A kertészet egyik speciális ága az úgynevezett műkertészet. Ennek lényege, hogy a növényeket bizonyos alakzatra nyírják, ezzel elérve azt is, hogy azok így fejlődjenek tovább. Története az ókori római időkig nyúlik vissza, Plinius is megemlíti Természetrajzában. A reneszánsz és a viktoriánus kor hozta meg a következő két fellendülési időszakát.
A műkertészethez használt növények örökzöld évelők: cserjék, félcserjék, vagy fák. Azok a legmegfelelőbbek, melyeknek kis levelekből álló, sűrű lombozatuk van, oszlopszerűen és/vagy kompakt formában növekednek. A levélzetet és a gallyakat is formára vágják. Művészeti ágként, élő szobrászat néven is számon tartják már. Gyakorlatilag bármilyen „szobor” kivitelezhető, legyen az geometrikus, vagy organikus forma.
A műkertészethez legalkalmasabb növények, melyek hazánkban is könnyen beszerezhetők: puszpáng (Buxus sempervirens), tuja fajták (Thuja …), nemes babér (Laurus nobilis), magyal fajták (Ilex …), mirtusz fajták (Myrtus …), tiszafa fajták (Taxus …) és a fagyal fajták (Ligustrum …).
A modern műkertészet már drót merevítőket, forma-kosarakat is használ segítségként, de az igazi régimódi, klasszikus műkertészet alapja a biztos kéz, a metszőolló és a türelem. Egy-egy látványos növényszobor elkészítése akár éveket is igénybe vehet. A kerítésként, ágyásszegélyként használt, formára nyírt sövényeket tekinthetjük a legegyszerűbb műkertészeti alkotásoknak.
Napjainkban is közkedvelt kertészeti forma, akár a lakáson belül is, cserepes változatban. Nem csak számos kastély, kúria, vidéki ház kertjét díszítik ilyen alkotások. Például a Disney parkokban is gyakori díszítő elem. Ma már készen kapható, metszett, cserepes változatok is kaphatók, melyeket már csak „formában kell tartani”.