A XIX. században nagy népszerűségnek örvendett az „ezüstözött” üveg (mercury glass), melyet a század elején Németországban fejlesztettek ki. Ezüstös csillogása miatt a valódi ezüst használati tárgyak helyett vásárolták azok, akik az utóbbit nem engedhették meg maguknak.
Neve ellenére nem tartalmaz sem tiszta ezüstöt, sem higanyt. A fújt üvegből dupla falú tárgyakat készítettek és a két réteg közé, egy kis lyukon át fecskendezték be az ezüst nitrátot, majd a lyukat lezárták. Például gyertyatartók, ajtógombok, kancsók, poharak, vázák készültek ezzel a módszerrel. Hamar népszerűek lettek Angliában, Franciaországban és Amerikában is. Rövid szünet után 1900 körül ismét divatos lett, köszönhetően az így készült karácsonyi díszeknek és mű gyümölcsöknek. A XX. században már a színes változatok is megjelentek.
A gyűjtők körében még mindig keresettek az eredeti darabok. Ha bejut a levegő a két üvegréteg közé, az ezüstös bevonat oxidálódik és foltos lesz. Ennek megelőzéséhez vigyázni kell arra, hogy az eredeti lyukon lévő pecsét (ólom, vagy viasz) ne sérüljön.
Saját kezűleg is készíthetünk ezüstözött üveg utánzatot. Egy szórófejes flakont töltsünk meg víz és ecet 1:1 arányú keverékével. A kívánt üveg tárgyat fújjuk be „tükör” festék spray-vel. Egy-két percig hagyjuk száradni, majd fújjunk rá az ecetes keverékből a felületre. Papírtörlővel nyomkodjuk végig. Ez nem csak felitatja a felesleget, de így alakul ki a kívánt repedezett tükrös hatás is. Hagyjuk teljesen megszáradni.
Ezek a dísztárgyak nagyon jól illenek az elegáns és a vidékies klasszikus stílusokhoz is. Ha bizonytalan, kérje lakberendező segítségét a dekorációhoz.