Az évnek ebben a szakában megnő a gyertyák utáni kereslet. Nem csak a korai sötétség elűzése a cél hangulatos, romantikus megvilágítással, de a közelgő ünnepek fényének emelése is. Vannak azonban különbségek a gyertyák alapanyagai között és a gyártási módszerek is régmúlt időkre nyúlnak vissza.
Az első ismert viasz a méhviasz volt. Napjainkban ismét divat ennek használata. Sokáig ég, de nehezebb vele dolgozni. Merítéssel, öntéssel, vagy viaszlapok összetekerésével készül belőle a gyertya. Méz illatú és színű anyag.
A XIX. század végéig készítettek faggyúból gyertyákat. Ezek olcsóbbak voltak, mint a viasz, ezért főleg a szegények használták. Állati eredete miatt kellemetlen szaga volt és erősen kormozott. Az ókorban kis agyag edényekben állati zsírt és növényi olajakat is égettek mécsesként.
A sztearin természetes zsiradékból származik, az ebből készült gyertya opálos, tejfehér lesz. Megszilárdulva törékeny anyag, gyertyát csak öntéssel lehet belőle készíteni.
A paraffin egy kőolajszármazék, napjainkban ez a leggyakoribb alapanyag. Könnyen megmunkálható, színezhető, öntésre és merítési technikához is megfelelő.
A zselégyertya anyaga tulajdonképpen kocsonyás állagú, átlátszó viasz. Öntési technikához megfelelő. A gyakori buborékosodás elkerülhető, ha forró vízbe mártott üvegbe öntjük.
Bármilyen gyertya elengedhetetlen része a kanóc, ami paraffinnal kezelt, fonott pamut anyag. Ez biztosítja az egyenletes és korommentes égést.
Bármilyen formájú, színű, illatú gyertyát is válasszunk a hangulatvilágításhoz, az az enteriőr részét képezi majd. Kérje lakberendező segítségét egy különleges alkalom hangulatvilágításának megtervezéséhez is.