A karácsonyi fatörzs (Yule Log), mint jelkép eredete ismeretlen. Az első írásos feljegyzés a XVII. századból származik. Általában a germán folklórt tekintik a bölcsőjének. Elsősorban Európa nagy részén, az USA-ban és Kanadában terjedt el ez a népszokás.
Régen ezt a nagyméretű, keményfa rönköt különös gondossággal választották ki az erdőben. Mielőtt a legfiatalabb családtag meggyújtotta volna, megáldották a fát olajjal, vagy szentelt vízzel. Ezután eloltani, vagy újra meggyújtani szerencsétlenséget jelentett. Egész karácsony éjjel égnie kellett, hogy világítson és meleget adjon. A gyertyákat is ennek a lángjával gyújtották meg. Az elégett karácsonyi fatörzs hamuját összegyűjtötték és megőrizték, mivel úgy hitték, távol tartja az ördögöt és megvédi a házat a villámcsapástól.
A hatalmas nyitott házi tűzhelyek helyét azonban átvették a jóval kisebb és zárt kályhák, így ez a szokás átalakult. A már kisebb fatörzs darabot feldíszítve a megterített asztal közepére helyezték. Elégetés helyett gyertyákat helyeztek rá és azokat gyújtották meg.
A XIX. század végén egy párizsi cukrászmester készített először karácsonyi fatörzs süteményt, ami hamar elterjedt a valódi fa helyett. Ezt a csokoládés, vagy kávés krémmel bevont, vajkrémmel töltött tekercset úgy mintázzák meg, hogy a külseje hasonlítson a farönkre. Porcukorral hintik meg, ami a hóra emlékeztet. Marcipánból készült gombákkal és magyal ággal szokták díszíteni. Mutatós és finom asztaldísz lesz belőle.
Kérje lakberendező tanácsát a nálunk különlegesnek számító karácsonyi szokások megvalósításához is.