Amikor a vonat volt a leggyorsabb szárazföldi közlekedési eszköz, az egyik világhírnévre tett szert. 1891-től hivatalosan is Orient Expressz lett a neve.
1883-ban hagyta el először Párizst, ekkor még csak Bécsig közlekedett. Onnan az utasokat levitték a Dunán egészen Bulgáriába, ahol átszálltak egy másik vonatra Várnáig, majd komppal érték el Konstantinápolyt. 1889-től járt a vonat közvetlenül Konstantinápolyig. Az 1930-as években annyira népszerű lett, hogy három is közlekedett párhuzamosan: Párizs-Bécs-Isztambul, Párizs-Velence-Isztambul és Párizs-Zürich-Athén vonalon.
Csak első osztályú jegyet lehetett rá váltani, kifejezetten luxusvonat volt. Az első világháborúig favázas, tíkfaburkolatos kocsikat használt a társaság, utána már sötétkék acélvázas kocsikat. A konyhája kiváló volt. A Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság egyik főrészvényesének sikerült a belga királyt megnyerni. Ennek köszönhetően használhatták az oroszlános címert. Utasai között tarthatott számon többek között uralkodókat, kémeket, diplomatákat, üzleti mágnásokat.
A kocsik belső kialakítása fényűző volt. Az eredeti vonat öt kocsiból és egy mozdonyból állt. A két végén volt egy-egy poggyászkocsi, középen két hálókocsi és egy étkezőkocsi. Az első világháború utáni belső díszítés az Art Déco szép példája. A faburkolatot és ajtókat üvegbetétek díszítették, René Lalique, híres üvegműves munkái. Az ebédlő mellett egy bár és egy szalon rész is kialakításra került. Minden fülkéhez tartozott egy pici mosdó rész. Az ágyakat nappalra kanapévá alakították át. Az egész úgy nézett ki, mintha nem is kerekeken gördülne, hanem egy minden igényt kielégítő szálloda lenne.
Agatha Christie is utazott a világhírű vonaton. Valószínűleg ez az élmény és a vonat 1929-ben történt hótorlasz miatti 11 napos veszteglése adta neki az ötletet egyik legjobb krimijének (Gyilkosság az Orient Expresszen) megírásához.
Kicsi nyaraló
Nyári teríték
Famintázatok
A nem tömörfából készült, hanem csak famintázatú termékek (pl.: laminált padló és munkapult, kerámia járólap) esetén a gyártók az elnevezéssel próbálják segíteni a vásárlót abban, hogy az melyik valódi faanyagra hasonlít(ana) leginkább. A fantázianév általában két tagból áll: az egyik az igazi fa neve (pl.: tölgy), a másik legtöbbször a színre vonatkozik (pl.: mokka), de lehet utalás az eredetre (pl.: amerikai), vagy a felületre (pl.: rusztikus) is. Azonban szinte minden gyártónál más-más kinézete van még az azonos fafajtára utaló termékeknek is. Így a vásárló helyzete nem könnyű, ha szeretne egységességre törekedni és például a konyhájába azonos mintázatú laminált padlót és munkapultot választani.
A teljesség igénye nélkül lássunk néhány gyakori, mérsékelt égövi fafajtát és rövid jellemzésüket (nyers, kezeletlen felületre).
Tölgy: Színe sárgásbarna. Mintázata erőteljes, szinte férfias megjelenést ad a készterméknek. Magas csersav tartalma miatt nagyon tartós. Ez a leggyakrabban használt bútoripari faanyag.
Fenyő: Színe a fajtától függően a sárgásfehértől a vörösesbarnáig terjed. Mintázata markáns, jellegzetes, az erezetet sűrűn tarkítják csomók. Olcsó, könnyen megmunkálható, jól pácolható.
Bükk: Színe vöröses fehér (gőzölve hússzínű). Mintázata homogén, finom szövetű, erezete szinte alig látható. Jól esztergálható, gőzölve jól hajlítható.
Juhar: Színe fehér, néha sárgás árnyalattal. Mintázata egyenletes, világos színe miatt finom rajzolatú. Szálkamentesen hasítható, jól fehéríthető és pácolható.
Cseresznye: Színe vörösesbarna, ami idővel mélyül. Erezete dekoratív, a tölgyénél finomabb rajzolatú. Csiszolással könnyen fényezhető.
Dió: Színe szürkésbarna. Erezetét a lakkozás mutatja meg a legszebben. Jól faragható. A diógyökér mintázata dús, sokszínű és erőteljes. Egzotikumnak számít, ezért drága.
Amennyiben az azonos rajzolat és szín a fontos a fautánzatú termékek kiválasztásánál, javasolt egy mintát vinni az üzletbe, akár meglévő bútorból (például egy polcot), akár a kiválasztott másik termékmintát, hogy össze tudjuk hasonlítani őket.
A tökéletes összhang eléréséhez kérje lakberendező segítségét.
Fried Kastélyszálló
Zsaluk DIY
Festészeti technikák
Amikor képet vásárolunk otthonunk falának díszítésére, sokszor másodlagos szempont, milyen technikával készült az adott mű. A lényeg a szépsége, hogy illik leendő környezetébe és a mérete is legyen megfelelő. Ez talán így is van rendjén. Azonban érdemes nagy vonalakban ismerni a különféle technikákat, mert ez befolyásolhatja a kép értékét és kétely esetén segít meghatározni a korát, vagy eredetiségét is.
A temperafesték színezőanyaga egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva. Az emulgeáló anyag biztosítja, hogy ez a két összetevő ne váljon el. Legegyszerűbb változata a tojásban található lecitin. A sárgáját és a fehérjét összekeverik a porfestékkel. A festék száradás előtt vízzel hígítható. Ezt már az ókori rómaiak is használták, de a középkori ikonok is ezzel a technikával készültek.
Az olajfesték a reneszánsz korban váltotta fel a temperafestést. A festékanyag száradó olajban (lenolaj, dióolaj, mákolaj) van eloszlatva. Megjelenése egybeesik a tájképfestészet kialakulásával, melynek sajátosságait legjobban ezzel a technikával lehet megvalósítani. A festék sűrű, tapadós, lassan száradó, ezért még a vásznon is keverhetők, alakíthatók a színek és vonalak. Száradás után megkeményedik és egy fényes, ellenálló felület jön létre. Amig nem volt lehetőség a légmentes tárolásra, a művészek mindig frissen keverték ki az olajfestéket.
Az akvarell, azaz vízfestés során a színezőanyagot vízben oldható kötőanyaggal keverik össze, nagyon hígan viszik fel a papírra, amit általában előre benedvesítenek. Finom, világos, áttetsző színeket hoznak így létre. Eleinte vázlatkészítésre használták ezt a technikát, később lett önálló műfaj. Európában a XVIII-XIX. században volt a legnépszerűbb, de az őskori barlangrajzok és az egyiptomi falfestmények is vízalapú festékkel készültek.
A pasztell átmenetet képez a rajzolás és a festés között. Minimális kötőanyaggal rudakká préselt festékport hasznának, amit szárazon, papírra visznek fel. A papír speciális felületű, szemcsés, vagy épp bársonyos tapintású, hogy a port még jobban el lehessen oszlatni rajta. A színek a papíron tovább keverhetők, a kép még alakítható akár ujjal, ecsettel, vagy rongydarabbal is. A XV. század végén jelent meg Franciaországban, az impresszionizmus egyik kedvelt technikája volt.
A metszet a sokszorosító grafikai alkotások összefoglaló elnevezése. Két fajtája van. 1. Magasnyomtatás: A nyomófelületbe bemélyítik a kép azon részeit, amiknek nem szabad nyomot hagyniuk. A maradék felületre viszik fel a nyomdafestéket, ami innen kerül a papírra. Pl.: fametszet, linómetszet, kőmetszet. 2. Mélynyomtatás: a rajz vonalait mélyítik bele a felületbe, ezekbe kerül a festék és a kiemelkedő részekről törlik le azt. A papír belepréselődik a mélyedésekbe és így kerül át rá a nyomdafesték. Pl.: rézmetszet, rézkarc, foltmaratás
Ha vásárláskor bizonytalan a kiválasztott festménnyel kapcsolatban, kérje szakértő segítségét.
Téglából padló
Kerti törpe
Modernből klasszikust
Amikor a klasszikus stílus kedvelői teljesen felújított lakást vásárolnak, sokszor azzal kell szembesülniük, hogy a vadonatúj beépített anyagok (konyhabútor, világítás, burkolatok, nyílászárók stb.) teljesen modernek. Mivel a vételárban ezek is benne voltak és valószínűleg nem véletlenül választottak ilyen állapotú ingatlant, viszonylag kevesen vállalnák a teljes átalakítást csak a klasszikus stílus kedvéért. Hogyan lehetne ezt kicsi keretösszegből és kevés munkával megoldani úgy, hogy az elképzelésünkhöz közelítsük a meglévő dolgokat?
A megfelelő falszín kiválasztása nagyon sokat ad a látványhoz, hiszen a klasszikus stílusok egyik előnye az, hogy már a színekkel nagyon könnyen megteremthető a kívánt hangulat. A festés még a költözés előtt kivitelezhető és sokkal olcsóbb, gyorsabb megoldás a tapétázásnál. A polisztirol holkerléc felhelyezése mindig megéri. Nem csak növeli a magasság érzetet, de elegáns megoldás is. A csillárokhoz remekül illik a rozetta. A falakra tehetünk polisztirol lécekből falipanelt utánzó keretezést is, ami úgy is jól mutat, ha színe megegyezik a fal színével. Ez az anyag azonban elég sérülékeny, vigyázni kell arra, hogy ne üssünk neki semmit.
A beépített szekrények, konyhabútorok egyszerű, sima felületére ragasszunk vékony fa lécekből dísz keretet, mintha keretbetétes szerkezethez hasonló lenne. Használható még erre a célra előre gyártott, faragott fa díszpanel is. Mindkettőt le lehet festeni/pácolni a bútor színére. A fogantyú csere igazán egyszerűen kivitelezhető művelet és sokat javít az összképen.
Ha még a világítótestek cseréjére sincs lehetőség és modern csillár, vagy többágú spot világításunk van, akkor se keseredjünk el. Számos hobbiboltban kapható a kristálycsillárokon lévő díszítéshez hasonló üveggyöngy – készítsük el magunknak a füzéreket és kis fémkarikával rögzítsük a lámpákon. Ezzel kicsit enyhíthetünk a modernségén és némi csillogást is becsempészhetünk.
Ha a beltéri ajtók teljesen sima felületűek, a szekrényekhez hasonló módon dobhatjuk fel őket. Üvegezett változat esetén megoldás lehet a klasszikusabbá tételre az öntapadós üvegfólia, például csipke mintával.
A számunkra nem megfelelő padlóburkolat nagy része kitakarható egy odaillő, klasszikus szőnyeg segítségével. Fürdőszobában már sokkal bonyolultabb kérdés a modern csempe. Ha a színe jó, klasszikus stílusú kiegészítőkkel (tárolódobozok, dekoratív üvegek, képek a falra) elterelhetjük róla a figyelmet. Amennyiben színe túl modern árnyalat és semmiképp nem illik az elképzelésünkbe, le is festhetjük. Azonban tudni kell, hogy ez nem hosszútávú megoldás, kb. 2-3 évet bír ki (ha megfelelő a kivitelezés) és előfordulhat, hogy közben javítani kell a festést.
A fentieknél a hangsúly a kis költségvetésen volt, természetesen komolyabb összegből ennél látványosabb megoldásokra van lehetőség. Számos hasonló kérdés merülhet még fel modern enteriőr esetén. Kérje lakberendező segítségét a megoldáshoz.
