A túl nagy előszoba berendezése is gondot okozhat. Középen elhelyezett asztallal és dekoratív csillárral jól kitölthető a tér.
Archívum
Magnólia
Árnyképek
Az árnykép népszerű képzőművészeti alkotás volt a 18-19. században. Ez egy világos – általában fehér – alapon lévő, fekete kartonpapírból kivágott, vagy fekete festékkel festett sziluett. Témája legtöbbször emberi arcél profilból (mellkép), de egész jeleneteket vagy állatokat is ábrázoltak.
A portré miniatűrök gyorsabb és olcsóbb változata volt ez. A különösen tehetséges művészek szabad kézzel, percek alatt elkészítettek egy árnyképet az előttük ülő modellt nézve. Az árnyalak belső része részletmentes, egyszínű fekete volt, sem a szemet, sem más jellegzetességet nem ábrázoltak. Méretük 7 és 13 cm között mozgott. Vásárokon egyfajta látványosságnak számított és az olcsó alapanyagnak köszönhetően a szegényebbek is meg tudták fizetni a róluk készült árnyképeket, a művészeknek pedig nem feltétlenül volt szükségük gazdag patrónusra a hivatásukhoz.
A nemesek körében is kedvelt időtöltés volt az árnykép készítés. Könnyítésként a modell és a rajzoló közé tettek egy állványon kifeszített papírt, a modellt pedig hátulról gyertyával megvilágították. A papírra vetülő árnyékot körbe rajzolták, majd ezt sablonként használva vágták ki fekete kartonból a kész művet. A festett verziókat is általában előrajzolták és utána töltötték ki fekete tintával.
Az árnyképek keretezve felkerültek a szobák falára. Később megjelentek az üvegre, gipszre, elefántcsontra festettek változatok is.
Fekete-fehér alapszíneinek köszönhetően a ma oly divatos letisztult színpalettába is könnyen beilleszthetők. Kérje lakberendező segítségét gyűjteménye megfelelő elhelyezéséhez.
Ehető dekoráció 1.
Könyvespolc-ajtó
Díszítő motívumok 2.
Saját munka 22.
Tengerparti színek
Bár már elmúlt a nyár, a tengerparti stílus évszakoktól függetlenül őrzi népszerűségét. Az utazásokat, szellemi és fizikai szabadságot, derűt és nyugalmat jelenti a legtöbb ember számára. A lakberendezésben azonban felmerül a kérdés: melyik tengerpartot szeretnénk megidézni otthonunkban? Bár a stílus(ok)ra jellemző kiegészítők (kagylók, kötél, hajózással kapcsolatos tárgyak, uszadékfa stb.) azonosak, a színek használatában már jelentős eltérés van a különböző tájak tengerpartjai között.
A mediterrán országok esetén az alapszín általában a fehér, de helyette az egészen világos homokszín és bézs árnyalatokat is használhatjuk alapnak. Az ehhez párosított vezető színek a sötét türkizkék és -zöld, valamint a kobaltkék és égszínkék – mindegyik élénk árnyalat.
Az észak-európai tengerpartok hűvösebb éghajlatát tükrözi, hogy a fehér, esetleg törtfehér alap mellé általában az elsődleges színeket választják: tengerészkék, vörös, élénk sárga, esetleg sötétnaranccsal, vagy fűzölddel kiegészítve.
Kanadában és az USA északi államaiban a tengerparti hűvös és zord időjárást követve az alapszín a világosszürke. Ez lehet meleg és hideg árnyalat is. Az ehhez társított színek jóval visszafogottabbak: acélkék, viharszürke, szürkésbarna, sötét piros, tengerészkék, ritkábban vízkék.
Florida és California kifejezetten meleg tengerpartjai közkedvelt nyaralóhelyek is egyben. Az alap lehet fehér, de valamilyen világos bézs is. A felhasznált színek visszafogott árnyalatoknak mondhatók: vízkék, mentazöld, korallszín, világos sárga, világos türkiz, esetleg rózsaszín.
Az Indiai óceán szigetvilágának meleg éghajlata és buja növényzete köszön vissza abban, hogy az alapszín gyakran a trópusi fafajták meleg, de sötét barna árnyalatai közül kerül ki. Ehhez kontrasztként és csak frissítő elemként társul a fehér. A színfoltokat az élénk zöldek, a pink, a türkiz és a kanárisárga jelentik (egzotikus virágok).
Természetesen a felsorolást még lehetne folytatni. A fentiek jól mutatják, hogy a tengerparti stílusnak is sok arca van, így a kivitelezés előtt fontos tisztázni, pontosan mit is jelent nekünk ez a stílus. Legtöbbször egy kedves emlék a kiindulási pont, ami meghatározza a helyszínt is. Kérje lakberendező segítségét a vágyott végeredmény eléréséhez.
Festékpaletta 15.
Art Deco
Az Art Deco az 1920-30-as évek meghatározó stílusirányzata volt. Nevét az 1925-ös Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes című kiállítás rövidítéséből kapta.
Ez a stílus a kor szinte összes újítását magába foglalta (pl.: repülés, elektromosság), de szívesen merített a régi kultúrák szimbólumai közül is (pl.: felkelő nap, piramis). Ezek stilizált formában, geometrikus ábrákként jelentek meg. A szobrokon, domborműveken ábrázolt emberi alakok kissé szögletesek, férfias felépítésűek (a nők is!), dinamikusak voltak. Az építészetben a felhőkarcolók jelentették az előretörést (pl.: Empire State Building, Rockefeller Center, Chrysler Building).
A króm és a bakelit, mint felhasznált anyag, meghatározta az enteriőrök hangulatát. Mindkettővel extra fényes felületeket lehetett létrehozni. Ugyanakkor kifejezetten drága anyagokkal is kombináltak: a bútorokat elefántcsonttal és ezüsttel, az ékszereket gyémánttal és platinával. Az erős, kontrasztos színvilágban a fekete, a fehér és a sárga volt az uralkodó szín. Maga a stílus a luxust és az eleganciát testesítette meg. A tömegtermelés és az egyedi, kézi gyártás is szerephez jutott.
Nem csak lakóházak és középületek berendezésekor kértek fel neves művészeket, hanem például óceánjárók, luxus vonatok belső tereinek kialakításához is. A gazdasági világválság után a stílus kissé leegyszerűsödött, de még mindig extravagáns maradt.
Az Art Deco mostanában ismét népszerű. Sok üzletben kaphatók kiegészítők, tapéták, bútorok ebben a stílusban. Figyelni kell azonban arra, hogy ne essünk túlzásokba a minták terén. Ehhez kérje lakberendező segítségét.