A valódi tömörfa használata kiemelkedő szerepet tölt be a lakberendezésben. Mivel mindig könnyen hozzáférhető, megmunkálható és díszíthető alapanyagot jelentett, szinte a kezdetektől használta az ember otthonában. Padlóburkolat, bútorok, falburkolat, használati tárgyak, díszítmények készültek belőle, sőt egész házakat építenek még ma is, csak fából.
A faanyagokat két nagy csoportra osztják: puhafa és keményfa. Ez tulajdonképpen az anyag keménységére vonatkozik, hogy mennyire ellenálló a külső mechanikai behatásokkal szemben. Az előbbi csoportba tartozók (pl.: fenyőfélék, nyárfa, fűzfa) sokkal könnyebben megmunkálhatók, míg az utóbbiak (pl.: tölgy, bükk, ében) sokkal tartósabbak.
A faanyag felhasználásakor figyelni kell, hogy az hibátlan legyen, mivel a késztermék tartóssága és persze szépsége a tét. A növekedési hibák (pl.: görbeség, göcs), a kártevők általi (pl.: gombásodás, korhadás, szú) és a nem megfelelő tárolás okozta hibák (pl.: vetemedés, repedés) rontják a felhasználási lehetőségeket. A jó szakember ezeket felismeri és csak kiváló minőségű alapanyagot választ.
A fa felületét kezelni kell. Ez történhet olajozással, mely során az olaj beívódik a felületbe, de tökéletesen látható marad az erezet és az eredeti szín. Ugyanez igaz a viaszolásra is. A lakkozás átlátszó védőréteget képez az anyag felszínén. A pácolás után szintén látható marad a fa erezete, a színe azonban már megváltozik. A festés elfedi mind a fa színét, mind a mintázatát (kevésbé dekoratív alapanyagnál ez a jó választás).
Akár használtan, akár újonnan vásárolunk tömörfa bútorokat, vagy építési elemeket, vizsgáljuk meg őket ilyen szemmel is. Amennyiben bizonytalanok vagyunk, vásárlás előtt kérjük ki faipari szakember véleményét az adott darabokról.
Ha Ön is szeretné a tömörfa szépségét látni otthonában, kérje lakberendező segítségét a tervezéshez.
Archívum
Faliórák
Tapétázott szekrény
Tavaszi részletek
Boltív eltüntetése
Pár évtizeddel ezelőtt nagy divat volt a boltív, főként a belső ajtónyílások, átadó ablakok kialakításánál. A napjainkban történő felújításkor a legtöbben szeretnének megszabadulni tőlük. Ha ezek a boltívek gipszkarton segítségével, utólag lettek kialakítva, akkor könnyű lebontani őket. Azonban a falazás részeként megépített boltívek esetén a bontás időigényesebb, nagyobb kosszal jár és többe is kerül. Nem biztos, hogy a tulajdonosnak van erre lehetősége. Lássunk néhány bontás nélküli módszert az eltüntetésükre, vagy a környezetbe olvasztásukra.
A függönyözés a legegyszerűbb megoldás. Nem csak ablakok, de belső ajtónyílások esetén is alkalmazható. A drapériával takarjuk el a boltív felső, íves részét, a két oldalsó függönnyel pedig szögletes formát adunk neki. Ablakok esetén drapéria helyett rolót is használhatunk.
Az ajtó nélküli belső nyílásokat zárjuk le egy szögletes ajtóval úgy, hogy a boltív felső részét befalazzuk. Ha ehhez nem elég magas a nyílás, de oldalt van elég hely, akkor falon kívüli tolóajtót is beszerelhetünk. Akkora legyen az ajtólap, hogy az íves részt is takarja. A nyílás azon oldalán helyezzük el, ahonnan zavaróbb a boltív látványa (közösségi terek, bejárat felől).
A funkcionálisan ki nem használt átadó ablakba tetessünk tükröt, alá pedig egy konzolasztalt, vagy komódot. Bár a boltív megmarad, a tükörben látott kép elvonja a figyelmet az alakjáról és hasznossá teszi azt a teret is.
A bepolcozott boltíves átadóablak remek tárolási, sőt kiállítási lehetőséget rejt. Így a dísztárgyak kerülnek fókuszba a forma helyett.
További lehetőségekhez kérje lakberendező segítségét.
Variációk 7.
Vizuális térjavítás
Sokan találkoznak azzal a problémával, hogy a lakásban, vagy házban egy helyiség mérete, alakja nem megfelelő. Ha nincs pénz, idő, vagy lehetőség falat bontani, akkor a vizuális hatások megváltoztatásával javíthatunk az összképen és a térérzeten.
Ebben a színek lesznek segítségünkre. Általánosságban elmondható, hogy a hideg színek tágítják, míg a meleg színek szűkítik a teret. Azonban az sem mindegy, hogy ezek a színek mennyire sötétek/világosak, illetve telítettek/telítetlenek. Ezen kívül minden helyiségnek hat oldala van (általában): a négy fal, a padló és a mennyezet. Mindegyiket használjuk fel a kívánt eredmény eléréséhez!
A túl nagy belmagasság nem mindig előny. Rideg, kongó lehet még a berendezett tér is. Ha a falakhoz és a padlóhoz képest sötét színűre festjük a mennyezetet, azt közelebb érezzük magunkhoz, így vizuális csökkenhet a magassága. Sokkal barátságosabb, hívogatóbb lesz az összhatás akkor is, ha hideg színt választottunk hozzá. A világos mennyezet, sötét falak kombinációval ennek ellenkezőjét érhetjük el, ha nagyon alacsony a belmagasság.
Amikor egy szoba csőhöz hasonlatos és keskeny, szűkös érzetet kelt, célszerű a szemközti rövid falat sötétebbre festeni, ezáltal az sokkal közelibbnek tűnik majd. Ezzel ellentétben, ha a két oldalsó fal sötétebb, a szemközti fal jóval távolabbinak tűnhet. Ez érzéki csalódás, de sokat javít az otthonosság érzetünkön.
Szintén általános megfogalmazás, hogy a hat oldal közül a padló legyen sötétebb árnyalatú, mert ez lehorgonyozza a teret, biztos alapot ad. A többihez képest túl világos padló épp ellenkezőleg, a bizonytalanság érzetét kelti az oda belépőben.
A fentieknél minden esetben a kontraszt a meghatározó! Példa: homokszín padló, fehér mennyezet és pasztellkék falak > ezek a színek vizuálisan nagyon közel vannak egymáshoz, tehát az összkép hat világos oldal lesz majd, függetlenül attól, hogy a padló a legsötétebb közülük.
Kérje lakberendező segítségét a tökéletes tervezéshez.
Régi lambéria
Paisley minta
A kasmír minta (paisley) egy csepp alakú, a végén visszahajló növényi minta. Kultúránként más neve is lehet, például: ciprusfa, mangó, mandula.
Keleti eredetű, mely Európába a Kelet India Társaság révén jutott el a 17. század második felében. Később az importált, illetve az indiai kolóniákról hazahozott selyem és gyapjú kasmír sálak révén lett igazán népszerű. Áruk igencsak magas volt.
Marseilles-ben kezdték el a nyomott kasmír mintás anyagok tömeggyártását, majd ezt követte nem sokkal később Anglia és Hollandia. A 18. század végi ipari forradalomban megjelent szövőgép azonban lehetővé tette a minta utánzását. A legnagyobb gyártó üzem a skóciai Paisley-ben volt, erről a városról kapta a nevét is. 1800-tól már öt színnel dolgoztak, míg más gyárak csak két színnel. 1860-tól már 15 színt használtak egyazon munkán, ami még mindig csak a negyede volt az eredeti importált szövetek színhasználatának. Paisley-ben nem csak szövött gyapjú textilként gyártották, hanem nyomott mintás pamutanyagként is. Ez utóbbi jóval olcsóbb volt, így még szélesebb réteghez jutott el. Az eredeti textilt még mindig nagy mennyiségben importálták, annyira keresett volt.
A 60-as években a beat nemzedék előszeretettel viselt kasmír mintás ruhákat. Napjainkra a paisley megőrizte ugyan keleties jellegét, de lépték- és színválasztéka miatt számos klasszikus stílushoz jól illik. Még a minta iránya sem kötött. Nem csak bútorszöveteken, de tapétán, szőnyegeken, kiegészítőkön is megjelenik.
Ha Önnek is tetszik ez a minta, kérje lakberendező segítségét az otthonához illő választáshoz.
Thonet bútorok
Michael Thonet nevét a hajlított bútorgyártás úttörőjeként ismerte meg a világ. 1796-ban született Németországban. 1830-tól kísérletezett a gőzöléses technológiával, ahol az eljárás során a fát hőkezeléssel hajlítják a kívánt formára és az a formában kihűlve a továbbiakban megtartja alakját. Az 1841-es koblenzi kiállításon Metternich herceg felfigyelt rá és Bécsbe hívta, ahol egy évvel később megkapta az udvartól a jogot a gyártásra. Fiaival gyárat alapított és 1850-ben megkezdték a sorozatgyártást. Az 1851-es Londoni Világkiállításon bronzérmet nyert.
Első modelljük a 4. számú szék volt, ami a Daum kávéháznak készült. A székek lényege az egyszerűségükben rejlik. A kör alakú ülőlaphoz egyetlen U-alakú háttámla csatlakozik, mely hátul a lábakban folytatódik. Az első lábak is enyhén íveltek. A lábakat egy kör alakú merevítő köti össze. A felhasznált faanyag hengeres formájú. Ezt az alapmodellt azután sokféleképpen variálták és a háttámla kitöltésére is rengeteg lehetőséget ajánlottak. A 14. számú modell lett a legkelendőbb, mely a fentihez képest csak egy hajlított karfával bővült.
Thonet a sikert annak is köszönhette, hogy bútorai tökéletesen beleillettek az akkor virágzó szecesszió organikus stílusába. Könnyedség, anyagtakarékosság és tartósság jellemezte őket. A sokféle szék mellett készítettek asztalokat, fogasokat, bölcsőket, stb. is.
Az 1867-es Párizsi Világkiállításon már aranyérmet nyert. A cég világhírűvé vált. Thonet bútorokat a mai napig gyártanak, mostanában ismét divatos berendezési tárgyaknak számítanak. A régi darabokat festéssel könnyű felújítani és a mai ízléshez igazítani.
Kérje lakberendező segítségét örökölt darabjai felújításához, az Ön otthona stílusának megfelelően.