Archívum

Black Friday

Egy kis fekete a Black Friday alkalmából

Magnólia

A magnólia szín kifejezetten falfestékként lett népszerű. Nevét a virágról kapta – halvány krémszín, nagyon enyhe rózsaszínes beütéssel. UK standard RGB 244 233 216

Árnyképek

Az árnykép népszerű képzőművészeti alkotás volt a 18-19. században. Ez egy világos – általában fehér – alapon lévő, fekete kartonpapírból kivágott, vagy fekete festékkel festett sziluett. Témája legtöbbször emberi arcél profilból (mellkép), de egész jeleneteket vagy állatokat is ábrázoltak.
A portré miniatűrök gyorsabb és olcsóbb változata volt ez. A különösen tehetséges művészek szabad kézzel, percek alatt elkészítettek egy árnyképet az előttük ülő modellt nézve. Az árnyalak belső része részletmentes, egyszínű fekete volt, sem a szemet, sem más jellegzetességet nem ábrázoltak. Méretük 7 és 13 cm között mozgott. Vásárokon egyfajta látványosságnak számított és az olcsó alapanyagnak köszönhetően a szegényebbek is meg tudták fizetni a róluk készült árnyképeket, a művészeknek pedig nem feltétlenül volt szükségük gazdag patrónusra a hivatásukhoz.
A nemesek körében is kedvelt időtöltés volt az árnykép készítés. Könnyítésként a modell és a rajzoló közé tettek egy állványon kifeszített papírt, a modellt pedig hátulról gyertyával megvilágították. A papírra vetülő árnyékot körbe rajzolták, majd ezt sablonként használva vágták ki fekete kartonból a kész művet. A festett verziókat is általában előrajzolták és utána töltötték ki fekete tintával.
Az árnyképek keretezve felkerültek a szobák falára. Később megjelentek az üvegre, gipszre, elefántcsontra festettek változatok is.
Fekete-fehér alapszíneinek köszönhetően a ma oly divatos letisztult színpalettába is könnyen beilleszthetők. Kérje lakberendező segítségét gyűjteménye megfelelő elhelyezéséhez.

Saját munka 22.

Pályázatra terveztem: retró lakberendezési tárgyak egy párizsi legénylakás társalgójában

Tengerparti színek

Bár már elmúlt a nyár, a tengerparti stílus évszakoktól függetlenül őrzi népszerűségét. Az utazásokat, szellemi és fizikai szabadságot, derűt és nyugalmat jelenti a legtöbb ember számára. A lakberendezésben azonban felmerül a kérdés: melyik tengerpartot szeretnénk megidézni otthonunkban? Bár a stílus(ok)ra jellemző kiegészítők (kagylók, kötél, hajózással kapcsolatos tárgyak, uszadékfa stb.) azonosak, a színek használatában már jelentős eltérés van a különböző tájak tengerpartjai között.
A mediterrán országok esetén az alapszín általában a fehér, de helyette az egészen világos homokszín és bézs árnyalatokat is használhatjuk alapnak. Az ehhez párosított vezető színek a sötét türkizkék és -zöld, valamint a kobaltkék és égszínkék – mindegyik élénk árnyalat.
Az észak-európai tengerpartok hűvösebb éghajlatát tükrözi, hogy a fehér, esetleg törtfehér alap mellé általában az elsődleges színeket választják: tengerészkék, vörös, élénk sárga, esetleg sötétnaranccsal, vagy fűzölddel kiegészítve.
Kanadában és az USA északi államaiban a tengerparti hűvös és zord időjárást követve az alapszín a világosszürke. Ez lehet meleg és hideg árnyalat is. Az ehhez társított színek jóval visszafogottabbak: acélkék, viharszürke, szürkésbarna, sötét piros, tengerészkék, ritkábban vízkék.
Florida és California kifejezetten meleg tengerpartjai közkedvelt nyaralóhelyek is egyben. Az alap lehet fehér, de valamilyen világos bézs is. A felhasznált színek visszafogott árnyalatoknak mondhatók: vízkék, mentazöld, korallszín, világos sárga, világos türkiz, esetleg rózsaszín.
Az Indiai óceán szigetvilágának meleg éghajlata és buja növényzete köszön vissza abban, hogy az alapszín gyakran a trópusi fafajták meleg, de sötét barna árnyalatai közül kerül ki. Ehhez kontrasztként és csak frissítő elemként társul a fehér. A színfoltokat az élénk zöldek, a pink, a türkiz és a kanárisárga jelentik (egzotikus virágok).
Természetesen a felsorolást még lehetne folytatni. A fentiek jól mutatják, hogy a tengerparti stílusnak is sok arca van, így a kivitelezés előtt fontos tisztázni, pontosan mit is jelent nekünk ez a stílus. Legtöbbször egy kedves emlék a kiindulási pont, ami meghatározza a helyszínt is. Kérje lakberendező segítségét a vágyott végeredmény eléréséhez.

Art Deco

Az Art Deco az 1920-30-as évek meghatározó stílusirányzata volt. Nevét az 1925-ös Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes című kiállítás rövidítéséből kapta.
Ez a stílus a kor szinte összes újítását magába foglalta (pl.: repülés, elektromosság), de szívesen merített a régi kultúrák szimbólumai közül is (pl.: felkelő nap, piramis). Ezek stilizált formában, geometrikus ábrákként jelentek meg. A szobrokon, domborműveken ábrázolt emberi alakok kissé szögletesek, férfias felépítésűek (a nők is!), dinamikusak voltak. Az építészetben a felhőkarcolók jelentették az előretörést (pl.: Empire State Building, Rockefeller Center, Chrysler Building).
A króm és a bakelit, mint felhasznált anyag, meghatározta az enteriőrök hangulatát. Mindkettővel extra fényes felületeket lehetett létrehozni. Ugyanakkor kifejezetten drága anyagokkal is kombináltak: a bútorokat elefántcsonttal és ezüsttel, az ékszereket gyémánttal és platinával. Az erős, kontrasztos színvilágban a fekete, a fehér és a sárga volt az uralkodó szín. Maga a stílus a luxust és az eleganciát testesítette meg. A tömegtermelés és az egyedi, kézi gyártás is szerephez jutott.
Nem csak lakóházak és középületek berendezésekor kértek fel neves művészeket, hanem például óceánjárók, luxus vonatok belső tereinek kialakításához is. A gazdasági világválság után a stílus kissé leegyszerűsödött, de még mindig extravagáns maradt.
Az Art Deco mostanában ismét népszerű. Sok üzletben kaphatók kiegészítők, tapéták, bútorok ebben a stílusban. Figyelni kell azonban arra, hogy ne essünk túlzásokba a minták terén. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

Degenfeld Kastélyszálló

A tarcali Degenfeld Kastélyszálló a vendég szemével (2018)

Az európai Grand Tour

A XVII. és XVIII. századi nemes ifjak megfelelő neveléséhez hozzá tartozott az úgynevezett „Grand Tour”. Ez egy több hónapos, sőt sokszor 1-2 éves európai körutat jelentett a nyugati kultúra bölcsőjébe, Itáliába. Elsősorban az angol és skandináv nemesség tartotta fontosnak az antik kultúra közvetlen megismerését. Annak, aki akkoriban művészeti pályán tanult (építész, festő, szobrász stb.) ez szinte kötelező volt.
Az út során számos más országot is érintettek, mindenhol heteket, hónapokat töltve, tanulmányozva az ott látható műemlékeket, műalkotásokat. Az első állomás általában Párizs volt, onnan indultak tovább Svájcon át Itáliába. Firenze, Pisa, Torino, Pádua, Bologna, Velence, Genova után a fő végcél természetesen Róma volt. Visszafelé Németország egyetemei, majd Flandria és Hollandia kulturális öröksége következett, ezután tértek csak haza. Fontos tény, hogy ezek az utak nem vallási indíttatásúak voltak, így az érintett úticélokat ez nem befolyásolta.
Általában a nagykorúság elérésekor került sor az indulásra, azaz 21 éves koruk körül. Nem egyedül utaztak. Bár szolgahad nem ment velük (általában egy inas és egy szakács), vagy egy férfi családtag, vagy egy férfi ismerős (pl.: tanáruk, orvosuk) kísérte a fiatalembereket. Az utazás eleinte lovaskocsival történt, majd a vasút megjelenésével az került előtérbe. Sokan ellátogattak még a Grand Tour keretében Görögországba, Ausztriába, vagy akár Törökországba is.
Az így felszedett ismereteket és művészeti tudást nem csak a fejükben vitték haza. Bevett szokás volt bevásárolni az út során. Eredeti ókori leleteket, márványszobrokat, érmegyűjteményeket, sokszor egész könyvtárnyi könyvet, festményeket stb. gyűjtöttek így össze. Ezeket természetesen nem egyszerre vitték magukkal, hanem időközönként futárral (postaszolgálat) haza küldték. A Grand Tour-t megjárt nemesember otthonában általában egy egész szoba volt berendezve a gyűjtemény számára, de a ház reprezentatív helyiségeibe is jutott belőlük. Nagy divat volt lefestetni magukat egy híres ókor rommal, reneszánsz épülettel a háttérben. Ez nem a vagyon fitogtatására szolgált, hanem arra, hogy ezeket az ismereteket otthon elterjesszék, megfelelő beszámolókkal szolgáljanak azok számára, akik nem juthattak el oda (nők, kevésbé vagyonosak stb.). Azonban nem csak az emberi alkotásokra fókuszáltak, hanem az idegen tájak természeti szépségeire és élővilágára is. A tudomány elit dolognak számított, így cél volt, hogy minden ágában megfelelő jártasságot szerezzenek, azaz minimum társalogni tudjanak róla. A tehetségesebbek útikönyvet is írtak saját utazásukról.
A mai gyűjteményeket is el lehet rendezni úgy, hogy a Grand Tour biztosította hatást elérjük. Ehhez kérje lakberendező segítségét.

Művirág

A minőségi, ízléses művirágok bármilyen enteriőrben jól mutatnak

Pajtából

Régi pajtából új otthon – érdemes megmenteni