A heraldika címerekkel foglalkozó történeti tudományág. Az elnevezés a herold szóból ered. A lovagi tornákon a heroldok feladata volt a résztvevők címerének azonosítása.
Az élő heraldika kora a 11-16. század közé tehető. Azt az időszakot jelöli, amikor a címereket ténylegesen felhasználták a személyek azonosítására. Például egy csata után az elesetteket is a ruhájukon, vértjükön viselt címerek alapján azonosították. A heraldika négy alapszíne a kék, a zöld, a vörös és a fekete. Minden más szín csak ezután jelent meg. Az aranyat sárgával, az ezüstöt pedig fehérrel helyettesítették olyan ábrázolásokon, ahol nem volt lehetőség magát a fémet használni.
A teljes címer részei:
– pajzs: alakja koronként és országonként eltérő volt, legtöbbször tagolt mezővel, ezt színezték, illetve ide került a címerábra is
– pajzstartók: a pajzs két oldalán állnak, általában állatfigurák, de emberi alak is előfordul
– sisak: a lovagi páncélzatot szimbolizálja, a pajzs felett helyezkedik el
– sisakdísz: a csatában messziről is felismerhetővé tette viselőjét, így a címerben is helyet kapott
– mottó: a pajzs alatt, egy lebegő szalagon olvasható felirat/jelmondat, nyelve általában latin, de a francia is gyakori
Az állati motívumok közül a legkedveltebb az oroszlán és a sas. Képzeletbeli állatok ugyanúgy használatban vannak (pl. unikornis), mint a valódiak. A növényi motívumok listáját a liliom (fleur de lis) és a rózsa vezeti. Természeti szimbólumok közül a hold, a csillag és a nap gyakori. A címerpajzson lévő korona mindig nyitott. A többszörösen tagolt pajzsok általában családok összeolvadása során jöttek létre, vagy új területek meghódításakor került fel azok szimbóluma is a pajzsra.
A címertan nem csak a múlttal foglalkozik. Napjainkban is alkotnak új címereket, például nemesi kinevezések alkalmával. A heraldikához vezethetők vissza az olyan modern pajzs használatok is, mint például a sportkluboké.