Antik porcelánok

Antik porcelánok vásárlásakor több mindenre is figyelnünk kell. Az igazán ritka, értékes darabok gyűjtése némi szakértelmet igényel, hiszen rengeteg hamisítvány készül. Íme néhány jó tanács, mielőtt fizetünk:
Az eredeti porcelánból készült tárgyak, például egy étkészlet darabjai, áttetszőek. Amikor a fény felé tartjuk a tányért, tegyük mögé a kezünket: annak árnyéka átsejlik a tányér anyagán. Például az 1760-as években készült klasszikus kék-fehér Worcester porcelánoknak zöldes árnyalata van fény felé tartva. Vizsgáljuk meg alaposan a kiszemelt tárgyat, nincs-e rajta hajszálrepedés, nem sérült-e a széle, ami nagyon gyakori hiba és csökkenti az értékét. Ha a fényes máz nem egyenletes, esetleg homályos, amikor megvizsgáljuk a fényben, ez utólagos javításra utalhat. Egy tűt vagy pengét gyengéden futtassunk végig a kérdéses területen. A hibátlan mázon végigsiklik majd, de a javítás szélénél elakad. Másik módszer, ha egy kemény tárggyal vagy a körmünkkel megkocogtatjuk a porcelánt. Alap esetben tiszta, kissé mély, csengő hangot ad. Ha tompa hangot hallunk, akkor repedés van rajta valahol.
Antik porcelánok modern másolatait nem könnyű megkülönböztetni az eredetitől. Támpont lehet például a máz hiánya a talp részen, ahol a kézzel készült darabokat a mázzal bevonás után leemelték a korongról. Figurális porcelánoknál mindig kell lennie egy vagy két apró lyuknak a talpon, vagy máshol, egy rejtettebb részén a darabnak. Itt távoztak az kiégetés során keletkezett gázok.
Amikor konkrét gyár termékeit gyűjtjük, mindig nézzünk utána, milyen jelzéseket használt a cég. Ezek többször is változtak az évek során, de szakkönyvben megtalálhatók, hogy mely jeleket mely időintervallumban alkalmazták. Az egyes korszakokban népszerű minták és színek is támpontot adhatnak a porcelán korát illetően. Ha két ilyen jellemző nem ugyanarra a korra utal, jó eséllyel utánzatot tartunk a kezünkben. Például a Meisseni porcelán jele két kard egymáson keresztbe fektetve, mely változott az idők folyamán, de emellett feltüntették a metszett minták számát, az azt elkészítő szakember számát és a festő számát is. Az angol „registered design” jelzésnek is két változata volt 1842 és 1883 között.
Minden esetben alaposan nézzünk utána a megvásárolni kívánt ritkaságoknak! Számos szakkönyv áll rendelkezésre a témában, de felkérhetünk egy szakértőt is a véleményezésre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük