Színpárok: sárga-szürke
Archívum
Látszó gerendák
Boltív eltüntetése
Pár évtizeddel ezelőtt nagy divat volt a boltív, főként a belső ajtónyílások, átadó ablakok kialakításánál. A napjainkban történő felújításkor a legtöbben szeretnének megszabadulni tőlük. Ha ezek a boltívek gipszkarton segítségével, utólag lettek kialakítva, akkor könnyű lebontani őket. Azonban a falazás részeként megépített boltívek esetén a bontás időigényesebb, nagyobb kosszal jár és többe is kerül. Nem biztos, hogy a tulajdonosnak van erre lehetősége. Lássunk néhány bontás nélküli módszert az eltüntetésükre, vagy a környezetbe olvasztásukra.
A függönyözés a legegyszerűbb megoldás. Nem csak ablakok, de belső ajtónyílások esetén is alkalmazható. A drapériával takarjuk el a boltív felső, íves részét, a két oldalsó függönnyel pedig szögletes formát adunk neki. Ablakok esetén drapéria helyett rolót is használhatunk.
Az ajtó nélküli belső nyílásokat zárjuk le egy szögletes ajtóval úgy, hogy a boltív felső részét befalazzuk. Ha ehhez nem elég magas a nyílás, de oldalt van elég hely, akkor falon kívüli tolóajtót is beszerelhetünk. Akkora legyen az ajtólap, hogy az íves részt is takarja. A nyílás azon oldalán helyezzük el, ahonnan zavaróbb a boltív látványa (közösségi terek, bejárat felől).
A funkcionálisan ki nem használt átadó ablakba tetessünk tükröt, alá pedig egy konzolasztalt, vagy komódot. Bár a boltív megmarad, a tükörben látott kép elvonja a figyelmet az alakjáról és hasznossá teszi azt a teret is.
A bepolcozott boltíves átadóablak remek tárolási, sőt kiállítási lehetőséget rejt. Így a dísztárgyak kerülnek fókuszba a forma helyett.
További lehetőségekhez kérje lakberendező segítségét.
Régi képeslapok 12.
Gótikus stílus
A gótikus (jelentése: barbár) stílus a XIII-XIV. század fordulóján született meg Franciaországban. Az épületek ég felé törése, a fény előtérbe kerülése jellemezte. A csúcsíves keresztboltozatnak és a legyezőszerű bordáknak köszönhetően a falak vékonyabbak lettek, nagyobb ablakok beépítése vált lehetővé. Az egyházi építészet elemei átkerültek a világi építészetbe, így a lakóházak, paloták is követték ezt a stílust. Fontos lett a kényelem, a lakóterek azonban még nem különülnek el. A fűrészmalmoknak köszönhetően megjelenik a deszka, mint építőelem, ami a keretbetétes szerkezetek alapja. A bútorok méretei megnövekednek, létrejönnek az első szekrények (eddig ládákat használtak tárolásra). A csúcsíves- és rózsaablakokba színezett üvegek kerültek, melyek már nem csak a szentek, hanem királyok, lovagok hősi tetteit is elmesélik.
A gótikus stílus újjászületése a neogótika, mely a XVIII. századi Angliában jelent meg. Fénykora a XIX. században, a romantika időszakában volt. A gótikus stílusjegyeket használta fel, de idealizált formában, a középkori értékek dicsőítésével (hűség, hit, lovagiasság, bátorság, stb.) együtt. Számos kastélyt, lakóházat építettek ebben a stílusban, de ekkor épült például a Houses of Parliament és a Tower Bridge is. A díszítőelemeket is átvették: szobordíszek, csipkézett oromzat, csúcsdíszek, csúcsíves ablakok színes üveg betéttel. Nem csak maguk az épületek, hanem a bútorok is ennek megfelelően készültek. Az enteriőrökben a sötétbarna fa volt a domináns elem, a kárpitozáshoz nehezebb anyagokat (bőr, bársony) használtak, a többi szín is sötét tónusú (bordó, sötétzöld, sötétkék) volt. Tapétával alkották újra a falfülkéket, ami egy lényegesen olcsóbb megoldást jelentett.
Napjainkban a gótikus stílus a gót/gótika formában jelenik meg, ami szintén sötét színeket használ (fekete, mélykék, sötétlila) és félelmet keltő elemekkel vegyül, köszönhetően a vámpírtörténetek népszerűségének, melyek filmes megjelenésében ez a látványvilág az alapvető. Régi templomok, neogótikus épületek lakóházzá alakításakor már nem feltétlenül tartják meg a sötét színvilágot. A világosra festett falak, a kényelmesen kárpitozott ülőbútorok, a megfelelő világítás kialakítása és a terek tagolása remekül kiemeli a gótikus stílusjegyeket és tökéletes összhangba hozza a látványt.
Egy teljesen átlagos otthonban is megvalósítható a gótikus stílus, az arányok és megfelelő mennyiségek figyelembe vételével. Ehhez kérje lakberendező segítségét.
Tavaszi dekor
Csirkeháló üveg helyett
Papier maché
A papírmasé (papier maché) a lakberendezéshez köthető komoly technológia volt a 19. században. A francia kifejezés jelentése: megrágott papír. Henry Clay terjesztette el Európában, aki 1772-ben meglátta benne a lehetőséget.
Franciaországban a 18. század folyamán papírmasszát készítettek főzési eljárással, amihez ragasztót kevertek, majd a keveréket formákba öntötték. Clay technológiájával viszont már nagy papírlapokat ragasztottak egymáshoz egy előre elkészített váz felületére és 2-3 rétegenként kipréselték közülük a levegőt. A széleit levágták, lenolajba mártották, majd forró sütőbe tették (természetesen ipari méreteket képzeljünk el). Ezután újabb rétegeket hordtak fel rá, míg a kívánt vastagságot elérték. A kész darab felületét lecsiszolták, majd az egészet ismét lenolajba áztatták és több óráig sütötték. Így az nem csak kemény és tartós, de vízálló is lett. Theodore Jennens 1847-ben szabadalmaztatott egy eljárást, mely során ezeket a darabokat gőzöléssel és préseléssel formára is tudták hajlítani.
Egészen az 1900-as évek elejéig készültek papírmaséból tárgyak: ál-oszlopok, székek háttámlája, ágyvégek, tálcák, varródobozok, tintatartók, asztallapok, tubákos szelencék, lovas kocsik ajtaja, gyerekjátékok, képkeretek stb. Díszlécek, rozetták, fali díszpanelek esetén jóval olcsóbb megoldást jelentett a gipsz és a faragott fa daraboknál. A használati tárgyak felületét általában feketére (esetleg vörösre, vagy sötétzöldre) lakkozták és festéssel (virágok, madarak), gyöngyház berakással díszítették, vagy lakkozás helyett aranyozták. A mesterek munkáiról ránézésre meg sem lehetett mondani, hogy nem fából készültek.
Az eredeti papírmasé darabok ma már nagyon értékesek és keresettek a gyűjtők körében.
