Az 1960-as évekig a tengerparti városokban egyes cégek és persze a turisták is úgy szabadultak meg az üres üvegektől, hogy a vízbe dobták azokat. Ezek összetörtek hánykolódás közben, majd a víz, a homok és a sziklák kerekdedre csiszolták az éles (legtöbbször háromszög formájú) szilánkokat. A sós víz korrodáló hatására az üveg felülete opálos lesz. Ehhez a folyamathoz kb. 20 évre van szükség. A „tengeri üveg” szinte a szivárvány minden színében fellelhető, de leggyakoribb a türkiz, a barna, a zöld és a fehér (színtelen). Kiváló dekorációs elemek egy vízparti témájú enteriőrhöz.