Archívum

Viktoriánus stílus

dec26

A viktoriánus stílus a 64 évig uralkodó Viktória királynőről (1819-1901) kapta nevét. Boldog házassága Albert herceggel és erős személyisége meghatározta az egész akkori brit társadalmat.

A viktoriánus stílus legjellemzőbb vonásai a családcentrikusság, az erkölcs és az otthoni kényelem megteremtése. A középosztály vagyoni helyzete egyre jobb lett, így már nem csak a nemesség engedhette meg magának, hogy nagy házat vigyen, vagy drága árucikkeket vásároljon. Megjelent a tömegtermelés is, ami lehetővé tette az olcsóbb, de minőségi anyagok, kiegészítők beszerzését (pl.: porcelán, kárpitanyag).

A magánélet védelmében átalakultak az otthonok. A hálószoba privát területté vált. A vendégeket a szalonban, könyvtárban, budoire-ban fogadták. A szobákat dús mintájú függönyök, szőnyegek díszítették, az ülőbútorok puha kárpitozásúak, kényelmesek lettek. A nők szívesen készítettek saját kezűleg dísztárgyakat (pl.: madárfészek- és virágkompozíciók, akvarellek, kézimunkák, árnyképek), sőt a bútorok, használati tárgyak decoupage-olása, azaz színes papírdarabokkal borítása is nagy divat lett. A szobákat bútorokkal zsúfolták tele, hogy minden családtag megtalálhassa a kedvére való tartózkodási helyet. A fűtést a kandalló biztosította, világításra gázlámpákat használtak. A gyerekeknek általában külön emeletet biztosítottak (legtöbbször a padlástérben), ahol nem csak aludni, de játszani is volt lehetőségük. A festményeken megjelent a családábrázolás. A cselédség alkalmazása sem maradt a nemesek kiváltsága. A cselédek a ház életétől elszeparáltan, külön szárnyban, vagy az alagsorban kaptak helyet, ahogy a kiszolgálóhelyiségek is (konyha, kamra, mosószoba). A higiénia is előtérbe került, bár csak kevés ház rendelkezett külön fürdőszobával, de minden hálószobában volt mosdószekrény tállal, kancsóval. A kádat is a hálószobába, a kandalló elé állították be fürdéskor. Ebben az időben terjedt el a vízöblítéses angol WC.

Az 1851-es londoni világkiállítás sokat lendített az ország kereskedelmén. Az emberek megismerhették távoli tájak használati- és dísztárgyait, szokásait. Később az Arts and Crafts mozgalom visszahozta a kézzel készült, egyedi termékek virágkorát. Fontos szerepet kapott a kert és a kertészkedés, amit szintén a vagyoni helyzet megmutatására használtak. Ennek jegyében egzotikus növényeket, ritka gyümölcsöket termesztettek (pl.: ananász, rododendron). A konyhakert elengedhetetlen volt. Az építészetben és építészeti elemeknél újjáéledt a gótika is.

Rengeteg gyönyörű stílusjegy jellemzi ezt a korszakot, melyek a mai modern társadalomban is klasszikus értéket és szépséget teremtenek. Egyedi viktoriánus hatású enteriőr létrehozásához vegye igénybe lakberendező segítségét.

Grand Tour

dec9

A XVIII. századi „Grand Tour” gyümölcsei

Lajos-stílusok

nov29

Az 1610-1793 közötti időszak Franciaországban jellemző belsőépítészeti stílusait összefoglaló néven Lajos-stílusoknak nevezzük, az akkor uralkodó négy király után.

XIII. Lajos (1601-1643) időszaka alatt a barokk még nem forrott ki Franciaországban, a reneszánsz hatása erős volt. Éppen ezért a belső terek még visszafogottabb díszítésűek voltak. A bútorok ugyan dúsan faragottak, de természetes színűek és nagyméretűek. Az építészeti elemek a meghatározók rajtuk. A székek kárpitozottak és többségük már nem összecsukható. A királyi székhely ekkor a Louvre volt. Csak uralkodása vége felé kezdte éreztetni a hatását a barokk irányzat.

XIV. Lajos (1638-1715), a Napkirály a pompa megszállottja volt. A barokk az ő uralkodása alatt érte el tetőpontját. A minél több díszítő motívum aranyozás és egzotikus anyag használata volt a cél minden művészeti irányzatban. Ő építtette át a Versailles-i kastélyt az egész világon híres királyi palotává. A bútorok terén a legismertebb Boulle neve, akit a róla elnevezett berakás tett híressé. Előszeretettel használt aranyozott bronzot, teknőspáncélt, sárgarezet, nemes faanyagokat. Az építészetben Mansart alkotott maradandót. Őt főként a nevét viselő tetőszerkezet megoldás révén ismerjük. A kertek szépsége Le Nôtre munkásságához köthető. A mértanilag rendezett virágágyások, szökőkutak, hosszú sétányok ma is csodás képet mutatnak. A Versailles-i palota színpompás freskói és falfestményei Le Brun-nek köszönhetők.

XV. Lajos (1710-1774) a Napkirály dédunokája volt. Korának stílusa a rokokó, melyet a túldíszítettség, a kagyló motívumok, a chinoiserie, a nőies belső terek jellemeztek. A divatot két leghíresebb szeretője, Madame Pompadour és Madame Du Barry diktálta. Megindult a porcelángyártás, a csipkemanufatúrák és selyemszövők támogatása a minél pompásabb anyagokért, melyek vetekedtek a drága külföldi árukkal. A falakat kárpitozással vagy tapétával borították, a bútorokat lakkozták, festették, a C és S betűket formáló díszítéséket szinte mérték nélkül használták.

XVI. Lajos (1754-1793) uralkodása a klasszicizmus időszakára esett. A Pompei-i ásatásokon előkerült ókori római épületek, szobrok, használati tárgyak nagy hatással voltak a kor emberére. A fojtogató túldíszítettséget visszafogottabb stílus követte: az ókori építészet díszítőelemeit ismét felhasználták, a bútorok formái letisztultabbak lettek, a vonalak kiegyenesedtek. Még az öltözködésben is a kissé kényelmesebb ruházat felé fordultak. A vidéki élet idealizált szépségeit megjelenítő mintákat, díszítéseket használtak a textileken, porcelán és egyéb használati tárgyakon.

A forradalom kitörése vetett véget a Lajos-stílusoknak és Franciaország régi rendjének egyaránt. A több évig tartó fejetlenség és terror alatt számtalan épület, festmény, értékes szobor, porcelán, stb. semmisült meg a csőcselék szándékos rongálása, gyújtogatása során. Ezek örökre elvesztek az utókor számára.

Szerencsére elég forrás és kép áll rendelkezésre ahhoz, hogy a Lajos-stílusok bármelyikébe bele tudjon szeretni valaki és azt meg akarja valósítani saját otthonában is. Kicsit felfrissítve és a mai házak/lakások méretéhez igazítva, egy jó lakberendező segíthet valóra váltani ezt az álmot is.

Gusztáv stílus

nov12

A skandináv stílus hallatán mindenkinek az IKEA bútorok, nagy fehér terek és a faborítású szauna jut először eszébe. Pedig ennek a stílusnak van egy másik, sokkal kifinomultabb és kortalanabb arca is.

Ez a Gusztáv stílus. A XVIII. századi Svédország uralkodójáról, III. Gusztáv (1746-1792) királyról kapta a nevét. Ekkor Franciaország szövetséges állam volt, így sok elemet átvettek XV. és XVI. Lajos stílusából. Ezeket kombinálták angol és olasz stílusjegyekkel, ebből született meg ez az északi ízlésnek megfelelő, finom összkép. Letisztultabb formában és visszafogottabb színekben köszönnek vissza a bútorok és díszítőelemek. A Gusztáv stílus jellemzői: a fehér, szürke, halványsárga, világoskék és bézs árnyalatai, természetes színben meghagyott és festett fa, stencilezés, kockás és csíkos textilek, kopottas hatás. Elegáns, ugyanakkor kissé vidékies az enteriőrök megjelenése. A fapadlót szívesen hagyják natúr színben, lakkozással, de fehérre is festik. A falakat boríthatja festett faburkolat vagy vakolat. Díszítésként festményeket (elsősorban portrékat), gipszből készített medalionokat, aranyozott keretű tükröket alkalmaznak. Gyakran látszanak a mennyezeti gerendák is. A terek nem túlzsúfoltak. Jellemző kiegészítők a kristállyal díszített csillár, a cserépkályha és a nagy állóóra. A bútorok fából készülnek (többnyire nyírfa), világos festékréteggel, esetenként aranyozással vagy festett motívumokkal.

Ez a stílus tökéletes azoknak, akik szeretik az északi tájak hűvösségét, a pasztell színek finomságát és a könnyedén elegáns légkört. Ha skandináv enteriőrt szeretne, de nem a megszokott módon, kérje lakberendező segítségét.

 

William Morris

okt28

„Semmi olyat ne tartsunk otthonunkban, amiről nem hisszük, hogy használható vagy igazán szép.” Ezt a szállóigévé vált mondatot tekinthetjük William Morris alapelvének.

William Morris (1834-1896) az Arts and Crafts mozgalom vezéralakja volt. Az egyik legnagyobb angol tervező, aki többek között tapéták, hímzések, falikárpitok, textilek, csempék mintáját, bútorokat, valamint ólomüveg tárgyakat tervezett és készített. A mozgalom lényege, hogy értéket teremtve visszahozzák a kézművesség fénykorát, szembehelyezkedve a gépesített tömegtermeléssel. A lakástextileknél újjáélesztette a növényi festés technikáit. Az általa tervezett motívumok azonnal felismerhetők, a minták élénk színűek, dúsak, élettelik, hűen utánozzák a növény- és állatvilágot egyaránt. Gyakran merített ihletet a középkor művészetéből és az Artúr mondakörből. 

Feleségével 1860-ban költözött be a Philipp Webb által számukra tervezett „Vörös Házba”. Itt nyugodtan alkothatott amellett, hogy az otthonukat is ő díszítette és rendezte be. A ház szép lassan megtelt a különböző munkáival. 1861-ben, több társával együtt megalapította a Morris, Marshall, Faulkner & Co. társaságot, ami Morris & Co. néven a mai napig működik. A nevével fémjelzett lakástextilek és tapéták ma is rendelhetők, igazi fókuszpontjai lehetnek otthonunknak.

Ezek a minták nagyon erőteljesek, vezető motívumot jelentenek az enteriőrben. Ha megragadták a képzeletünket és szeretnénk minden nap csodálni őket lakásunkban, ugyanakkor elbizonytalanít a sokszínűségük, kérjük lakberendező tanácsát.

 

Chinoiserie

szept19

A chinoiserie, azaz „kínaizáló” stílus főként a XVIII. századi Európában hódított. A kelettel folytatott élénk kereskedelem révén már a XVII. század elején számos bútor, használati- és dísztárgy, selyem érkezett a kontinensre. A chinoiserie divatjának elterjedése Franciaországban Madame Pompadournak (1721-1764) köszönhető. Mint a király szeretője, ő diktálta a divatot és a legtöbb megrendelés is tőle érkezett. Angliában Thomas Chippendale (1718-1779), zseniális tervező és bútorműves kiadott bútortervei és rajzai segítségével terjedt el.

A kínaizáló stílus a rokokó részeként jelent meg. A Kínából érkező porcelántárgyakat mindig nagy becsben tartották, áruk miatt az uralkodó osztály lakberendezéséhez tartoztak. 1709-ben megfejtették a porcelángyártás titkát, attól kezdve a kínai munkák utánzása volt a cél. A bútorok legfőbb jellemzője a lakktechnika. A lakkozás időigényes művelet, akár 30-50-100 réteg is felkerült egyetlen darabra. Legelterjedtebb a fekete, a vörös és a zöld lakkozás volt. Ezek legjobb utánzata a vernis Martin, de ez sem ért fel az eredetivel. Szívesen alkalmazták aranyozott díszítésekkel párosítva, a nagyobb kontraszt kedvéért. Megjelent Európában a papírtapéta is (eddig a falakra festés, vagy kárpitozás került). A chinoiserie legfőbb motívumai a madarak (papagájok, darvak), sárkányok, majmok, rácsminta, virágos ágak, kínai életképek és tájképek, mint a bútorok központi díszítőelemei. Divatos lett az áttört támlájú szék, a pagodaszerű felépítmény az ágyakon és szekrényeken, a rizspapírral borított paraván és a bambusznádat utánzó faragás. 

Ezekből a motívumokból egy lakberendező a mai szemnek is ízléses, érdekes enteriőrt tud létrehozni, elegáns és klasszikus megoldást adva a napjainkban is divatos keleti stílusra.

Francia reneszánsz

szept1

A francia reneszánsz során nem csak az építészetben és a művészetekben készültek kiemelkedő alkotások, de a berendezési tárgyak szépsége és a kényelem is előtérbe került. Két uralkodó neve fémjelzi igazán ezt a kort: I. Ferenc (1494-1547) itáliai hadjáratai során ismerkedett meg a gótikát követő új irányzattal. Azonnal beleszeretett a díszítésekbe és az emberközpontú látásmódba. Hazatérve, Franciaországban is meghonosította az ott látottakat. Számos Loire menti kastély épült, vagy épült át az ő uralkodása alatt (pl.: Chambord, Chenonceau, Villandry). Ő hívta udvarába Leonardo Da Vincit is. Medici Katalin (1519-1589) Firenzében született és az olasz reneszánsz fénykorában nőtt fel. Ennek szeretetét vitte Franciaországba, ahol hozzáment a leendő II. Henrikhez. Régensként nagy összegeket költött a kastélyok bebútorozására, átépítésére (Louvre) és műkincsekre.

A francia reneszánsz lakóterekre jellemző a térhatás: hatalmas kandallók, impozáns márványlépcsők, nagy közös terek. A kőből épült falakat gazdag mintázatú falikárpitokkal borították, ami valamennyire védett a hideg ellen is. Az ágyak lábon álltak, ezzel védekezve a kőpadló hűvössége és a rovarok ellen, valamint rendelkeztek baldachinnal, ami nem csak a privát teret biztosította, de védett a huzattól is. Ekkor már szokás volt a fontos vendégeket az ágyban fekve fogadni.

A láda, mint legfőbb tárolóeszköz mellett megjelentek a szekrények első változatai is (dressoire, kabinetszekrény). Ezek dúsan faragottak, mutatják a tulajdonos gazdagságát és társadalmi rangját is. A bútoroknál is építészeti formaelemeket találunk: oszlopsor, ívsor, párkány, stb. Ekkor kezdték alkalmazni a keretbetétes szerkezetet, intarziát, furnérozást, berakásokat. A székek lehettek fix építésűek, vagy összecsukhatók. Megjelent a kárpitozás (bőr, bársony), ami kényelmesebb ülést biztosított. Az asztalok már nem szétszedhetők, oszlopos lábakon álló, masszív, impozáns darabok.

Az udvar egyik kastélyból a másikba költözött, mert a nagy létszámú udvartartást egy város és környéke csak korlátozott ideig tudta élelmezni. Ilyenkor az összes bútort, falikárpitot, étkészletet, ruhatárat, stb. vitték magukkal. A reneszánsz vége felé (III. és IV. Henrik uralkodása alatt) Párizs lett a királyok állandó székhelye. 

Az akkori enteriőr mai szemmel nézve talán túldíszítettnek, idejétmúltnak hathat. De modern körülmények között is megvalósítható az akkori életérzés és a művészeti érték megteremtése. Ehhez kérje lakberendező segítségét.