masniként átkötve egy selyemsál is megfelel erre a célra. A szekrényben heverő régi csipketerítők remek klasszikus dekorációs elemek lehetnek. Csak pár helyen, lazán varrjuk hozzá a huzathoz, hogy mosás előtt könnyű legyen őket eltávolítani. A filcből kivágott formákat nem feltétlenül kell varrni, ragasztóval is könnyen odaerősíthetjük a huzathoz, hiszen a szélük nem foszlik.
A nagymama rég nem használt brossai közül tűzzünk fel néhányat a párnák egyik sarkába. Csillogásukkal igazán antik és elegáns látványt nyújtanak majd. Emellett felhasználhatjuk a nyakláncokat, fülbevalókat, övcsatokat is.
További kreatív ötletekhez kérje lakberendező segítségét.