Újév régi képeslapokon
Régi képeslapok 7.
Archívum
Régi képeslapok 6.
Karácsony régi képeslapokon
Régi képeslapok 5.
Mikulás régi képeslapokon
Régi képeslapok 4.
Halloween régi képeslapokon
Pajtaajtók bent
Mostanában kedvelt megoldás a régi pajtaajtók újrahasznosítása belső térelválasztóként
Átkárpitozás
A használatban megfáradt antik székek, kanapék, fotelek, puffok és egyéb kárpitos bútorok ismét otthonunk díszeivé válhatnak egy kis csinosítás után. Ha a fa részek, illesztések jó állapotúak és a váz színe is megfelelő, akkor jöhet az átkárpitozás. Bármilyen stílusú régi ülőbútor újra divatossá válhat egy megfelelő textillel áthúzva.
Amennyiben igazán régi bútorról van szó, a munkát mindenképpen szakember végezze! A mára már elfeledett, kézi technikákkal készült kárpitozást érdemes az eredetinek megfelelően helyreállítani, vagy cserélni. A kárpitos bútorok történelme során több olyan megoldással találkozhattunk, melyeket ma már nem alkalmaznak. Ilyenek például a feszített vászonhevederek, a lószőr tömés és a rugózat. A modern bútorokba ezek helyett már habszivacs kerül, ami szintén elhasználódhat pár év alatt.
Legizgalmasabb feladatunk az új kárpit kiválasztása. Fontos, hogy az anyag a használattal járó igénybevételt jól viselje, viszonylag vastag, sűrű szövésű legyen. A textilboltokban tudnak segíteni a választás során. Mintája és színe ne csak az enteriőrhöz, de magához a bútorhoz is passzoljon! Lehetünk nyugodtan merészek, de tartsuk meg a tárgy karakterét és történelmét. Nem érdemes egy antik darabot túl modern kárpittal ízléstelenné tenni. Szófa és fotel esetén több anyagot is használhatunk, lehet a támla és az ülő rész különböző. Elől-hátul kárpitos széktámlánál a két oldalra választhatunk más-más, de egymáshoz illő textilt. A kanapéhoz tartozó díszpárnák is különbözhetnek a bútor szövetétől, mintegy kiegészítve az összképet. A lehetőségek és anyagok száma szinte végtelen.
Ha bizonytalan, kérje lakberendező segítségét régi kárpitos bútorainak újjávarázsolásához!
Utazóládák
Régi utazóládák újjászületése dohányzóasztalként
Ezüstnemű
Régen a nemesi családok háztartásából nem hiányozhattak az ezüst étkészletek, tálalóedények, gyertyatartók és dísztárgyak. Nagyon sokan rendelkeznek manapság is a családban öröklődő darabokkal, melyek csak különleges ünnepek alkalmával kerülnek elő a szekrényből. Az ezüst hideg, – az aranyhoz képest – visszafogott csillogása sokkal kifinomultabb, fényűzőbb hangulatot ad a terített asztalnak, vagy otthonunknak.
A rendszeres használat általában tisztán is tartja az ezüst tárgyakat, de hosszabb tárolás után befeketedhetnek. Az ezüst tisztítására kaphatók különféle vegyszerek (pl. Szidol), de házi praktikákkal is könnyen megoldhatjuk ezt a problémát. Legelterjedtebb módszer az alufólia-szódabikarbóna-só-melegvíz kombinációja. A felületet lehetőség szerint ne dörzsöljük, inkább áztassuk a folyadékban az ezüst tárgyakat. Mosogatógépbe nem rakhatók!
Az örökölt ezüstnemű valódiságáról a fémjel alapján tájékozódhatunk. A legtöbb ezüst tárgyba beleütötték a gyártási évre, a gyártó cégre és a gyártási helyre vonatkozó jeleket, általában egy kevésbé látható részre, pl. a talp belső felére.
Itthon elterjedt anyag volt az úgynevezett alpakka, melyet ezüst helyett használtak, mivel jóval olcsóbb volt az előállítása. Ez nikkel, réz és cink ötvözete, mely jól megmunkálható anyagot eredményez – majd a végterméket bevonták ezüsttel. Tisztításához nem szabad súroló hatású szert alkalmazni, mert az megkarcolja a felületét.
Antik ezüst vásárlásakor, vagy saját készletünk felbecsültetéséhez kérjük ki szakember véleményét. Ezüst dísztárgyaink dekoratív elrendezésében és egy igazán ünnepi teríték megtervezésében lakberendező lehet segítségünkre.
Gobelin
A gobelin kárpit annak a kelmefestő családnak a nevét kapta, amely valószínűleg Reims-ből települt át Párizsba a XVII. században és alapította meg a híres szövőműhelyt. XIV.Lajos királyi manufaktúrává emelte és támogatta a gyártást. Magát a szövési technikát a XV. század közepétől használják. A gobelin olyan, képeket ábrázoló kárpit, melyet faltakarásra illetve szőnyegként használtak. Előszeretettel ábrázoltak lovagkori történeteket, bibliai jeleneteket és a megrendelőkkel kapcsolatos allegóriákat. Anyaga eleinte gyapjú volt, majd a tartófonalakat lennel helyettesítették. A reneszánsz korban már arany és ezüst szálakat is szőttek bele. Az idők során egyre fejlődött a technika és a szövet színesebb, hajlékonyabb lett. A szövőszék maga lehetett fekvő és álló is.
A gobelinhímzés (petit point) ezt a szövési technikát utánzó kézimunka. A XVIII. században alakult ki Franciaországban. Alapanyaga vászon vagy selyem, de ezt teljesen eltakarja a hímzés. Témája bármi lehet. Előszeretettel készítettek így kárpitozott bútorokat, díszpárnákat, terítőket, női táskákat, díszítettek vele hétköznapi használati tárgyakat.
Az ilyen antik falikárpitok vagy hímzések megőrzése, szakszerű tisztítása és kezelése igen fontos, mivel könnyen megsérülhetnek, tönkremehetnek a használat, vagy a nem megfelelő tárolás során. Ha rendelkezünk ilyen régiséggel, kérjük ki szakértő véleményét és tanácsát ezzel kapcsolatban. Természetesen modern kori gobelin utánzatok, vagy gobelin-hatású gépi termékek is kaphatók az üzletekben. Ismét divat lett az ilyen jellegű díszpárna és ágytakaró. A szövés és a színek is elárulják azonban, hogy mai termékekről van szó, ugyanakkor a megfelelő stílusú klasszikus enteriőrben mégis megadják azt a hangulatot, amit a valódi régiségek.
Akár régi, akár új gobelint szeretne otthonába, kérje lakberendező segítségét a jó elrendezéshez és a megfelelő felhasználáshoz.
Régi képeslapok 3.
Pünkösd régi képeslapokon
