Nem csak az avar összeszedésében játszhat főszerepet a kerti talicska

Az ősz tipikus, meleg színei a narancs, burgundi, rozsdabarna, napsárga és hasonlók. A dekorációnál is általában ezeket szoktuk előnyben részesíteni. Azonban sokan érzik úgy, hogy ezek a színek nem illenek otthonukhoz, vagy saját egyéniségükhöz és inkább más megoldást keresnek az őszi dekoráció kialakításához. Rengeteg lehetőség létezik a fentieken kívül is.
Tipikus dekorációs elem a tök. A narancssárga és sárga változatok mellett léteznek fehér, sötétzöld, szürkészöld héjúak is. Ezek a színek már sokkal jobban beilleszthetők egy olyan enteriőrbe is, ahol például a fehér dominál, vagy a kiegészítők színe ütne el nagyon a meleg színpalettától (türkiz, púderrózsaszín, levendula lila stb.). A tökök nagyon könnyen befesthetők, így gyakorlatilag bármilyen színben pompázhatnak otthonunkban.
A természetes színekből álló, rusztikusabb enteriőrökbe válasszunk olyan, természet közeli dekorációt, ami hasonló színekből áll, ha nem akarjuk megtörni az egységet. Ilyen lehet például egy csokor búzakalász vázában, egy köteg barna faág vászonszalaggal díszítve, termések (makk, dió, toboz stb.) egy tálban, háncsból készült gömbök.
Ha a termések állnak a dekoráció középpontjában, a gyümölcsök, bogyók között is találunk olyat, melynek színe talán jobban illik otthonunkhoz: Granny Smith alma (zöld), sárgászöld körte, kínai lilabogyó, kínai fagyal (sötétkék bogyók). A krizantémnak és őszirózsának rengeteg változata kapható itthon, ezek közül a fehér virágúak tökéletesen semleges, mégis megkapó dekorációként szolgálhatnak.
Ahogy egyre rövidebbek a nappalok, a hangulati fények ismét szerephez jutnak. A meleg fehér fényfüzérek bármilyen enteriőrt meghitté tudnak varázsolni. Tegyük őket például mutatós üvegvázákba, vagy a kandallót díszítő girland közé, de akár keretezhetjük velük a tükröt is. Gyertyákból számtalan szín és forma variáció létezik, ezeket könnyű összehangolni az enteriőr színeivel. Meleg fényük adja meg a hangulatot.
Kérje lakberendező segítségét otthonának szezonális dekoráláshoz is.
A reklám többezer éves múltra tekint vissza. Erről tanúskodnak például egyiptomi papirusztekercsek, egy kínai bronz tábla, fal- és sziklafestmények Afrikában és Dél-Amerikában. A középkori Európában a lakosság nagy hányada nem tudott olvasni, így képekben hívták fel a figyelmüket a szolgáltatásokra, portékákra (pl.: cégérek). Az első újsághirdetések a XVIII. századi Angliában jelentek meg. A modern reklám atyjának Thomas J. Barratt tekinthető, aki 1890-ben felhasználta Sir John Everett Millais Buborékok c. festményét a Pears szappan reklámplakátjához. 1842-ben Philadelphiában alapították meg az első reklámügynökséget. Az 1920-as évektől már a rádióban is hallhatók voltak hirdetések. Az 1950-es évektől kezdődően a televízió vette át a vezető szerepet a reklámozás terén. A kábeltelevízió megjelenésével (1980-as évek) külön csatornákat indítottak a hirdetés, reklámozás, azonnali vásárlás közvetítésére. Az 1990-es évektől az internet új távlatokat nyitott ezen a téren. Természetesen ezek mellett még mindig nagy számban találhatók nyomtatott hirdetések, például járműveken, óriásplakátokon, szórólapokon. Ide sorolhatók a különböző termékek eredeti csomagolásai is.
A TV-ben, interneten, e-mailen megjelenő hirdetések bár látványosak, de nem kézzel foghatók. Azonban a „régi idők” reklámjai, elsősorban a plakátok, cégérek, reklámtáblák (fa, fém, karton) már nagyon is azok, sőt értékkel is bírnak, éppen ezért nagyon keresettek a gyűjtők körében. Nem csak jó befektetés egy-egy ritkább darab, de nagyszerű dekorációs lehetőség is az otthonunkban: képként a falra akasztva, kandallópárkányra, vagy polcra támasztva, egy vintage kollázs részeként, új funkcióval ellátva (pl.: tálca, asztallap) stb. Méretük, vagy színük segítségével fókuszpontként is működhetnek.
Kérje lakberendező segítségét gyűjteménye tökéletes kiállításához.
Az alábbi három fogalom használata mindennapos a lakberendezésben és a kapcsolódó irodalomban. Sokszor mégsem egyértelmű, mikor melyiket kell használni egy tárgy leírására.
Antik: 100 évesnél öregebb bútor, műtárgy, vagy kézműves munka jelzője, mely a stílustól független. Gyűjtők számára a kora mellett fontos még az eredetisége, állapota, készítője és hogy mennyire ritka (többdarabos szett esetén a hiánytalan készlet is). Restaurálás során állíthatják vissza eredeti pompájukat.
Vintage: kor szerint a 100 évesnél fiatalabb, de 15 évesnél idősebb tárgyakra használt jelző, ami azonban sokkal inkább vonatkozik az állapotukra, mint a korukra. Az erősen használt, kopott külsejű bútorok, használati tárgyak összefoglaló neve, mely már egy stílust is jelöl. Az eredeti funkciótól eltérő, újragondolt, újrahasznosított, átalakított/felújított tárgyakat is jelenti. Az új tárgyaknak vintage kinézetet adni már egy külön műfajjá nőtte ki magát. Nem egyenlő a shabby chic stílussal.
Retro: az 50-es évektől a (jelenleg) 80-as évekig tartó időszak mindennapi használati- és dísztárgyaira alkalmazott jelző. Ezek koruk szerint „csak” régiek. Az újonnan készült, de ezen időszak stílusát, formáit visszahozó tárgyakat is illethetjük ezzel a jelzővel. A gyűjtőket általában a nosztalgia, az érzelmi kötődés motiválja, de természetesen fontos az eredetiség és az állapot is. Van a retronak egy olyan pejoratív értelmezése, ami inkább divatjamúltat jelent.
Ha bizonytalan, kérje szakértő segítségét egy adott tárgy kormeghatározásához.
Amikor képet vásárolunk otthonunk falának díszítésére, sokszor másodlagos szempont, milyen technikával készült az adott mű. A lényeg a szépsége, hogy illik leendő környezetébe és a mérete is legyen megfelelő. Ez talán így is van rendjén. Azonban érdemes nagy vonalakban ismerni a különféle technikákat, mert ez befolyásolhatja a kép értékét és kétely esetén segít meghatározni a korát, vagy eredetiségét is.
A temperafesték színezőanyaga egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva. Az emulgeáló anyag biztosítja, hogy ez a két összetevő ne váljon el. Legegyszerűbb változata a tojásban található lecitin. A sárgáját és a fehérjét összekeverik a porfestékkel. A festék száradás előtt vízzel hígítható. Ezt már az ókori rómaiak is használták, de a középkori ikonok is ezzel a technikával készültek.
Az olajfesték a reneszánsz korban váltotta fel a temperafestést. A festékanyag száradó olajban (lenolaj, dióolaj, mákolaj) van eloszlatva. Megjelenése egybeesik a tájképfestészet kialakulásával, melynek sajátosságait legjobban ezzel a technikával lehet megvalósítani. A festék sűrű, tapadós, lassan száradó, ezért még a vásznon is keverhetők, alakíthatók a színek és vonalak. Száradás után megkeményedik és egy fényes, ellenálló felület jön létre. Amig nem volt lehetőség a légmentes tárolásra, a művészek mindig frissen keverték ki az olajfestéket.
Az akvarell, azaz vízfestés során a színezőanyagot vízben oldható kötőanyaggal keverik össze, nagyon hígan viszik fel a papírra, amit általában előre benedvesítenek. Finom, világos, áttetsző színeket hoznak így létre. Eleinte vázlatkészítésre használták ezt a technikát, később lett önálló műfaj. Európában a XVIII-XIX. században volt a legnépszerűbb, de az őskori barlangrajzok és az egyiptomi falfestmények is vízalapú festékkel készültek.
A pasztell átmenetet képez a rajzolás és a festés között. Minimális kötőanyaggal rudakká préselt festékport hasznának, amit szárazon, papírra visznek fel. A papír speciális felületű, szemcsés, vagy épp bársonyos tapintású, hogy a port még jobban el lehessen oszlatni rajta. A színek a papíron tovább keverhetők, a kép még alakítható akár ujjal, ecsettel, vagy rongydarabbal is. A XV. század végén jelent meg Franciaországban, az impresszionizmus egyik kedvelt technikája volt.
A metszet a sokszorosító grafikai alkotások összefoglaló elnevezése. Két fajtája van. 1. Magasnyomtatás: A nyomófelületbe bemélyítik a kép azon részeit, amiknek nem szabad nyomot hagyniuk. A maradék felületre viszik fel a nyomdafestéket, ami innen kerül a papírra. Pl.: fametszet, linómetszet, kőmetszet. 2. Mélynyomtatás: a rajz vonalait mélyítik bele a felületbe, ezekbe kerül a festék és a kiemelkedő részekről törlik le azt. A papír belepréselődik a mélyedésekbe és így kerül át rá a nyomdafesték. Pl.: rézmetszet, rézkarc, foltmaratás
Ha vásárláskor bizonytalan a kiválasztott festménnyel kapcsolatban, kérje szakértő segítségét.
Amikor a klasszikus stílus kedvelői teljesen felújított lakást vásárolnak, sokszor azzal kell szembesülniük, hogy a vadonatúj beépített anyagok (konyhabútor, világítás, burkolatok, nyílászárók stb.) teljesen modernek. Mivel a vételárban ezek is benne voltak és valószínűleg nem véletlenül választottak ilyen állapotú ingatlant, viszonylag kevesen vállalnák a teljes átalakítást csak a klasszikus stílus kedvéért. Hogyan lehetne ezt kicsi keretösszegből és kevés munkával megoldani úgy, hogy az elképzelésünkhöz közelítsük a meglévő dolgokat?
A megfelelő falszín kiválasztása nagyon sokat ad a látványhoz, hiszen a klasszikus stílusok egyik előnye az, hogy már a színekkel nagyon könnyen megteremthető a kívánt hangulat. A festés még a költözés előtt kivitelezhető és sokkal olcsóbb, gyorsabb megoldás a tapétázásnál. A polisztirol holkerléc felhelyezése mindig megéri. Nem csak növeli a magasság érzetet, de elegáns megoldás is. A csillárokhoz remekül illik a rozetta. A falakra tehetünk polisztirol lécekből falipanelt utánzó keretezést is, ami úgy is jól mutat, ha színe megegyezik a fal színével. Ez az anyag azonban elég sérülékeny, vigyázni kell arra, hogy ne üssünk neki semmit.
A beépített szekrények, konyhabútorok egyszerű, sima felületére ragasszunk vékony fa lécekből dísz keretet, mintha keretbetétes szerkezethez hasonló lenne. Használható még erre a célra előre gyártott, faragott fa díszpanel is. Mindkettőt le lehet festeni/pácolni a bútor színére. A fogantyú csere igazán egyszerűen kivitelezhető művelet és sokat javít az összképen.
Ha még a világítótestek cseréjére sincs lehetőség és modern csillár, vagy többágú spot világításunk van, akkor se keseredjünk el. Számos hobbiboltban kapható a kristálycsillárokon lévő díszítéshez hasonló üveggyöngy – készítsük el magunknak a füzéreket és kis fémkarikával rögzítsük a lámpákon. Ezzel kicsit enyhíthetünk a modernségén és némi csillogást is becsempészhetünk.
Ha a beltéri ajtók teljesen sima felületűek, a szekrényekhez hasonló módon dobhatjuk fel őket. Üvegezett változat esetén megoldás lehet a klasszikusabbá tételre az öntapadós üvegfólia, például csipke mintával.
A számunkra nem megfelelő padlóburkolat nagy része kitakarható egy odaillő, klasszikus szőnyeg segítségével. Fürdőszobában már sokkal bonyolultabb kérdés a modern csempe. Ha a színe jó, klasszikus stílusú kiegészítőkkel (tárolódobozok, dekoratív üvegek, képek a falra) elterelhetjük róla a figyelmet. Amennyiben színe túl modern árnyalat és semmiképp nem illik az elképzelésünkbe, le is festhetjük. Azonban tudni kell, hogy ez nem hosszútávú megoldás, kb. 2-3 évet bír ki (ha megfelelő a kivitelezés) és előfordulhat, hogy közben javítani kell a festést.
A fentieknél a hangsúly a kis költségvetésen volt, természetesen komolyabb összegből ennél látványosabb megoldásokra van lehetőség. Számos hasonló kérdés merülhet még fel modern enteriőr esetén. Kérje lakberendező segítségét a megoldáshoz.