A szaloncukor teljesen átlagos karácsonyfadísz és édesség hazánkban. Igazi hungarikum, de más országokban egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismert.
Ősének a fondant cukrot tekinthetjük, ami túltelített cukoroldatból készült, puha massza volt. Ezt már a XIV. században készítették Franciaországban. Magyarországra csak a XIX. század első felében érkezett meg, de nagyon hamar népszerű lett. A szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, selyem- és sztaniolpapírba csomagolták. A papír belsejére aforizmákat nyomtattak.
Az első fondant készítő gépek a XIX. végén jelentek meg. Ezek a Stühmer csokoládégyárban működtek és a Gerbeaud cukrászda számára gyártották a szaloncukrot. Egyedül a papír rojtozása marad sokáig kézi művelet, de később ezt is gépesítették. Az 1891-ben megjelent Kugler féle cukrászati könyvben már 17 féle szaloncukor recept olvasható. Az édességet a vevők egyedi megrendelésére is gyártották. Ekkor a vásárló határozhatta meg az íz mellett a csomagolás színét is.
Bár ma is a karácsonyfák csillogó dísze, nem mindenki szereti a fára felakasztani, hogy ne lógjanak ott az üres papírok, mikor „valahogy elillan” belőlük a csokoládé. Egy szép tálcán, vagy tálban a fa alá téve ugyanolyan mutatós kiegészítő lesz.
Ma már számtalan féle ízesítésű és színű szaloncukor kapható a boltokban, rengeteg gyártó termékei közül válogathatunk. Ízlés kérdése, hogy ki melyiket részesíti előnyben, azonban a minőségre érdemes odafigyelni.