Pályázatra terveztem: családi ház konyhája, ahol az egész család részt vesz a főzésben
Archívum
Műhó
A téli dekoráció akkor lesz teljes, ha odakint hótakaró borít mindent. Sajnos az időjárást nem lehet befolyásolni, gyakran előfordul, hogy nem havazik. Egy kis kreativitással több lehetőség is adódik a műhavas dekorációra otthonunkban. Igaz, hogy ez beltérben lesz, de megfelelő hangulatot varázsol az ünnepi díszítéshez.
A boltokban készen kapható műhó. Ez úgy néz ki, mint az apró műanyag szilánkok halmaza. Fényes, sokszor prizmaként veri vissza a fényt. Ennél sokkal jobb változat az instant műhó. Ez egy száraz anyag, ami vízzel érintkezve a százszorosára dagad, azonban nem nedves tapintású. Néha vizet kell rá permetezni, hogy megtartsa a műhó kinézetet. A szezon végén csak ki kell szárítani és elrakható a következő évre.
Természetesebb anyagokat is felhasználhatunk a megfelelő látvány eléréséhez. A legegyszerűbb megoldás a nagy szemű tengeri só és a kristálycukor lehet. Ezeket ugyan nem célszerű például a földre szétszórni, de különféle tartókban, feldíszítve nagyon jól mutatnak. Vízzel ne érintkezzenek.
A borotvahab és a szódabikarbóna 1:1 arányú keveréke egy formázható, hűvös tapintású anyagot ad, amiből akár mini hóembert is építhetünk. Elkészítése jó szórakozás lehet a kisgyerekeknek.
A vatta és a vatelin gyakran használt anyag a hó helyettesítésére. Ha szárazabb az időjárás, kültérre is nyugodtan tehető. Leteríthetjük a teraszra, de például körbe rakhatjuk vele a cserepes virágok földjét, vagy formázhatunk belőle „hógolyókat” is.
A fehér textiles kávéfilterből, vagy papír kéztörlőből tépjünk össze és dobjunk bele néhányat a robotgépbe, majd aprítsuk fel. A végeredmény közepesen hosszú szálakból álló, könnyű, szórható anyag lesz. Kicsit talán nehezebb az ünnepek után feltakarítani, de megéri a látvány.
Sok más anyaggal is pótolhatjuk a valódi havat (pl.: fürdősó, műhó spray, hungarocell golyócskák, szappanreszelék). Mindegyik másképp néz ki, más hatása lesz a dekorációra, de a téli hangulat így is elérhető.
Kérje lakberendező segítségét otthonának szezonális dekorálásához is.
Ókori Egyiptom
Páraelszívó
Politúr
Antik bútorok esetén gyakran találkozunk politúrozott felülettel. Ez egy magas fényű, kemény bevonat, melyen keresztül látszik a fa mintázata. A XVII. század végétől alkalmazták az 1920-30-as évekig, a mesterséges lakkok megjelenéséig.
A sellak állati eredetű gyanta, a Laccifer lacca nevű, fákon élősködő tetű váladéka. Ennek szeszes oldata a politúr. Színe a sárgától a barnáig terjed.
A politúrozáshoz megfelelően elő kell készíteni a bútor felületét. A fát több lépésben csiszolják, egyre finomabb csiszolópapírt használva. A kívánt szín eléréséhez pácolják a felületet, majd következik a növényi olajjal történő beeresztés. Ez utóbbi kiemeli a fa rajzolatát. Az alapozás során tömítik a fa pórusait. Habkőpor és 7%-os politúr segítségével tükörsima felületet hoznak létre. Száradás után úgynevezett politúr labdával és 7%-os politúrral megtörténik az első ráfényezés. Átcsiszolás után jön a második ráfényezés, 5%-os politúrral. A készre fényezés 2%-os politúrral és fényező labdával (pl.: lenvászon, ipari vatta, nyersgyapjú) történik. A felfényezés tulajdonképpen az olaj eltávolítása a politúrrétegek közül. Ez adja meg a bútor végső fényét.
A politúr egy nagyon tartós, nemes, de drága és kényes felület. A közvetlen napfény és hő (például fűtőtest mellett) árt neki. Megfelelő ápolást igényel: csak alkohol- és oldószermentes tisztítószer használható, valamint kerülni kell a viasz és szilikon tartalmú szereket is. Vizes ronggyal tisztítani nem szabad. Portalanítását puha ronggyal végezzük. A sérült politúr javítása időigényes feladat, bízzuk hozzáértő szakemberre.
Kérje lakberendező segítségét antik bútorainak megfelelő elhelyezéséhez, akár modernebb környezetben is.
Black Friday
Falvédő
Biedermeier
A biedermeier stílus 1815-1850 között volt népszerű Közép-Európában, elsősorban Németországban és a Monarchiában. A szóösszetétel jelentése a kissé pejoratív értelmezésű „derék Meier úr”. A polgári enteriőrökre volt jellemző.
A biedermeier otthonok berendezésekor a takarékosság, a célszerűség és a kényelem voltak a legfontosabb szempontok. Az otthonok világosak, tágasak, derűsek, a falak általában fehérek, vagy világos színű, virágos/csíkos papírtapétával borítottak voltak. A bútorok barna színűek, de nem túl sötétek. Jellegzetesség volt a tisztaszoba, ami el volt zárva a hétköznapi élettől. Vendégek fogadását, a reprezentációt szolgálta – szintén a takarékosság jegyében. Itt kapott helyet az egyik fő bútordarab, a vitrin. Lehetett egy-, vagy kétajtós. Nem ennek a kornak a találmánya, de nagyon népszerű volt ekkor. Ebben tartották a családi ereklyéket, értékesebb dísztárgyakat.
Az asztalosipar fellendült. A bútorok vonalvezetése a korábbi stílusokhoz képest leegyszerűsödött, kevesebb, de hangsúlyos díszítőelemet használtak. A merev egyenesek helyett megjelentek a kissé ívesebb formák. A székek lába általában négyzetes keresztmetszetű volt, támlájuk áttört. Az ülőke lószőrrel tömött. A kárpit csíkos, vagy virágmintás, amit összehangoltak a függönyök és drapériák anyagával. Nagy divatja volt a kombinált daraboknak, melyek több funkciót is elláttak. Például: könyvtárlétrává alakítható szék, kihúzható/elforgatható asztal, rejtett fiókok. A bútoroknak csak a külső (látható) oldalát furnérozták, belül megmaradt az alapfa, legtöbbször fenyő. A furnér anyaga a világosabb fafajták közül került ki: cseresznye, jávor, körte, kőris stb. A pamlag sokféle formában volt jelen az enteriőrökben, mint a kényelem megtestesítője.
Sok eredeti bútor maradt fenn ebből a korból. Az örökölt antik darabok nagy része biedermeier. Sokaknak okoz problémát ezek elhelyezése mai (modern) környezetben, nem csak a formaviláguk, de színük miatt is, pedig még mindig remekül mutathatnak. Kérje lakberendező segítségét örökségének méltó megőrzéséhez.