Az Art Deco az 1920-30-as évek meghatározó stílusirányzata volt. Nevét az 1925-ös Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes című kiállítás rövidítéséből kapta.
Ez a stílus a kor szinte összes újítását magába foglalta (pl.: repülés, elektromosság), de szívesen merített a régi kultúrák szimbólumai közül is (pl.: felkelő nap, piramis). Ezek stilizált formában, geometrikus ábrákként jelentek meg. A szobrokon, domborműveken ábrázolt emberi alakok kissé szögletesek, férfias felépítésűek (a nők is!), dinamikusak voltak. Az építészetben a felhőkarcolók jelentették az előretörést (pl.: Empire State Building, Rockefeller Center, Chrysler Building).
A króm és a bakelit, mint felhasznált anyag, meghatározta az enteriőrök hangulatát. Mindkettővel extra fényes felületeket lehetett létrehozni. Ugyanakkor kifejezetten drága anyagokkal is kombináltak: a bútorokat elefántcsonttal és ezüsttel, az ékszereket gyémánttal és platinával. Az erős, kontrasztos színvilágban a fekete, a fehér és a sárga volt az uralkodó szín. Maga a stílus a luxust és az eleganciát testesítette meg. A tömegtermelés és az egyedi, kézi gyártás is szerephez jutott.
Nem csak lakóházak és középületek berendezésekor kértek fel neves művészeket, hanem például óceánjárók, luxus vonatok belső tereinek kialakításához is. A gazdasági világválság után a stílus kissé leegyszerűsödött, de még mindig extravagáns maradt.
Az Art Deco mostanában ismét népszerű. Sok üzletben kaphatók kiegészítők, tapéták, bútorok ebben a stílusban. Figyelni kell azonban arra, hogy ne essünk túlzásokba a minták terén. Ehhez kérje lakberendező segítségét.
Archívum
Degenfeld Kastélyszálló
MSC Splendida
Boscolo Hotel
Orient Expressz
Amikor a vonat volt a leggyorsabb szárazföldi közlekedési eszköz, az egyik világhírnévre tett szert. 1891-től hivatalosan is Orient Expressz lett a neve.
1883-ban hagyta el először Párizst, ekkor még csak Bécsig közlekedett. Onnan az utasokat levitték a Dunán egészen Bulgáriába, ahol átszálltak egy másik vonatra Várnáig, majd komppal érték el Konstantinápolyt. 1889-től járt a vonat közvetlenül Konstantinápolyig. Az 1930-as években annyira népszerű lett, hogy három is közlekedett párhuzamosan: Párizs-Bécs-Isztambul, Párizs-Velence-Isztambul és Párizs-Zürich-Athén vonalon.
Csak első osztályú jegyet lehetett rá váltani, kifejezetten luxusvonat volt. Az első világháborúig favázas, tíkfaburkolatos kocsikat használt a társaság, utána már sötétkék acélvázas kocsikat. A konyhája kiváló volt. A Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság egyik főrészvényesének sikerült a belga királyt megnyerni. Ennek köszönhetően használhatták az oroszlános címert. Utasai között tarthatott számon többek között uralkodókat, kémeket, diplomatákat, üzleti mágnásokat.
A kocsik belső kialakítása fényűző volt. Az eredeti vonat öt kocsiból és egy mozdonyból állt. A két végén volt egy-egy poggyászkocsi, középen két hálókocsi és egy étkezőkocsi. Az első világháború utáni belső díszítés az Art Déco szép példája. A faburkolatot és ajtókat üvegbetétek díszítették, René Lalique, híres üvegműves munkái. Az ebédlő mellett egy bár és egy szalon rész is kialakításra került. Minden fülkéhez tartozott egy pici mosdó rész. Az ágyakat nappalra kanapévá alakították át. Az egész úgy nézett ki, mintha nem is kerekeken gördülne, hanem egy minden igényt kielégítő szálloda lenne.
Agatha Christie is utazott a világhírű vonaton. Valószínűleg ez az élmény és a vonat 1929-ben történt hótorlasz miatti 11 napos veszteglése adta neki az ötletet egyik legjobb krimijének (Gyilkosság az Orient Expresszen) megírásához.