A világító betűk és neon feliratok nem csak dekorációként, de hangulatvilágításként is beválnak
Neon betűk
Archívum
Kültéri húsvéti dekor
Saját kezűleg elkészíthető kültéri dekorációs ötletek húsvétra
Fabergé tojások
Peter Carl Fabergé (1846-1920), a francia származású, oroszországi ékszerész a cári család számára készített értékes húsvéti tojásairól lett híres. Az első 1885-ben készült, az utolsó pedig 1917-ben. Összesen 71 tojásról tudunk, de ebből csak 62 ismert, a többi valószínűleg magángyűjtők kezében van, vagy megsemmisült a történelem viharaiban.
A sort egy fehér zománccal bevont arany tojás nyitotta, mely egy miniatűr tyúkot rejtett, az pedig egy még kisebb koronát. Ez annyira tetszett a cárnénak, aki ajándékba kapta férjétől, hogy a cár ezután minden évben rendelt egyet húsvétra. Halála után fia, II. Sándor folytatta a hagyományt. Nem csak feleségének, de édesanyjának is ajándékozott egy-egy újabb darabot.
A tojások közös jellemvonása, hogy aranyból készültek, a felületüket drágakövekkel, igazgyöngyökkel, zománcozással díszítették. Fel- vagy szétnyithatók, belsejük pedig meglepetést rejt: mini hintót, táncoló balerinát, a palota kicsinyített mását, arcképet, zenedobozt, stb.
Az ékszerész nem csak a cári családnak, hanem más, vagyonos megrendelőknek is készített hasonló tojásokat, például a Rothschild és a Nobel családnak. Mindegyik ritka minőségű mestermunka, készítésük titka sajnos sírba szállt Fabergével. Azóta sem sikerült senkinek utánoznia.
Kerámia fajták
A különféle kerámiák széleskörű lakberendezési használati- és dísztárgyak képében jelennek meg otthonunkban. Általában nem igazán törődünk azzal, egy-egy darab tulajdonképpen miből is készül, melyik termékcsoportot képviseli a gyűjtőfogalmon belül. Íme, egy rövid áttekintés, mely hasznos információkkal szolgálhat akkor is, ha hasonló tárgyak gyűjtésére szánjuk el magunkat.
A porcelán legfontosabb tulajdonságai, melyeknek népszerűségét is köszönheti, a fehérség és az áttetszőség. Fő alapanyaga a kaolin. Mázasan, 1200-1400 °C közötti hőmérsékleten égetik ki. Formázásának két módja a korongozás és az öntés. Kínában találták fel a XIV. században. Európában csak a XVIII. században jelentek meg az első porcelán manufaktúrák (Franciaország, Poroszország, Anglia).
A terrakotta agyag alapú, mázas, vagy mázatlan kerámiafajta. Ez a történelem során a legkorábban használt alapanyag. Az 1000 °C körüli hőmérsékleten kiégetett késztermék porózus felületű, színe barnás-narancsos. Formázása korongozással történik. A nyers anyag nagyon puha, különböző eszközök segítségével könnyen alakítható, díszíthető.
Kőedényeket már i.e. 1900 körül készítettek az Indus völgyében. A megnevezés megtévesztő, hiszen az alapanyag egy speciális agyag és nem kő. 1100-1300 °C között, kemencében égetik ki. A késztermék felülete nem porózus és nagyon kemény. Átlátszatlan, általában mázas kerámia.
A biszkvit (biscuit) egy mázatlan porcelánfajta, mely az első, alacsonyabb hőfokú égetés után elért termék. Porózus marad, ami később megkönnyíti a máz felvitelét is. Felülete sokkal finomabb, márványhatású, fényessége az égetés hőmérsékletétől függ. A XVIII. század második felétől jött divatba.
A jasperware egy mázatlan, matt kerámia, melyet Josiah Wedgewood talált fel az 1770-es években. Legismertebb a speciális, Wedgewood kéknek nevezett árnyalata. Felületét domborműves díszítéssel (általában fehér színű) látják el. Legfőbb alkotóeleme a bárium-szulfát.
Az ironstone kerámia hasonló a kőedényekhez, ami a tartósságot és keménységet illeti. A XIX. században, Staffordshire-ben fejlesztették ki. A porcelánnak egy jóval olcsóbb, tömeggyártással készíthető alternatívája volt. Nevével ellentétben nem tartalmaz vasat.
A gyűjtők körében mindegyik típus népszerű. Nézzünk alaposan utána a jellemzőknek, gyártási jelzéseknek, lehetséges károsodásoknak, mielőtt antik darabokat vásárolnánk.
Képek kiválasztása
Otthonunk felújítása/átalakítása és berendezése után jöhet a dekoráció, ami talán a legizgalmasabb része a folyamatnak. Itt mégis nagyon sokan elakadnak. Talán a falak dekorálása okozza a legtöbb fejtörést: milyen képek kerüljenek fel? Milyen legyen a színe, mérete, témája, stb.? Bizonytalanok, hogy az új megjelenéshez illenek-e a régi képek, ha nem, milyen új darabokat vegyenek.
A legfontosabb dolog talán az, hogy nem csak a szobákba, vagy a folyosói részekre kerülhetnek képek, hanem konyhába, fürdőszobába, háztartási helyiségbe, sőt mellékhelyiségbe is. Ez utóbbiakat is nyugodtan kezelhetjük szobaként, természetesen a praktikusságukkal együtt. Sokkal hívogatóbbak lesznek, sokkal inkább illenek majd az otthon többi részéhez.
A meglévő képek elhelyezése kissé bonyolultabb lehet, hiszen integrálni kell őket, akár egy más stílusú környezetbe. Cseréjük sokszor a valós, vagy eszmei értékük miatt nem lehetséges. Ha megoldható, egy átkeretezés sokat javíthat a helyzeten. Ezzel kapcsolatot tudunk teremteni a kép és környezete között. Alapvetően a keretnek a képhez és nem a környezethez kell elsősorban passzolnia, ilyen esetekben azonban az utóbbit is figyelembe tudjuk venni. Aki szereti az eklektikát, annak nem okoz gondot egy alap stílustól teljesen eltérő kép elhelyezése sem.
Új képek kiválasztásánál először a teljes méretet határozzuk meg, azaz kerettel, paszpartuval együtt mérjük. Segítségképpen újságpapírból vágjunk ki téglalapokat, vagy négyzeteket és nézzük meg, az megfelelő méret-e az adott helyre, szépen kitölti-e a teret. Ha több képet szeretnénk alakzatba rendezni, még a földön próbálgassuk a megfelelő összeállítást, majd ezután vigyük fel a falra a papírlapokat a végső ellenőrzéshez. Amennyiben egyedi festményeket akarunk vásárolni, először ezzel a módszerrel nézzük meg, hogyan mutatnának az általunk kiválasztott helyen, hiszen ez esetben a méret nagyon is kötött.
A téma meghatározása újabb problémákat vethet fel. Sokan gondolják, hogy fürdőszobába csak vízpartot, konyhába csak ételeket ábrázoló, gyerekszobába csak rajzos képek kerülhetnek. Nincs ilyen szabály. Érdemes azonban a feng-shui alapjait betartani. Például hálószobába egy viharos tengeren hányódó hajó nem feltétlenül szerencsés témaválasztás…
A színekkel már jobban boldogulnak a tulajdonosok. Vagy az egész lakást uraló színvilághoz illeszkedjen az új kép, vagy a kiegészítő színfoltok része is lehet. Megfelelő világítással még hangsúlyosabbá tehetjük a látványát. Előfordul olyan eset is, amikor a tervezési folyamat során már eleve egy meglévő festmény színeiből, témájából kell kiindulnia a lakberendezőnek. Ekkor a kép természetesen harmonizálni fog a végeredményként megvalósuló enteriőrrel.
Kérje lakberendező segítségét az Ön otthonához leginkább illő képek kiválasztásához és azok elhelyezéséhez.
Mercury glass
A XIX. században nagy népszerűségnek örvendett az „ezüstözött” üveg (mercury glass), melyet a század elején Németországban fejlesztettek ki. Ezüstös csillogása miatt a valódi ezüst használati tárgyak helyett vásárolták azok, akik az utóbbit nem engedhették meg maguknak.
Neve ellenére nem tartalmaz sem tiszta ezüstöt, sem higanyt. A fújt üvegből dupla falú tárgyakat készítettek és a két réteg közé, egy kis lyukon át fecskendezték be az ezüst nitrátot, majd a lyukat lezárták. Például gyertyatartók, ajtógombok, kancsók, poharak, vázák készültek ezzel a módszerrel. Hamar népszerűek lettek Angliában, Franciaországban és Amerikában is. Rövid szünet után 1900 körül ismét divatos lett, köszönhetően az így készült karácsonyi díszeknek és mű gyümölcsöknek. A XX. században már a színes változatok is megjelentek.
A gyűjtők körében még mindig keresettek az eredeti darabok. Ha bejut a levegő a két üvegréteg közé, az ezüstös bevonat oxidálódik és foltos lesz. Ennek megelőzéséhez vigyázni kell arra, hogy az eredeti lyukon lévő pecsét (ólom, vagy viasz) ne sérüljön.
Saját kezűleg is készíthetünk ezüstözött üveg utánzatot. Egy szórófejes flakont töltsünk meg víz és ecet 1:1 arányú keverékével. A kívánt üveg tárgyat fújjuk be „tükör” festék spray-vel. Egy-két percig hagyjuk száradni, majd fújjunk rá az ecetes keverékből a felületre. Papírtörlővel nyomkodjuk végig. Ez nem csak felitatja a felesleget, de így alakul ki a kívánt repedezett tükrös hatás is. Hagyjuk teljesen megszáradni.
Ezek a dísztárgyak nagyon jól illenek az elegáns és a vidékies klasszikus stílusokhoz is. Ha bizonytalan, kérje lakberendező segítségét a dekorációhoz.
Muranoi üveg
Murano, az üveggyártásáról híres település, másfél kilométerre fekszik Velencétől és öt szigeten terül el. A velencei üvegfúvó műhelyeket 1291-ben kilakoltatták a városból a gyakori tűzesetek miatt, ekkor költöztek Muranoba.
A környék üveggyártása már a X. századtól híres volt. Az üvegművesek első szabálykönyve 1271-ben kelt és folyamatosan frissítették. A benne lévő szabályozás kiterjedt az üvegművesség minden részletére: eszközökre, helyiségekre, inasokra és mesterekre egyaránt. Az üvegkészítés titkát szigorúan őrizték, hiszen a Velencei Köztársaság jelentős exportcikke volt. Éppen ezért az itt dolgozók nem hagyhatták el a Köztársaságot. Azt, aki elárulta az üvegkészítés titkát bármely kívülállónak, halállal büntették. Cserébe több kiváltságot is kaptak az üvegfúvók, például nemesi családokba házasodhattak be.
Nem csak a kiváló minőség tette őket híressé, de a különleges üvegkészítési technikák is. A leghíresebbek a kristályüveg, a zománcozott üveg (smalto), az aranyozott üveg (aventurin), a sokszínű üveg (millefiori), a tejüveg (lattimo), valamint drágakövek üvegből készült utánzatai. Eleinte csak használati tárgyakat készítettek (vázák, tálak, levélnehezékek, stb.). A XVIII. században kibővítették a termékpalettát egyéb lakberendezési tárgyakkal, például tükör- és csillárkészítéssel. 1854-től egy újonnan alapított műhely üvegcsempéket kezdett gyártani az épületek üvegmozaikjainak helyreállításához. A századfordulótól kezdve a turizmus fellendülésével ismét bővült a termékek sora. Szobrokat és egyéb dísztárgyakat, üveg ékszereket és szuveníreket is kezdtek gyártani. A munkamenet már nem szigorúan titkos, olyannyira, hogy az utcán, a turisták szórakoztatásának részeként készítik az üvegművesek a termékeiket. Továbbra is fontos exportcikk maradt a muranoi üveg. Új, a mai kornak megfelelő használati tárgyak is megjelentek a kínálatban: ajtó kilincsek, elektromos csillárok, lámpaernyők, csapok fogantyúi, stb. A minőség még mindig elsőrangú.
Egy-egy nagyobb muranoi üveg tárgy, például egy csillár könnyen a helyiség fókuszpontja lehet. Ha Ön is szeretné otthonát különlegesebbé tenni egy ilyen dísz- vagy használati tárggyal, kérje lakberendező tanácsát a tervezéshez.
Karácsonyfa helyett
Néhány ötlet annak, aki nem tud, vagy nem akar karácsonyfát vásárolni
Szaloncukor
A szaloncukor teljesen átlagos karácsonyfadísz és édesség hazánkban. Igazi hungarikum, de más országokban egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismert.
Ősének a fondant cukrot tekinthetjük, ami túltelített cukoroldatból készült, puha massza volt. Ezt már a XIV. században készítették Franciaországban. Magyarországra csak a XIX. század első felében érkezett meg, de nagyon hamar népszerű lett. A szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, selyem- és sztaniolpapírba csomagolták. A papír belsejére aforizmákat nyomtattak.
Az első fondant készítő gépek a XIX. végén jelentek meg. Ezek a Stühmer csokoládégyárban működtek és a Gerbeaud cukrászda számára gyártották a szaloncukrot. Egyedül a papír rojtozása marad sokáig kézi művelet, de később ezt is gépesítették. Az 1891-ben megjelent Kugler féle cukrászati könyvben már 17 féle szaloncukor recept olvasható. Az édességet a vevők egyedi megrendelésére is gyártották. Ekkor a vásárló határozhatta meg az íz mellett a csomagolás színét is.
Bár ma is a karácsonyfák csillogó dísze, nem mindenki szereti a fára felakasztani, hogy ne lógjanak ott az üres papírok, mikor „valahogy elillan” belőlük a csokoládé. Egy szép tálcán, vagy tálban a fa alá téve ugyanolyan mutatós kiegészítő lesz.
Ma már számtalan féle ízesítésű és színű szaloncukor kapható a boltokban, rengeteg gyártó termékei közül válogathatunk. Ízlés kérdése, hogy ki melyiket részesíti előnyben, azonban a minőségre érdemes odafigyelni.
Kültéri karácsonyi dekor
Saját kezűleg elkészíthető kültéri dekorációs ötletek karácsonyra
