A gobelin kárpit annak a kelmefestő családnak a nevét kapta, amely valószínűleg Reims-ből települt át Párizsba a XVII. században és alapította meg a híres szövőműhelyt. XIV.Lajos királyi manufaktúrává emelte és támogatta a gyártást. Magát a szövési technikát a XV. század közepétől használják. A gobelin olyan, képeket ábrázoló kárpit, melyet faltakarásra illetve szőnyegként használtak. Előszeretettel ábrázoltak lovagkori történeteket, bibliai jeleneteket és a megrendelőkkel kapcsolatos allegóriákat. Anyaga eleinte gyapjú volt, majd a tartófonalakat lennel helyettesítették. A reneszánsz korban már arany és ezüst szálakat is szőttek bele. Az idők során egyre fejlődött a technika és a szövet színesebb, hajlékonyabb lett. A szövőszék maga lehetett fekvő és álló is.
A gobelinhímzés (petit point) ezt a szövési technikát utánzó kézimunka. A XVIII. században alakult ki Franciaországban. Alapanyaga vászon vagy selyem, de ezt teljesen eltakarja a hímzés. Témája bármi lehet. Előszeretettel készítettek így kárpitozott bútorokat, díszpárnákat, terítőket, női táskákat, díszítettek vele hétköznapi használati tárgyakat.
Az ilyen antik falikárpitok vagy hímzések megőrzése, szakszerű tisztítása és kezelése igen fontos, mivel könnyen megsérülhetnek, tönkremehetnek a használat, vagy a nem megfelelő tárolás során. Ha rendelkezünk ilyen régiséggel, kérjük ki szakértő véleményét és tanácsát ezzel kapcsolatban. Természetesen modern kori gobelin utánzatok, vagy gobelin-hatású gépi termékek is kaphatók az üzletekben. Ismét divat lett az ilyen jellegű díszpárna és ágytakaró. A szövés és a színek is elárulják azonban, hogy mai termékekről van szó, ugyanakkor a megfelelő stílusú klasszikus enteriőrben mégis megadják azt a hangulatot, amit a valódi régiségek.
Akár régi, akár új gobelint szeretne otthonába, kérje lakberendező segítségét a jó elrendezéshez és a megfelelő felhasználáshoz.