Jules Hardouin-Mansart Franciaország vezető építésze volt XIV. Lajos uralkodása alatt. Hírnevét csodás terveivel, precizitásával és sokoldalúságával érdemelte ki.
1646-ban született Párizsban. A Mansart nevet 1668-ban vette fel nagybátyja, François Mansart építész után, akinél tanulmányait is folytatta és akiről a manzárd tetőt elnevezték. 1677-től már közvetlenül a királynak dolgozott. 1681-ben első építésszé nevezték ki, 1682-ben pedig nemesi rangra emelték.
Épületei tökéletesen megfeleltek a barokk kor kívánalmainak és a Napkirály grandiózus elképzeléseinek. Sokoldalú építész volt, hiszen kastélyokat, köztereket, templomokat éppúgy tervezett, mint magánházakat és pavilonokat. Az átalakítások, bővítések, felújítások során belevitte saját stílusát és elképzeléseit a tervekbe, de mindig szem előtt tartotta az eredeti épület értékeit. Munkáira jellemzők voltak a nagy, nyugodt terek, az ismétlődő árkádok és különálló oszlopok – ezeket arra használta, hogy a belső terek is méltóságot sugározzanak. Nagyon jól választotta meg azokat a művészeket, akikkel együtt kellett dolgoznia egy épület megvalósulása során (pl.: Le Notre, Le Brune, Cotte). Előszeretettel alkalmazta a manzárd tető megoldást is. Főbb munkái: Invalidusok háza, Nagy Trianon, Vendôme tér, Versailles-i palota.
1708-ban halt meg Marly-le-Roi-ban.